Kutatók: 156 ország adatai szerint minden plusz hőhónap jelentősen növelheti a tétlenséget világszerte, különösen a szegényebb régiókban
Ahogy a bolygó melegszik, egyre nehezebb lehet kimenni sétálni vagy futni, egy új tanulmány pedig arra figyelmeztet, hogy az emelkedő hőmérsékletek világszerte növelhetik a fizikai inaktivitást, ami 2050-re évente több százezerrel növelheti az idő előtti halálozások számát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kutatók 156 ország 2000 és 2022 közötti adatait elemezték, és modellezték, hogy a magasabb hőmérsékletek miként alakíthatják a következő évtizedekben a globális aktivitási szinteket.
Megállapították, hogy minden egyes további hónap, amikor az átlaghőmérséklet 27,8 °C fölött van, világszinten 1,5 százalékpontos növekedéssel jár a fizikai inaktivitásban. Az emelkedés az alacsony és közepes jövedelmű országokban még meredekebb, 1,85 százalékpont.
A The Lancet Global Health (forrás: angol) című folyóiratban megjelent tanulmány szerint „a hő fokozza a bőr véráramlását és az izzadást, ami növeli a szív- és érrendszeri terhelést, a kiszáradás kockázatát és a terhelés szubjektív érzetét”.
A fizikai inaktivitás már most is jelentős kockázati tényezője a szív- és érrendszeri betegségeknek, a 2-es típusú cukorbetegségnek, bizonyos daganatos betegségeknek és a mentális egészségi zavaroknak, amelyek mind csökkenthetik a várható élettartamot – mondta a tanulmány vezető szerzője, Christian García-Witulski.
A kevésbé aktív világ növekvő egészségügyi kockázatai
A tanulmány becslése szerint a felnőttek világszerte bekövetkező halálozásainak mintegy 5 százaléka már most is a mozgáshiány számlájára írható.
A tanulmány szerint: „A fizikai inaktivitás komoly globális népegészségügyi kihívást jelent. A legújabb eredmények arra utalnak, hogy a felnőtt lakosság mintegy egyharmada világszerte nem tartja be a WHO ajánlásait, amelyek hetente legalább 150 perc közepes intenzitású vagy 75 perc nagy intenzitású fizikai aktivitást írnak elő.”
A tanulmány figyelmeztetése szerint 2050-re a hőséghez köthető mozgáshiány növekedése évente mintegy 500 ezerrel növelheti az idő előtti halálozások számát, és 2,4–3,68 milliárd dollár (2,18–3,35 milliárd euró) közötti termelékenységveszteséget okozhat.
A legnagyobb növekedés az amúgy is forró régiókban várható, például Közép-Amerikában, a Karib-térségben, Afrika keleti, Szaharától délre eső részén és az egyenlítői Délkelet-Ázsiában, ahol a mozgáshiány havonta több mint négy százalékponttal emelkedhet.
A kutatás szerint a mozgáshiány a nőknél még nagyobb mértékben növekedhet.
„A nőknek és a serdülőknek gyakran nincs hozzáférésük klimatizált szabadidős terekhez, és ezekben a környezetekben a közegészségügyi költségvetések a legkevésbé képesek viselni a később jelentkező kardiometabolikus költségeket” – áll a tanulmányban.
A kutatók szerint az eredmények rávilágítanak arra, hogy a fizikai aktivitást klímaérzékeny népegészségügyi kérdésként kell kezelni, nem pusztán egyéni életmódbeli választásként.
A tanulmány azt is hangsúlyozza, hogyan lehet a városokat hatékonyabban megtervezni az aktívabb életmód érdekében, például egymáshoz kapcsolódó árnyékoló hálózatokkal, fényvisszaverő felületekkel, vízfelületekkel és klímával védett közterekkel.
„A hőérzeti komfort javításán túl az ilyen tervezés számos további előnnyel járhat, amelyeket a szokásos kármodellek ritkán számszerűsítenek: mérséklik a hőség miatti alvásvesztést, megőrzik a kognitív teljesítményt és védik a munkaerő termelékenységét” – olvasható a tanulmányban.
Valóban csökkenti a halálozási kockázatot az aktív életmód?
Igen. Egy tavalyi, különálló tanulmány megállapította, hogy azok a felnőttek, akik a mozgásszegény életmódról aktívabb életmódra váltanak, 22 százalékkal csökkenthetik halálozási kockázatukat.
Egy másik, szintén tavaly publikált tanulmány azt mutatta, hogy már napi 7 000 lépés elérése is jelentősen csökkenti számos állapot – köztük a demencia, a szívbetegségek, a depresszió, a 2-es típusú cukorbetegség és a daganatos betegségek – kockázatát.
A szintén a The Lancet Public Health című folyóiratban megjelent kutatás szerint az előnyök betegségenként eltérnek, a daganatos megbetegedések kockázatának 6 százalékos csökkenésétől egészen a demenciakockázat 38 százalékos mérséklődéséig.