A rabok közül többen saját készítésű ajándékot adtak a pápának, például a remény galambjával díszített kerámiát.
Nem puszta protokolláris aktus volt. Először fordult elő a történelemben, hogy pápa lépett spanyolországi börtön falai közé, és León XIV ezt a Sant Esteve Sesroviresben lévő Brians 1-ben tette, hogy mintegy 20 percet töltsön 80 fogvatartottal, akik közül sokan fogságuk idején találtak menedéket a hitben, és akik az „ayúdame a caminar” dalt énekelve és a pápát éltetve fogadták.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az egyik legfeszültebb pillanat, a szó jó értelmében, akkor következett, amikor Montse, egy elítélt nő ragadta magához a szót, láthatóan meghatottan és idegesen. Fia haláláról beszélt, Isten hallgatásáról, a hittől való elfordulásáról és az őt éveken át kísérő keserűségről. „Az élet nem engedte, hogy higgyek Istenben” – kezdte, majd elmesélte, hogyan adta vissza számára a börtön azt, amiről azt hitte, örökre elveszett.
„Sokáig tartott megértenem, hogy nem Isten a hibás, ma pedig mindenért bocsánatot kérek tőle. A keserűség eltűnt.” León XIV csendben végighallgatta, és megölelte, amikor az asszony azzal fejezte be, hogy „a hitnek köszönhetően ma már jobb ember”. Mindez előtt Montse egy mondatban foglalta össze a látogatás lényegét: „Örömmel tölt el bennünket, hogy itt van, mert úgy érezzük, elfeledkeztek rólunk.”
Josefina, egy másik fogvatartott, aki a központ fodrászaként dolgozik, hasonló történetet mesélt el. Elmondása szerint az egyház mindig is az otthona volt, amíg egy, a fiát sújtó baleset mindent meg nem változtatott. A börtönben találta meg újra a hitét. „A börtönben nem vagyok egyedül, Jézus ad erőt, ha nem így lenne, nem tudom, hogyan viseltem volna el mindezt” – mondta, meggyőződéssel állítva, hogy amikor letölti büntetését, új élet vár rá. Ő is megölelte a pápát.
León XIV Szent Ágostont idézve, egyértelmű üzenettel válaszolt nekik: „A múlt nem pecsételi meg a jövőt.” Emlékeztette őket arra, hogy „minden ember méltósággal bír már pusztán azért, mert Isten akarta, teremtette és szereti”, és hogy nincs az a helyzet, amelyben az Úr elfordítaná tekintetét az embertől. Azoknak, akik kísértést éreznek arra, hogy feladják, ezt üzente: „Emeljétek fel tekinteteket arra, aki oly sok ember jelenlétén keresztül soha nem szűnik meg szeretetét és közelségét megmutatni nektek.” Beszédében felváltva használta a kasztíliai spanyolt és a katalánt, ahogyan egész katalóniai látogatása alatt tette.
Társadalmi elkötelezettséggel teli program
A fogvatartottak három különböző intézetből érkeztek: a Brians 1-ből, a Brians 2-ből és a Wad Rasból. A találkozó végén több ajándékkal lepték meg, köztük egy általuk készített kerámiatárggyal. León XIV nyilvánosan köszönetet mondott Jesús atyának, a börtön káplánjának a legelesettebbekért végzett munkájáért, és kifejezetten megemlítette „a Sant Feliu de Llobregat-i egyházmegye börtönpasztorációjának káplánjai és önkéntesei elkötelezettségét”. A központban Fernando Grande-Marlaska belügyminiszter és Salvador Illa, a Generalitat elnöke fogadta.
A briansi látogatás nyitotta meg a társadalmi szimbolikában gazdag barcelonai napot. Mielőtt ideérkezett volna, a pápa már Madridban is tett egy gesztust: délutánját a hajléktalanokat segítő, a Lucero negyedben működő Cáritas CEDIA 24 horas nevű központban töltötte. Barcelonában a forgatókönyv ismétlődik: délután felkeresi a Raval negyedben lévő Szent Ágoston-templomot, ahol szociális segítő szervezetek képviselőivel és kiszolgáltatott helyzetű emberekkel találkozik. Útközben megáll a Montserrat-i apátságnál, hogy vezesse a szentolvasó imádságát.
A nap záróakkordja a Sagrada Familiában lesz, a világ legmagasabb katolikus templomában, ahol ünnepi szentmisét mutat be, és megáldja Jézus Krisztus tornyát azon évben, amikor Antoni Gaudí halálának századik évfordulójára emlékeznek.