Hobbiként indult, egyedülálló borászati siker lett belőle. Szentesi József külföldön is híressé vált a régi magyar szőlőfajtákból készült boraival. Kezei közül olyan borok kerültek ki, amelyeket 130 éve senki nem készített.
"Az idejövő borisszák nem itt akarják meginni ezredik chardonnay-jukat vagy cabernet-jüket, mert azt az Antarktiszon is ihatnak, hanem azt kérdezik, milyen helyi fajtátok van” – magyarázza Szentesi József, miért kezdett el kísérletezni az őshonos szőlőfajtákkal, amelyek a filoxéravész miatt kipusztultak Magyarországon.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szentesi József az 1970-es évektől a kereskedelemben dolgozott, majd szabadidőközpontot üzemeltetett. Eleinte csak hobbiként gondolt a borászkodásra.
„1998-ban bevillant, hogy kellene készíteni évente száz liter bort, amit nyáron a diófa alatt, télen a kandalló mellett megiszogatunk a barátokkal. Így indult a dolog.”
Az urbanizáció miatt Budaörsön felemelkedtek a telekárak, a szőlőtelepítésre alkalmas helyek megszűntek, ezért a Velencei-tó környéki településeken nézett körül. Nadapon, Pázmándon és Sukorón vásárolt területeket.
19. századi szakkönyveket vásárolt, és azokból ismerte meg azokat a szőlőfajtákat, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia idején első osztályúakként voltak számon tartva, ám mára szinte teljesen eltűntek.
A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetéből kért vesszőket, és megkezdte a fajták szaporítását-ültetését. Tíz fehér (fehér balafánt, fehér góhér, hamvas, kolontár, kovácsi, lisztes, piros bakator, sárfehér, szerémi zöld,vörös dinka) és tíz kék (csókaszőlő, fekete muskotály, feketefájú bajor, hajnos kék, kék bajor, kékszilváni, laska, purcsin, tarcali kék, tihanyi kék) szőlőfajtát telepített.
Pár év múlva kezei alatt olyan borok születtek, amelyeket 130 éve senki nem készített. A kihívás is érdekelte, mint mondja, cabernet sauvignonból „behunyt szemmel is lehet bort készíteni”.
Kulcsfontosságúnak tartja a hozamkorlátozást. Csak néhány fürtöt hagy meg egy-egy tőkén, hogy koncentráltabbak legyenek a borai. A szomszéd gazdák igen csodálkoztak ezen. „Gondolták, hogy nem vagyok százas, hogy ledobálom szőlőt a földre."
Az alacsony tőketerhelés mellett a talaj adottságai is nagy szerepet játszanak abban, hogy milyenek lesznek a borok.
„Fúrtunk egy kutat, és a kútfúró félretette a talajszelvényeket. Nagyon heterogén. Van benne mészkő, homokkő, a tetején egy kis lösz, andezit, gránit. Ennél jobb talajösszetételt nem tudok elképzelni.”
Szentesi József borai egybudafoki pincében érlelődnek, fajélesztőt nem használ, úgy véli, ettől egyediek lesznek a borok. Csak azokat a fajtákat teszi hordóba, amelyek jól integrálják a hordót. Néhány 330 literes amforát is vett, kíváncsi volt, azokban miként fejlődik a bor.
„Az a tapasztalat ez idáig, hogy az ebben erjesztett és tárolt bor gyümölcsösebb és kevesebb benne a tannin."
A pincészet első „feltámasztott” bora csókaszőlőből készült 2004-ben. Csak üvegballonnyi mennyiséget lehetett szüretelni, de annyira jól sikerült, hogy a borászok és a borszakírók is a csodájára jártak.
„Megkóstolták, és nem volt annyi hely, de majdnem dobtak egy hátast. Problémája a fajtának csak az, hogy keveset terem, ezért egyik szinonimaneve kádkongató. Hiába szüretelünk, nincs tele a kád.”
Nemcsak tapasztalatait, hanem a régi magyar fajták szőlőoltványait is megosztotta az érdeklődő borászokkal. Mára már több mint negyven borász vitt tőle szaporítóanyagot, országszerte számos követője van Badacsonytól Villányon és Somlón át a Mátráig. Kezdeményezte, hogy hozzák létre a Régi Magyar Szőlőfajtákért Egyesületet. Két nagykóstolót is tartottak már.
Munkáját több szakmai díjjal is elismerték. „2017-ben kaptam a Gault-Millau-tól az Év borászata díjat, 2013-ban pedig a Borászok Borásza díjat, amelyet ötven borász szavazatai alapján ítélnek oda."
Szentesi József szerint Magyarország alig használja ki a borászatban rejlő lehetőségeit.
„Szepsy azt mondta, hogy szúrjunk le egy körzőt Magyarország területén kívül, 93 ezer négyzetkilométeren, és nézzük meg, hol találunk ilyen kitettséget. Sehol. Nem tömegborokat kellene készíteni, hanem drasztikus hozamkorlátozással magas minőségű borokat.”