Az orosz kémszervezetek egyre jobban aggódnak Kína kémkedése miatt, miközben a két ország politikailag egyre közelebb kerül egymáshoz. Mégis, az orosz belbiztonsági ügynökség, az FSzB folyosóin egy titkos hírszerző egység „potenciális ellenségként” emlegeti a kínaiakat.
HIRDETÉS
Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is nyilvánosan kijelentette, hogy az országa és Kína közti erősödő barátság megingathatatlan, és a stratégiai katonai és gazdasági együttműködés aranykorába lépett. Viszont a hírhedt és rettegett Lubljanka folyosóin a Szövetségi Biztonsági Szolgálat szakemberei nem egészen látják ugyanígy.
A különleges egység, amelynek nevét nem hozták nyilvánosságra, a The New York Times tudomása szerint arra figyelmeztet, hogy Kína komoly fenyegetést jelent Oroszország biztonságára. A tisztek szerint Peking egyre sűrűbben próbál orosz kémeket toborozni, és fokozottan érdeklődik a katonai technológiák iránt. Most már az sem számít különlegesnek - amire korábban sosem volt példa -, hogy elégedetlen orosz tudósokat csábít át magához, akik közül sokan (jó okkal) nem érzik magukat biztonságban odahaza.
A hírszerző tisztek szerint Kína kémkedik az orosz hadsereg ukrajnai műveletei után is, hogy szélesebben tájékozódjon a nyugati fegyverekről és hadviselésről. Az orosz felderítők attól tartanak, hogy a kínai tudósok arra készítik elő az alapokat, hogy igényt támasszanak egyes orosz területekre Szibériában. (Erről cikkünk későbbi fejezetében lesz szó részletesebben.)
A The New York Times birtokába jutott irat nem végleges és nem is komplett jelentés, hanem leginkább adatgyűjtési vázlatnak mondható. A nyolc oldalas dokumentum alapjait 2024 elején írhatták meg, vagyis feltehető, hogy azóta bővült. Az FSZB operatív tisztjei ezért nem is tehetnek elhárító intézkedéseket mindaddig, amíg a legfelsőbb vezetés engedélyét meg nem kapják.
Már ha egyáltalán születnek ilyenek utasítások, mert a bonyolult orosz-kínai viszony jelenlegi állapotában a Kreml dönthet akár úgy is, hogy bizonyos teret enged a kínai információszerzésnek, mert a stratégiai kapcsolat megőrzése és az általános Nyugat-ellenes közös fellépés jóval fontosabb.
Az újság megosztotta a jelentést hat nyugati hírszerző ügynökséggel, amelyek mindegyike hitelesnek értékelte az irat tartalmát. A dokumentum a legrészletesebb betekintést nyújtja az orosz kémelhárítás Kínával kapcsolatos gondolkodásmódjába, mióta Moszkva újfajta kapcsolata Pekinggel megváltoztatta a globális hatalmi egyensúlyt. A gyorsan bővülő partnerség a modern geopolitika egyik legjelentősebb és leginkább átláthatatlan kapcsolatrendszere lett.
Tömegesek a konkrét jelek - még az elfelejtett Wagner-csoport is képbe kerül
Röviddel az ukrajnai invázió megkezdése után a kínai hírszerzéshez kötődő kínai védelmi cégek és intézetek tisztviselői özönleni kezdtek Oroszországba. Indoklásuk szerint céljuk a háború „jobb megértése” volt, arra hivatkozva, hogy a Kínai Népköztársaság 70 éve nem viselt hadat senki ellen, és emiatt hadvezetési tapasztalatokban szegény. (Egyetlen rövid kivétel a Vietnám ellen 1979-ben viselt rövid konfliktus volt, melyet el is veszített, és aminek nagy szerepe volt a kínai államstratégia átalakításában.)
Emiatt Kínában szorongás alakult ki, hogy bár hadereje rohamosan erősödik, nem világos, hogy kellően teljesítene tudna a nyugati fegyverzetekkel szemben egy Tajvan elleni vagy a Dél-kínai-tenger környéki konfliktusban. A kínai hírszerző tisztviselők szívesen megismernék Oroszország küzdelmét a Nyugat által támogatott hadsereg ellen, magyarázták a fokozott érdeklődést.
„Peking számára különösen érdekesek a drónok használatával végzett harci módszerekről, a szoftverek korszerűsítéséről és az új típusú nyugati fegyverek elleni védekezés módszereiről szóló információk” – áll az FSZB dokumentumában, hozzátéve, hogy Peking úgy véli, az ukrajnai háború elhúzódik.
A konfliktus forradalmasította a hadviselési technológiát és taktikát. Kína korábban erősen lemaradt Oroszország mögött a repülési szakértelmet tekintve, és a dokumentum szerint Peking ezt kiemelt célponttá tette. Kína katonai pilótákat és kutatókat vesznek célba az aero-hidrodinamika és az irányítórendszerek területén. Megkeresik azokat az orosz szakembereket is, akik a leselejtezett ekranoplanon, egy légpárnás típusú hadihajón dolgoztak, amelyet először a Szovjetunió állított rendszerbe.
„Elsőbbséget élveznek a repülőgépgyárak és kutatóintézetek korábbi alkalmazottai, valamint azok a jelenlegi munkatársak, akik elégedetlenek az orosz védelmi minisztérium döntésével, amely lezárta az ekranoplan fejlesztési programot, és emiatt anyagi nehézségekkel küzdenek” – áll a jelentésben. A toborzási erőfeszítések irányulhatnak orosz szakemberek átcsábítására kínai vállalatokhoz, de kémként való beszervezésre is.
A feljegyzés utal Kína érdeklődésére a feloszlatott Wagner zsoldoscsoport iránt is, amely évekig támogatott afrikai katonai rezsimeket, és aktív részese volt az orosz műveleteknek Ukrajnában. „A kínaiak azt tervezik, hogy a Wagner-harcosok tapasztalatait felhasználják saját fegyveres erőikben és Délkelet-Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban működő magán katonai vállalatokban” – áll a feljegyzésben.
A megfogalmazásba egyaránt hogy Kína volt Wagner-harcosokat akar toborozni saját különleges alakulataiba, de az is, hogy csak tanulni akar a harctéri ismereteikből.
Az orosz gazdasági függés erősödése Kínától döntő ok
Oroszország eddig relatív sikerességgel, de túlélte az inváziót követő tartós nyugati szankciókat, amivel rácáfolt sok politikusra és szakértőre, akik az ország gazdaságának gyors összeomlását jósolták. A túlélés nem kis részben Kínának köszönhető, ugyanis Kína továbbra is az orosz olaj legnagyobb vásárlója, akitől alapvető fontosságú számítógépes elemeket, chipeket, szoftvereket és katonai alkatrészeket kap. Amikor a nyugati vállalatok menekültek el Oroszországból, helyükre sok kereskedelmi területen és iparágban kínai márkák léptek, például a személygépkocsik példátlan méretű exportjával.
A szigorúan titkos FSZB-feljegyzés szerint vannak korlátai a határtalan barátságnak, de ezek nem fogják gátolni az együttműködési folyamatot. „Van egyszer a politikai vezetés, ami a Kínával való közeledés mellett áll” – mondja erről Andrej Szoldatov, az orosz hírszerző szolgálatok szakértője, aki Nagy-Britanniában él száműzetésben. Ugyanakkor a hírszerző és biztonsági szolgálatoknak alapfeladata a gyanakvás, tehát amit a dokumentumban leírnak, az tulajdonképpen a szolgálati kötelességük.
Meggyöngült az orosz biztonsági rendszer a Távol-Keleten
A gyanakvás vagy az elővigyázatosság fő oka az, hogy Ukrajna megtámadásával Oroszország Nyugatra helyezte át szinte teljes elhárítási kapacitásait egy bizonyos „Antant-4” kódnevű program során. Aggodalomra ad okot, hogy Peking esetleg megpróbálhatja kihasználni ezt a figyelem-vákuumot. A dokumentum szerint Kína pontosan ezt teszi. Peking hírszerző ügynökei fokozták erőfeszítéseiket orosz tisztviselők, szakértők, újságírók és a moszkvai hatalomhoz közel álló üzletemberek behálózására, vagy akár toborzására.
Ennek ellensúlyozására az FSZB - egyelőre - csak arra utasította tisztjeit, hogy tompítsák a fenyegetést és akadályozzák meg a valóban fontos stratégiai információk kiszivárogtatását a kínaiaknak. A szolgálat személyes találkozókat folytat olyan orosz állampolgárokkal, akik együttműködnek Kínával, és figyelmeztetik őket annak veszélyeire, ha Peking megpróbálná kihasználni Oroszországot, és olyan fejlett tudományos kutatásokhoz akar jutni, amit a Kreml nem engedélyezett. Vagyis a folyamat nem csúszhat ki a legelsőbb vezetés kezéből.
Emellett az FSZB elrendelte „a felhasználókról szóló információk folyamatos gyűjtését” is a kínai WeChat üzenetküldő alkalmazásban. Ez tartalmazza a kémkedés lehetséges célpontjainak megfigyelését, telefonjaik feltörését és az adatok elemzését a szolgálat speciális szoftvereszközével.
Mit szól ehhez Amerika, és van-e valami a kezében?
Mély aggodalmat kelt Washingtonban a két autoriter kormány hosszú távú együttműködése, amelyek együttes lakossága közel 1,6 milliárd ember, és mintegy 6000 nukleáris robbanófejjel vannak felfegyverezve.
A Trump-adminisztráció egyes tagjai úgy vélik, hogy a Putyinnal folytatott párbeszéd medrében lehet elkezdeni Oroszország elszakítását Kínától, elkerülve azt, amit Marco Rubio külügyminiszter „két, az Egyesült Államok ellen szövetkező nukleáris hatalomnak” nevezett.
„Szét kell bontanom őket, és azt hiszem, ezt is meg tudom tenni” – mondta Donald J. Trump röviddel novemberi megválasztása előtt. „Szét kell bontanom őket.”
Az FSZB dokumentumának mély elemzése, amit az amerikai hírszerzés is nyilván elvégez, egyfelől alapot ad egy olyan elméletnek, hogy Oroszország elválasztható Kínától, mivel az orosz hírszerzők bizalmatlanságot és gyanakvást jeleznek a kapcsolat mindkét oldalán. Kína például poligráfra köti minden ügynökét, aki külföldi megbízásról tér haza és fokozza a Kínában tanuló 20 000 orosz diák ellenőrzését. Ismertek azok a kínai próbálkozások is, amelyekkel potenciális kémként akarják használni azokat az oroszokat, akiknek kínai házastársuk van, áll a feljegyzésben.
Viszont a dokumentum másik olvasata éppen ellenkező következtetéshez vezet. Vlagyimir Putyin természetesen teljes tudatában van a kínai kapcsolat kockázatainak, de mégis úgy döntött, hogy nem hogy fékezi, hanem inkább gyorsítja a folyamatot. Ez arra utal, hogy az Egyesült Államoknak kevés lehetősége van arra, hogy rávegye Oroszországot egy legalább 90 fokos irányváltásra. Még kevésbé van terve arra, hogy ezt miként és milyen eszközökkel érje el, és mi legyen az az „elutasíthatatlan ajánlat”, ami megéri Putyinnak a Pekingtől való eltávolodást.
Eltéphetetlen gazdasági szinergia létezik Moszkva és Peking között
Pénz és gazdasági előny nem lenne elegendő. Az esetleges ellentételezésnek nyilván tartalmaznia kellene az Ukrajnának nyújtott támogatások megvonását, további orosz területi igények tudomásul vételét, a szankciós politika beszüntetését és a NATO bármilyen irányú bővítéséről való lemondást, ráadásul mindezt egyszerre.
Ilyen ajánlat megtétele elképzelhetetlen, ráadásul még ez sem garantálná, hogy Moszkva befagyasztja kapcsolatait Pekinggel.
„Putyin úgy véli, hogy akár mélyebben is belemehet Kína ölelésébe, és bár ez nem kockázatmentes, de még megéri” – mondja Alekszandr Gabujev, a Carnegie Központ egyik igazgatója, aki látta az FSZB-dokumentumot.
Putyin évek óta udvarol Hszi Csin-ping kínai elnöknek, akivel már több mint 40 személyes találkozót tartott, és Ukrajna megtámadása ezt a viszonyt még szorosabbra kötötte. A politikai tényezők mellett legalább ilyen fontos, sőt súlyosabb, hogy a két hatalom természetes éa eltéphetetlen gazdasági szinergiában él, aminek kulcsa az, hogy Oroszország a világ egyik legnagyobb energiatermelője, Kína pedig a világ legnagyobb energiafogyasztója.
Ezek szerint Kína nem vette komolyan Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter életének utolsó komoly figyelmeztetését, hogy ne tapadjon túlságosan Vlagyimir Putyin rendszeréhez.
Az orosz kémeknek sem könnyű a helyzete
A bonyolult és kényes képlet komoly feladvány az orosz kémelhárítás számára. A dokumentumból kiderül, hogy úgy próbálják korlátozni a kínai „érdeklődést” hogy az ne járjon negatív következményekkel a kétoldalú kapcsolatokra nézve. A sebezhetőségek ellenére is Kína támogatásának elvesztése jelentős csapás lenne, ezért nyíltan figyelmeztetik a tiszteket, hogy mielőtt bármilyen érzékeny intézkedést tennének, az orosz biztonsági vezetés legfelsőbb szintjének jóváhagyását kell kérniük.
A direktívát valószínűleg az FSZB terepi irodáinak írta a szolgálat DKRO 7. osztálya, amely a Kínából és Ázsia más részeiről érkező kémkedés elleni küzdelemért felelős. A helyi tiszteket arra figyelmeztették, hogy kerüljék a kínai hírszerző szolgálatok potenciális ellenségként való kezelését, noha megemlítik ennek lehetőségét.
Ez a magas szintű óvatosság szokatlan, hiszen még katonai szövetségben álló nemzetek is rendszeresen kémkednek egymás után. „Nincsenek baráti hírszerző szolgálatok” – mondja erről Paul Kolbe, a Harvard vezető munkatársa, aki 25 évig szolgált a CIA Műveleti Igazgatóságán, így Oroszországban is. „Nem kell nagyon mélyen beleásni magunkat egyetlen orosz katonai vagy hírszerző tisztviselő [agyába] ahhoz, hogy mélyen gyanakodjanak Kínára. Hosszú távon Kína, a korlátlan partnerség és a hasznossága ellenére is potenciális fenyegetést jelent.”
A történelmi nacionalizmus is nagy veszély, de még kezelhető
Az orosz felderítők szerint Kína „ősi kínai népek” nyomait keresi az orosz Távol-Keleten, azért, hogy befolyásolja és maga felé csábítsa a helyi közvéleményt. 2023-ban például Peking közzétett egy hivatalos térképet, amely tartalmazza az Oroszországon belüli városok és területek történelmi kínai neveit. (Hasonló "gesztusban" India is részesült.)
Oroszország régóta tart attól, hogy Kína esetleg áttolakodhat a 4280 kilométeres közös határon. A pekingi nacionalisták régóta kifogásolják a 19. századi úgy nevezett Amur-szerződéseket, melyekkel az erősödő Oroszország hatalmas területeket kebelezett be a hanyatló kínai császárságtól, köztük a mai Vlagyivosztokot is.
A nem túl régi történelmi emlékezet is felidézi, hogy az 1960-as évek második felében fegyveres konfliktussá fajult a határvita a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió között, olyan hévvel, ami már nukleáris végkifejlettel fenyegetett, és az Egyesült Államok közbelépésére volt szükség, hogy ne következhessen be.
A nagy politikai tartalmakkal ellentétben (gazdaság, hadiipar, Nyugat-ellenes politika), ezekben a históriai ügyekben az FSZB helyi tisztjei már szabadabb kezet kapnak. Az utasítás arról szól, hogy „leplezzék le az ilyen revansista tevékenységeket”, valamint Kína kísérleteit, hogy orosz tudósokat és levéltári alapokat használjanak fel olyan kutatásokhoz, amelyek célja a határvidékekhez való történelmi kötődés felmelegítése vagy kreálása.
Globális aggodalmak
A Kína terjeszkedésével kapcsolatos kétségek nem korlátozódnak Oroszország távol-keleti határvidékeire. Míg a közép-ázsiai országok a szovjet korszakban Moszkvának voltak alárendelve, az FSZB szerint Peking ma „új stratégiát” dolgozott ki a kínai „soft power” előmozdítására a régióban, például Üzbegisztánban. Ebből később eredhetnek politikai következmények, mivel a Putyin-doktrína ezeket az országokat a szovjet befolyási övezet örökségének tekinti.
A jelentés kiemeli Kína érdeklődését Oroszország hatalmas sarkvidéki területe és az északi partvidéket ölelő Északi-tengeri útvonal iránt. Történelmileg ezek a vizek túl jegesek voltak a megbízható hajózáshoz, de a klímaváltozás miatt várhatóan egyre forgalmasabbá és katonailag kihasználhatóvá válnak.
Az útvonal lerövidíti az ázsiai és európai szállítási időt, és az útvonal fejlesztése megkönnyítené Kína számára a tömeges áruszállítást.
Történelmileg Oroszország megpróbálta szigorú ellenőrzés alatt tartani Kína sarkvidéki tevékenységét. Peking azonban reméli, hogy a nyugati szankciók arra kényszerítik Moszkvát, hogy tőle kérjen segítséget „elavult sarkvidéki infrastruktúrájának” fenntartására. Az orosz gázóriás, a Novatek már eddig is Kínára támaszkodott sarkvidéki cseppfolyósított földgázprojektjének megmentésében, miután az amerikai Baker Hughes olajszolgáltatóról le kellett mondania.
Az orosz hírszerzők figyelmeztetnek, hogy a kínai ügynökök élénk kémtevékenységet folytatnak az Arktiszon, álcának használva bányászati cégeket és egyetemi kutatóközpontokat. Peking feltűnően érdeklődik Oroszország sarkvidéki fejlesztései gelől, felhasználva a felsőoktatási intézményeket és bányászati vállalatokat is.
Honnan került elő a bizalmas anyag?
Az orosz belbiztonsági szolgálat dokumentuma egy hackercsoport online adatbázisában szerepelt. A Telegramon kiberbűnözők bocsátanak árverésre ellopott kormányzati dokumentumokat a világ minden tájáról: az Indonéziával kapcsolatos hírszerzési jelentések 5 ezer dollárt, a tajvani diplomáciai táviratok 10 ezer dollárt, iráni kémek személyének felfedése pedig 3 ezer dollárt ér. (Azaz - mondhatni - bagóért árulnak rendkívül érzékeny adatokat, amelyek emberéletekbe kerülhetnek.)
Azt nem lehet tudni, hogy a The New York Times mennyit és kin keresztül fizetett a szigorúan bizalmas orosz anyag megszerzéséért.