Mindez egy komplett amerikai expedíciós tengeri harccsoportot jelent. Az ilyen erőket az amerikai haditengerészet és a tengerészgyalogság közösen alkalmazza, és városi harcokra is bevethetők. Vadászgépeik anyahajó nélkül is működnek.
A Pentagon expedíciós tengerészgyalogosokat és újabb hadihajókat helyez át a Közel-Keletre, mivel Irán fokozza a Hormuzi-szoros elleni támadásait. Pete Hegseth védelmi miniszter jóváhagyta az amerikai erőkért felelős Központi Parancsnokság kérelmét egy kétéltű harci csoportra és a hozzá tartozó tengerészgyalogos expedíciós egységre, amely jellemzően több hadihajóból és 5,000 tengerészgyalogosból áll.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Japánban állomásozó USS Tripoli és a hozzá tartozó tengerészgyalogosok már a Közel-Kelet felé tartanak.
A lépésre akkor került sor, amikor Irán támadásai a szoros ellen megbénították a forgalmat a stratégiai vízi úton, megzavarták a globális gazdaságot, megemelték a benzinárakat, és jelentős katonai és politikai kihívást jelentettek Trump elnök számára.
Milyen erők ezek?
Egy ilyen kötelék általában három hadihajóból áll: egy nagy kétéltű rohamhajóból, egy partraszálló szállító dokkhajóból és egy dokkoló partraszálló hajóból. A fedélzeten nagyjából 2200–2500 tengerészgyalogos szolgál, mellettük pedig további több ezer tengerész és kiszolgáló személyzet működteti a hajókat és a fedélzeti rendszereket. Összesen így körülbelül ötezer fő alkotja a teljes bevetési csoportot.
A most a térségbe irányított USS Tripoli egy America-osztályú kétéltű rohamhajó, amelyet az amerikai haditengerészet lényegében egy kisebb repülőgép-hordozóként is képes használni. A hajó fedélzetén F–35B típusú, függőleges leszállásra képes lopakodó vadászgépek, Osprey szállítógépek, valamint helikopterek működhetnek.
Az amerikai haditengerészet az utóbbi években többször tesztelte a konfigurációt, amelyben egy ilyen hajó akár tizenhat–húsz F–35B vadászgépet is hordozhat, ami jelentős légi csapásmérő képességet ad a köteléknek, anélkül, hogy repülőgép-hordozóra szorulna.
A Marine Expeditionary Unit az amerikai hadsereg egyik leggyorsabban bevethető válságkezelő erőcsoportja. Az ilyen egységeket kifejezetten arra tervezték, hogy a világ bármely tengeri válságövezetében rövid időn belül műveleteket indíthassanak.
Feladataik közé tartozik a kétéltű partraszállás, a városi harc, különleges műveletek támogatása, túszmentés, valamint kereskedelmi hajók visszafoglalása vagy elfoglalása.
A fedélzeti helikopterek és vadászgépek révén az egység légi csapásokat is képes végrehajtani, miközben a tengerészgyalogosok gyors rajtaütéseket indíthatnak part menti célpontok ellen.
Ez a rugalmasság az oka annak, hogy az Egyesült Államok szinte minden, a Hormuzi-szoroshoz hasonló válsághelyzetben ilyen erőket telepít a térségbe.