Kijev a háború kezdete óta először engedélyezte fegyverek és katonai szolgáltatások tömeges exportját. Az idei bevétel elérheti a több milliárd dollárt, ami nemcsak gazdasági, hanem stratégiai fordulatot is jelez, mert hozzájárul az önvédelmi költségekhez.
Visszatérés a globális fegyverpiacra
Az orosz invázió előtt Ukrajna a világ egyik jelentős, bár nem top kategóriás fegyverexportőre volt. Kínálatának döntő része szovjet eredetű rendszerek felújított, modernizált vagy saját gyártású továbbfejlesztett változatából állt. Az eladások javát a harckocsik tették ki, így a modernizált T-64, T-72 felújítások és a a szovjet T-80 ukrán továbbfejlesztése. Ezekből főként Afrikába és Ázsiába exportáltak (Egyiptom, Szudán, Thaiföld, Mianmar). Szaddám Huszein bukása után Irak lett a „Bucephalus” páncélozott típus legnagyobb vásárlója, amerikai közvetítéssel.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ukrajna erőssége az volt, hogy viszonylag olcsón tudott modernizált harceszközöket biztosítani olyan országoknak, amelyek nem engedhették meg maguknak a nyugati rendszereket. A mostani kínálat azonban már a legmodernebb aszimmetrikus hadviselés eszközeire épül, vagyis olcsó és tömegesen gyártható precíziós fegyverekre.
A lépés éles fordulatot jelent egy olyan ország számára, amely 2022 februárja után teljes exporttilalmat vezetett be, hogy minden ipari kapacitását saját hadserege ellátására összpontosítsa. Az export politikai üzenetet is hordoz, mert azt jelzi, hogy Ukrajna kulcsfontosságú fegyverrendszerekből nem szenved hiányt, és az értékesítés nem a front ellátásának rovására történik.
Davyd Aloian, az ukrán a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács helyettes titkára azt mondta, hogy az exportpotenciál „több milliárd dollár”, és összességében jóval meghaladhatja a háború előtti szintet. A hónap elején az illetékes állami bizottság az exportkérelmek többségét jóváhagyta, és ezek nemcsak kész fegyverekre, hanem alkatrészekre, részegységekre és katonai szolgáltatásokra is kiterjednek. Utóbbiak szerepe rendkívül megnőtt az utóbbi években, amit maga az ukrajnai front is bizonyít.
A jóváhagyott exportkérelmek jelentős része nem klasszikus fegyvereladásra vonatkozik, hanem szolgáltatásokra, tudásra és technológiai támogatásra. Ide tartoznak a javítási és modernizációs programok, kiképzés és tanácsadás, szoftverek és vezérlőrendszerek, elektronikai hadviselési megoldások. Ennek a széles érdeklődésnek az oka az, hogy a modern hadviselésben a rendszerintegráció és az üzemeltetési know how gyakran fontosabb, mint maga a fegyver.
Mivel a Moszkvával vívott háború sosem látott technológiai konfliktussá nőtt, az ukrán harci tapasztalatokkal integrált rendszerek különösen értékesek a fegyverpiacon. A háború elhúzódása miatt ezek az ismeretek folyamatosan bővülnek, kikényszerítve új fegyverek és technikai megoldások gyors megszületését. Ez a helyzet egyedülálló versenyelőnyt biztosít Ukrajnának azokkal a gyártókkal szemben, akiknek rendszerei nem estek át hasonló, valós harci tesztelésen.
Kik a vevők?
Politikai és biztonsági szempontok miatt a vásárlókat nem nevezték meg, de a piac viszonylag jól modellezhető. Az ukrán termékek fő előnye az olcsóság, a harctéri bizonyítottság és a gyors szállíthatóság, ezért nem a klasszikus NATO-piac a fő cél, hanem olyan országok, amelyek eddig is szovjet/orosz fegyvereket használtak.
A tipikus régiók: Délkelet-Ázsia (Vietnam, Indonézia, Mianmar), India (különösen a repülőgép- és rakétaalkatrészek terén), valamint Afrika számos állama és a Közel-Kelet egyes hadseregei. Ukrajna sok esetben az egyetlen alternatíva Oroszország helyett, amely a saját háborúja miatt már nem képes exportálni, vagy továbbfejlesztett harceszközökkel szolgálni.
A piaci szegmensből a NATO sem marad ki, mert egyes atlanti tagországok is vásárolnak ukrán haditechnológiát, elsősorban drónrendszereket, szoftvereket, alkatrészeket és a harctéri tapasztalatokra épülő megoldásokat, sokszor közös fejlesztés vagy licencgyártás formájában. A NATO vevőit főleg a célfelderítés, a tűzvezetési integráció, a drónhálózatok kezelése és a valós idejű adatelemzés érdekli, mert ezekről nincsenek harci tapasztalataik. Több nyugati cég fektet be az ukrán gyártásba közös üzemek létrehozásával, licencvásárlással, de ezek nem jelennek meg exportstatisztikában.
Megjegyzendő, hogy egyes NATO-tagok még mindig használnak szovjet eredetű fegyverzeteket, főleg Kelet-Európában, és ezek karbantartásához és felújításához igénybe veszik Ukrajna közreműködését.
Drónipari robbanás a frontvonal mögött
A háború alatt Ukrajna néhány év alatt a világ egyik legdinamikusabban fejlődő drónfejlesztő központjává vált. A fronton szerzett folyamatos ismeretek egy rendkívül gyors innovációs ciklust hoztak létre, amelyen belül a rendszereket valós harci körülmények között tesztelik, majd rövid időn belül módosítják. Mivel az orosz fél technológiai fejlődése is meglódult, a fegyvernem szoftvereit 25-30 naponta frissítik. Ezek szintén jelentős és folyamatos exportkapacitásokat teremtenek a vevők felé.
Az ukrán ipar már tömegesen gyárt FPV (First-Person View) támadódrónokat, melyek a legkeresettebb exportcikknek számítanak. Ennél a fegyvernél a drónt irányító operátor valós időben, a drón „szemével” látja a helyzetképet, általában VR-szerű szemüvegen keresztül. Ezeknek a típusoknak előnye a rendkívül pontos célzás mozgó objektumok ellen is, az olcsóság ((néhány száz–pár ezer dollár), az értékes célpontok megsemmisítésének képessége (tankok, bunkerek, páncélozott járművek, hadihajók) és az, hogy gyorsan gyárthatók, gyakran egyszerű civil alkatrészekből is.
Bevétel a háború finanszírozására
Kijev exportadó bevezetését is mérlegeli, amelyből közvetlenül a hadsereg finanszírozását erősítenék. Ez lehetővé tenné, hogy a fegyverexport egyszerre szolgáljon gazdasági és katonai célokat. A döntés mögött olyan tényezők is állnak, mint a nyugati támogatások jövőbeli bizonytalansága, az ukrán ipar megnövekedett termelési kapacitása és a geopolitikai befolyás növelése.
Ez azt jelenti, hogy Ukrajna nemcsak visszatér a piacra, hanem új kategóriát képvisel: a harctéren bizonyított, költséghatékony és gyorsan adaptálható fegyverrendszerek exportőrét. Ha a trend tartós marad, az exportbevételek növelhetik az ország stratégiai mozgásterét és hozzájárulhatnak a háborús erőfeszítések finanszírozásához. Békekötés esetén pedig a most kiépített hadiipari kapacitások még nagyobb mértékben jelenhetnek meg a globális fegyverpiacon.