A jó szándék jeléül a havannai vezetés haladéktalan szabadon enged 51 politikai foglyot.
Miguel Díaz-Canel kubai elnök televíziós beszédben közölte, hogy „érzékeny folyamat” keretében tárgyalások indultak Washingtonnal. A cél hivatalosan „megoldásokat keresni a két ország közötti problémákra párbeszéd útján.” A megbeszélés vatikáni közvetítéssel jött létre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A háttérben egy nagyon súlyos gazdasági és energia-válság áll, mivel Kuba gyakorlatilag 3 hónapja nem kap olajat sehonnan. Ennek oka, hogy Maduro elnök elrablása után megszakadt a venezuelai olajszállítás, és Washington nyomást gyakorolt más beszállítókra is. Mexikónak még volt élő szerződése Havannával olajszállításra, de az most lejárt, és Mexikó nem újította meg.
Az országban tömegesek lettek az áramszünetek és az ipari leállások, és gyakorlatilag megszűnt az egyéni és a tömegközlekedés. Azt megelőzően is csak napi 150 hordó üzemanyag érkezett az országba, szemben a 22,000 hordós minimális szükséglettel.
Ami most kezdődik, az emlékeztet az Obama–Raúl Castro „kubai olvadás” folyamatra, amely szintén fogolycserével és titkos tárgyalásokkal indult. Idén januárban a kubai vezetés még tagadta, hogy bármilyen tárgyalás zajlana, most viszont hivatalosan elismerték, ami azt jelzi, hogy a válság jóval mélyebb lehet, mint korábban látszott.
A krízis nem csak mély, hanem egyenesen katasztrofális, mert az üzemanyaghiány nem csak tízmilliós a lakosságot, hanem a castróista rendszer teljes legitimitását tépázza. A belső stabilitás megőrzése létkérdés a vezetés számára, mert a zárt szigeten egy széleskörű elégedetlenség politikai robbanást idézhet elő.
A kulcstéma jelenleg az energia, a szankciók és gazdasági túlélés
Az Egyesült Államok óvatos a politikai következtetésekkel, mert eddig mind Jimmy Carter, mind Barack Obama kudarcot vallott a demokratikus garanciák kivívásával. Az oroszokkal és Venezuelával fennálló szoros kapcsolat miatt a kubai vezetés rendre kibújt az ígéretek alól, és nem enyhített a diktatórikus rendszeren, különösen az ellenzéki másként gondolkodók üldözésén.
Az első valódi államközi tárgyalási csatorna 1977-ben jött létre, amikor Jimmy Carter amerikai elnök és Fidel Castro kubai vezető megállapodtak a diplomáciai „érdekképviseleti irodák” megnyitásáról. Lényeges eredmények azonban nem születtek, és a folyamat 1981-ben meg szakadt, amikor Ronald Reagan került hatalomra az USA-ban.
1994/95-ben születtek migrációs megállapodások, amikor a balseros (csónakos menekültek) elözönlötték Floridát. Washington vállalta évente legalább 20 000 kubai vízum kiadását, Havanna pedig azt, hogy megakadályozza a tömeges illegális kivándorlást. Ezek az alkuk sem jártak teljes sikerrel. Donald Trump kormánya ezután visszafordította a normalizáció nagy részét, szankciókat vezetett be, és részben kiürítette havannai nagykövetségét. Ezzel a hivatalos párbeszéd minimálisra csökkent.
Ha most tényleg új tárgyalás indul, akkor ez az első komoly politikai párbeszéd közel egy évtized után. Díaz-Canel elnök szóhasználata az „érzékeny folyamatról” a kubai politikai nyelvezetben általában titkos vagy félhivatalos tárgyalásokra utal. Ugyanaz a kifejezés jelent meg 2013-ban a titkos Obama–Castro csatornák idején is.