Mette Frederiksen kormánya nagyon komolyan veszi a múlt heti orosz dróntámadást Lengyelország ellen. Az új légvédelmi rendszer értéke több mint 9 milliárd dollárra rúg majd. A döntés nem Amerika-ellenes, hanem inkább Európa-párti.
HIRDETÉS
A miniszterelnök olyan európai légvédelmi rendszerek beszerzését hagyta jóvá, amelyek önállóan és integráltan is alkalmasak a légi fenyegetések kivédésére.
„Vegyenek, vegyenek!” - sürgette meg a kormányfő a védelmi hatóságokat, gyakorlatilag egy teljes éves honvédelmi költségvetést, azaz 58 milliárd koronát szánva a hiányzó földi légvédelem felépítésére.
Mivel Dánia 2004-ben kivonta a Hawk rendszert, azóta nem rendelkezik saját közepes- vagy nagy hatótávolságú földi légvédelemmel, ezért a NATO-erősítésekre és a légi járőrözésre támaszkodik.
A sürgető lépés jelzés arra az erősödő folyamatra, hogy Európa igyekszik kevésbé kitett maradni az amerikai és izraeli védelmi eszközöknek, és a párhuzamos (szuverén) rendszerek kiépítését helyezi előtérbe.
A dán csomag kifejezetten többrétegű, azaz a nagy hatótávú SAMP/T mellé közepes sugarú rendszerek kapcsolódnak. Az átmeneti időszakban bérelt NASAMS hidalja át a képességek hiányát. A végső terv 8 alrendszerből áll majd össze, melyek koordinálása teljeskörű védelmet biztosít, kiegészítve a NATO kapacitásaival.
Egy „nem-Patriot” döntés?
A bejelentést kommentáló hírforrások mindegyike megemlíti, hogy Dánia nem az amerikai Patriot-rendszert, hanem az európai alternatívát választotta. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nem egy Amerika-ellenes politikai lépésről van szó, hanem inkább stratégiai, gazdasági és logikai okokat kell keresni mögötte.
Noha csábító magyarázat lenne az Egyesült Államokkal fennálló grönlandi feszültségek felhánytorgatása, a nemzetközi sajtókommentárok egyike sem hozza fel ezt a szempontot. Sokkal inkább azt emelik ki, hogy az eddig elhanyagolt európai szuverén védelmi rendszerek kiépítése már nem tűr halasztást, és „a biztonságunk érdekében európai lábon is kell állnunk”, ahogy Frederiksen is indokolta.
A beszerzési ár, a szállítási idő és a logisztika a fő tényezők. A Patriot nem csak drágább, de az amerikai gyártósor jelenleg nagyon leterhelt, főként Ukrajna, Lengyelország és Németország sürgető igényei miatt. A korábbi dán-amerikai Patriot-egyezkedések elnyúló szállításokról szóltak, viszont Koppenhága gyors és kézzelfogható kapacitást kért, amit az USA nem tudott teljesíteni.
A logisztikai-utánpótlási szinten is nyilvánvaló, hogy az európai gyártóktól való beszerzés, utánpótlás és karbantartás egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb, mint ha amerikai rendszereket telepítenének. Az Unión belüli beszerzések esetén kisebb az export-tilalmak és szoftverkorlátozások kockázata, és a döntési folyamat is jóval gyorsabb.
További stratégiai szempont az európai ipar támogatása. A dán bakancslistán szereplő rendszerek alapvetően európai fejlesztések (AMP/T, Thales–Leonardo, MICA NG, (MBDA), illeszkedve az Unió új védelmi iparpolitikájához, amely a kontinens gyártókapacitásait és ellátási láncait bővíti.
Dániának eközben a földi harceszközöket is fejlesztenie vagy pótolnia kell, mivel óriási mennyiségeket juttatott Ukrajnának a saját kontingenséből.
Távlataiban nem csak egy munkahelyteremtő és bevételeket termelő folyamatról van szó, hanem a globális fegyverkezésben való részvételről is. Azért, mert az Egyesült Államok és Kína gyorsuló K+F-ciklusa, méretgazdaságossága és kettős felhasználású technológiái tartós előnyt biztosítanak számukra. Ha Európa nem kiszolgáltatott, hanem versenyképes akar lenni, akkor a katonai kutatás-fejlesztésben és gyártókapacitásban is fel kell zárkóznia.
Emiatt a jövő évi dán védelmi költségvetést legalább 10 milliárd koronával megemelik, mivel az ország vállalta, hogy 2026-ban átlépi a 3%-os GDP-arányos védelmi kiadásokat. Erre hozták létre az „Acceleration Fund” nevű alapot, amely még további 7 milliárd dollár extra forrást szed össze 2026-ra.
Az Izraeltől kapott rendszerek esetében sem „vagy-vagy„” a kérdés, hanem „és”
A izraeli rendszerek (Dávid Parittyája, Nyíl 3) műszakilag és eljárásrendben eleve beilleszthetők a NATO európai integrált légvédelmi kereteibe. Ennek alapja a közös adatkapcsolat és a taktikai információcsere, így a Finnországba és Németországba telepített izraeli rendszerek zavartalanul működhetnek a szuverén európai védelmi rétegekben.
Finnország kifejezetten NATO-kompatibilitási előfeltétellel vette meg a Dávid Parittyáját, Németország pedig a Nyíl 3-at az európai pajzs csúcselemeként integrálja, amerikai jóváhagyással. Noha mindez némi politikai-jogi függést jelent, de a képességekben kifejezve erős kiegészítése az európai rendszereknek, amelyek közül jelenleg egyik sem rendelkezik ilyen magas szintű képességekkel.