Donald Trump gyors (24 órás) megoldást kínált kampányában az ukrajnai béke megteremtésére, de ennek még a körvonalai sem látszódnak. Amerika még nem mutatott fel ütőkártyákat, így az orosz elnök kedvére blöffölhet. Az idő múlása mindenképpen Moszkvának kedvez.
"Beszélj finoman, de hordj magadnál egy nagy botot; messzire jutsz"
HIRDETÉS
Ez a mondás Theodore (Teddy) Roosevelt egykori amerikai elnöktől származik, de manapság mintha kevésbé használnák az amerikai tárgyalók. A lágy beszéddel nincs is baj, a felek udvariasan tárgyalnak, de a furkósbot nem látszik sehol. "A megállapodás vagy elég gyorsan össze fog jönni, vagy egyáltalán nem” - mondta legutóbb Trump a brit miniszterelnökkel tartott sajtótájékoztatóján.
A két szuperhatalom rijádi tapogatózó megbeszélése semmilyen konkrét megállapodást nem vetített előre. Ezzel szemben remek alkalmat kínált az orosz félnek, hogy még határozottabban megismételje követeléseit az USA-val, Ukrajnával és a NATO-val szemben.
Kártyás nyelven fogalmazva: Moszkva tartani tudja a téteket, különösen, ha Washington nem tol be több zsetont. (Ilyen magasabb tét lehetne NATO békefenntartók telepítése a védekező országba, de az elnök erről egyelőre hallani sem akar.)
Az Egyesült Államok egyelőre csak további lehetséges szankciókat emlegetett, de ezek nem rémítik el az oroszokat, mert a háború eddigi 3 éve azt mutatta, hogy a nyugati csapásokat kivédik a hadigazdaságra való áttéréssel és a büntetések különféle módokon való megkerülésével. Ez utóbbiban több nemzetközi "hátsó partnerre" is számíthat, így Kínára, Iránra, de akár Indiára is, amely szívesen vásárol olajat Oroszországtól, persze diszkont áron. Gazdasági téren maga mögött tudhat a BRICS szerveződésben részt vevő több kormányt is.
Ha nem is könnyen és nem is veszteségek nélkül, de Putyin rendszere a katonai kiadásokat hosszú évekig fedezni képes. Ennél nagyobb gondokat jelentett számára a korábbi orosz katonai elit képzetlensége és gyakori felelőtlensége, amit magas szintű személyi váltások és büntetőeljárások követtek. Ilyen tekintetben az utóbbi időkben nem érkeztek hírek, és az orosz hadsereg felvette a tempót a hibrid hadviselés elsajátításában is, háttérbe szorítva a szovjet korszakbók örökölt doktrínákat.
Nem jött be az "olajba fojtás" ötlete
Február elején Trump azzal fenyegetett, hogy "olajba fojtja" az orosz gazdaságot azzal, hogy ráveszi Szaúd-Arábiát és a vezető olajtermelőket a globális olajárak csökkentésére, amivel meg lehet fosztani Oroszországot legfőbb bevételi forrásától. Az elnök szavai szerint „az egyik módja annak, hogy gyorsan megállítsuk a háborút, ha az OPEC nem engedi, hogy Oroszország sok pénzt keressen, és akkor ez a háború azonnal abbamarad".
A nemzetközi olajárak az elmúlt időszakban csökkentek is (jelenleg 72,53/hordó), de az elemzők nem számítanak további jelentősebb mérséklődésre. Összességében ezért jelenleg nem ismert olyan amerikai javaslat vagy új kezdeményezés, ami megtorpanásra vagy engedményekre szorítaná az orosz elnököt.
Hogyan fogják kihasználni az orosz tárgyalók Trump sietségét a megegyezésre? Várhatóan a stopperórával
Ezt a kérdést feszegeti a londoni The Telegraph szemleírója, aki szerint Amerikának biztosítania kell, hogy tartós megállapodás szülessen, és ne essen Oroszország csapdájába.
Donald Trump tárgyalócsapata nem állhat „kórusfiúkból”, akik a felkészülés és a tapasztalat hiánya miatt esnek a Kreml csapdáiba – idéz a lap egy tisztviselőt, aki figyelte a Moszkvával folytatott első tűzszüneti tárgyalásokat. Az amerikai tárgyaló feleket könyörtelenül kijátsszák az orosz kollégáik, ha a gyorsaságot helyezik előtérbe a tartós megállapodással szemben – mondta a szakértő. Az illető részese volt a 2014-es minszki megállapodásnak, amely bár csökkentette az Ukrajna és Oroszország közötti harcokat, de nem tudta lezárni az ellenségeskedést, és elejét venni a szélesebb körű háború kitörésének.
A rijádi fogáskeresés után Trump arra szólította fel Ukrajnát, hogy a tűzszüneti megállapodás előtt tartsanak választásokat és diktátornak nevezte Zelenszkij elnököt, ami azt a vádat váltotta ki, hogy az amerikai elnök már a komolyabb tárgyalások megkezdése előtt elfogadta Moszkva legfontosabb követeléseit.
Az amerikai elnök „gyors megoldást szeretne elérni” – mondta a névtelenül nyilatkozó tisztviselő, a gyors megoldás pedig – még a háború befejezésének jó szándéka mellett is – végül meghosszabbítja azt.
Moszkva várhatóan igyekszik majd késleltetni a megállapodás létrejöttét vagy végrehajtását, további engedményeket csikarva ki a sietős amerikai tárgyalókból, miközben tovább gyengítheti fő ellenfelét Ukrajnában.
Az orosz módszer
A titkosítás alól feloldott CIA-tájékoztatók már 1953-ban arra figyelmeztetnek, hogy a szovjet tisztviselők a tárgyalásokat lehetőségnek tekintik ellenfeleik kimerítésére, semmint egy nagyjából elfogadható kompromisszum elérésére. „Ez nem kórusfiúk tárgyalása. Ez kemény ügy, erre elő kell készülni, és készen kell rá állni” - idézi az elemző egy amerikai szakértő véleményét.
A tárgyalások következő menetében az orosz fél csapata tovább izmosodik, mert várhatóan tagja lesz Szergej Nariszkin, az orosz külügyi hírszerző szolgálat (SVR) vezetője, aki Putyin régi bizalmasa, és Szergej Rjabkov, aki 17 éve tölti be a külügyminiszter-helyettesi posztot, és minden hájjal megkent tárgyaló hírében áll.
Trump csapatában viszont kevés olyan személy akad, aki hasonló szintű diplomáciai szakértelemmel vagy a háború logikájának ismeretével rendelkezik. Marco Rubio, a tárgyalásokra delegált amerikai külügyminiszter csak érintőlegesen foglalkozott külpolitikával szenátori időszakában, a tárgyalóasztalnál pedig nincs jelen katonai szakértő.
A The Moscow Times szerint Putyin tárgyalóit arra utasították, hogy „a lehető legbarátságosabb és bizonyos szempontból bátorító magatartást tanúsítsanak amerikai kollégáikkal és főként Donald Trump elnökkel szemben”, hogy a lehető legtöbbet hozhassák ki a majdani csúcstalálkozókból, feltéve, ha lesznek.
Mi következhet egy elkapkodott megállapodásból?
A megkérdezett tisztviselő azt mondta, hogy több évbe is telhet, amíg sikerül megkötni egy olyan 'vízálló' megállapodást, amely megakadályozza, hogy Oroszország kihasználja a kiskapukat. Példaként Kolumbiát hozták fel, ahol négy évbe telt, mire a kormány és a FARC gerillák megkötötték a 2017-es fegyverszünetet, és könnyű belátni, hogy az ukrajnai helyzet ennél jóval súlyosabb és összetettebb, telítve globális összefüggésekkel, amelyek megkövetelik más szereplők későbbi bevonását is.
Mindez nem csak időbe, de pénzbe és erőforrásokba kerül, ami nehezen fér össze Trump elnök karakterével. Ha viszont nem sikerül átfogó és minden részletre kiterjedő megállapodást kötni, az további orosz agresszióra ösztönözhet.
Moszkva tárgyalóinak gyakori taktikája az is, hogy a megállapodás egy rendkívül szűk elemét hangsúlyozzák, amely tisztázatlan maradt. A 2014 februárjában a mindössze egy éjszaka alatt megkötött minszki megállapodás után a frontvonal egy kis szakaszán egy hétköznapi önkormányzati kérdésen akadtak fenn.
„Erre a témára kezdték terelni a figyelmet, és mindenki idejét pazarolták. A közel 500 km-es fronton egy kis területtel foglalkoztak, míg máshol folytatódtak a szabálysértések [szerződésszegések], de senki nem figyelt rájuk”.
Oroszország minszki tárgyalói rendkívüli felkészültséggel érkeztek, vaskos mappákkal, amiket ukrán, francia vagy német kollégáiknál magasabb szinten vittek az asztalhoz. „Senkivel nem találkozhatna a körükben, aki felkészületlen lenne, és bármibe beleegyezne anélkül, hogy az a javukra válna” – mondja a tisztviselő.
Koncentrálj a kommunikációra és az időbeosztásra!
A másik taktika az volt, hogy a lényeg helyett helyett a kommunikációra és az ütemezésre összpontosítottak. Moszkva megbízottai gyakran arra hivatkoztak, hogy képtelenek felvenni a kapcsolatot az ukrán partnerekkel egy-egy probléma megoldása érdekében.
Ezért egyértelmű módszert kell kialakítani a részleges viták megoldására, valószínűleg egy harmadik fél bevonásával, aki közvetíti az üzeneteket Moszkva és Kijev között, mielőtt még bármilyen megállapodást aláírnának. Különben ennek hiányát Putyin kihasználja - mondta a megkérdezett illetékes. "Meggyőződésem, hogy a részletesebb megbeszéléseket a tűzszüneti feltételekről többnyire vagy mindig Moszkvában fogják tartani".
Az amerikai szakértő szerint az orosz tárgyaló felek nem veszik komolyan, ha csak annyit mondasz, hogy „üljünk le és beszélgessünk”. Keménynek és hasonlóan felkészültnek kell lenni, és dokumentált tényekkel kell érkezni, hogy azonnali és megalapozott indoklást adhass bármely kérdésben, ahogy az orosz oldalon is teszik. Ha nem így teszel, akkor minden gyenge javaslatot azonnal követni fog egy erős és dokumentált ellenjavaslat”.
Ügyelni kell arra is, hogy az orosz fél ne találja meg a "rést a pajzson". Meg szokták figyelni, hogy ki az ellenoldal olyan tagja, aki a sürgősséget képviseli,, és akinek külön át lehet adni javaslatokat, leplezve azt, hogy azok tőlük érkeztek. Marie Dumoulin, egy francia diplomata, aki segített előkészíteni a terepet a minszki megállapodásokhoz, azt mondta, hogy „a bármi áron elérni kívánt alku-pozíció nem jó módja annak, hogy tárgyalásokat kezdjünk, és különösen nem Oroszországgal”. Ez azt jelenti, hogy ha látják a sürgősség jelét és a feltétlen megállapodási kényszert, annak minden morzsáját ki fogják használni.
A Trump-csapatnak tisztában kell lennie azzal is, hogy „a tűzszünet nem béke” – mondta Dumoulin, aki részt vett a minszki megállapodások végrehajtásának ellenőrzésében. „Minszk keretein belül több tucat tűzszünetről tárgyaltak – és egyik sem tartott néhány hétnél tovább” - mondja.
Eszedbe se jusson az oroszokkal blöffölni
Olekszandr V. Daniljuk, az ukrán védelmi és hírszerzési vezetők egykori tanácsadója, aki most a Royal United Services Institute (RUSI) munkatársa, azt mondja, hogy a tárgyalásokon csak úgy lehet kiállni Ukrajna érdekeiért, ha megfenyegetik Putyint olyan ponton, ami valóban fáj. „Nincs értelme az oroszokkal blöffölni” – mondta a The Telegraphnak. "Sokkal jobbak benne, mint bárki más, és lehívják a blöfföket".
Ez azt jelenti, hogy ha az amerikai fél bejelent egy fenyegetést, akkor visszakérdeznek, és meggyőződnek róla, hogy az ijesztés mennyire valós és a tárgyaló fél hajlandó-e végig csinálni. Ez jórészt a fegyverzetekkel való ijesztgetésre vonatkozik.
Ehhez hozzá kell tenni, hogy a blöff értékeléséhez az amerikai belső viszonyok alapos ismerete is szükséges. Nem lehet például olyasmivel fenyegetni, amiről az oroszok tudják, hogy a Kongresszus nem fogja jóvá hagyni, márpedig sokkal jobban ismerik az amerikai belső viszonyokat, mint fordítva.
Nem számít adunak az USA kijelentése, hogy Ukrajna nem csatlakozik a NATO-hoz és nem kéri vissza 2014-es határait – érvel Danylyuk, mivel ezek nagyrészt a jelen valóságának elismerései. Ez nem kínálat, nem ajánlat és nem is ütőerő.
„Az egyetlen módja annak, hogy túljátszd az oroszokat, ha nagyon világosan, és számukra hihetően mutatsz fel egy olyan képességet, amellyel tényleg károsíthatod őket, és fokozódó intenzitással. Ma 10 százalékos kár, holnap 12, holnapután 15. Fontos az is, hogy a károkat ne csak Oroszország, hanem elnöke személyesen is érzékelje”.
Danylyuk szerint növekvő kártétel lehet például a HIMARS rakéták vagy páncélosok szállításának növelése olyan pillanatokban, amelyek nem felelnek meg Oroszország taktikai érdekeinek. Világosan kell látni, hogy Oroszország jelenleg teszteli a Nyugat elszántságát, hogy Trump érkezése után továbbra is kitart-e Ukrajna katonai támogatása mellett, és a tárgyalások elhúzásával kivárja, hogy a nyugati támogatás csökkenjen vagy megszakadjon.
Mivel még nem írtak alá semmilyen garantált megállapodást, és Nyugaton csekély az étvágy, hogy Moszkvát további fegyverszállításokkal borítsák fel, elképzelhető, hogy még zajlani fognak a megbeszélések, amikor Ukrajnának már nem lesz elég felszerelése.
Attól fogva a továbbiak menetét teljesen Oroszország irányíthatja, mondja Danylyuk.