Mohsen Sazegara az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) létrehozója volt 1979-ben, de később kegyvesztett és száműzött lett. Az alapító szerint Irán nem képes hosszú távon háborúzni Izraellel.
HIRDETÉSA rettegett Forradalmi Gárda alapítója azt mondta a The Jerusalem Postnak, hogy bár Irán ereje jelentős, de egyben látszólagos is, mert hatalmas biztonsági rések tátonganak rajta.
Mohsen Sazegara tudomása szerint Teherán "közbelépést" kért Washingtontól arra az esetre, ha Izrael aszimmetrikus (aránytalanul nagyobb) ellencsapással válaszolna egy kisebb iráni bosszúlépésre, amit Iszmail Hanije Hamász-vezető teheráni meggyilkolásával indokolna. Ezt a 'zöld kártyát' azonban nem kapta meg a Biden-kormánytól, és most tanácstalanságba süppedt, mert eközben a radikális iszlamista csoportok követelik és várják a bosszúcsapást.
A teheráni merénylet óta már lassan egy hónap telt el, de a kezdetben biztosra vett és meg is hirdetett megtorlás várat magára.
Iránnak muszáj lenne valamilyen erőt felmutató választ adnia, de egyelőre képtelen felmérni a következményeit. Tarthat attól is, hogy erőtlenségének látszata megzavarja és szétzilálja a Közel-Keleten keservesen kiépített csatlós-hálózatát, így a libanoni Hezbollahot, a gázai Hamászt, a jemeni húszikat és az iraki-szíriai milíciákat.
Az iráni rendszer ereje hatalmas, de nem elégséges Izraellel szemben
Sazegara most azt mondja a vezető izraeli lapnak, hogy „amit Izrael tett, vagyis hogy meggyilkolták Iszmail Hanijet Teherán szívében, ráadásul az egyik legvédettebb helyen, megalázó volt az iráni hírszerző szervezetek számára. Ez problémát okozott Khameneinek a rendszer fő hatalmi bázisa, a hírszerző szolgálatok tekintetében”.
A merényletre a teheráni kormány egyik vendégházában került sor, a titkosszolgálatokat és védelmi szervezeteket zavarba ejtő precizitással, ami előre elhelyezett pokolgépre utal. Izrael nem ismerte el, de nem is tagadta, hogy ő állt a Hamász-vezér megölése mögött.
Az iráni nemzetvédelmi szervezeteket több ütés is érte az elmúlt években, amerikai és izraeli részről egyaránt. Az egyik legsúlyosabb az a bagdadi dróncsapás volt, amely 2021 januárjában megölte a Gárda külföldi erőinek főparancsnokát, a nemzeti hősként tisztelt Kászem Szulejmani tábornokot. A teheráni elhárítás máig sem érti, hogyan szerezhetett az USA tudomást arról, hogy a tábornok aznap éjjel az iraki fővárosban lesz, és hogy a repülőtér parkolójában melyik gépkocsiba száll be.
Ezt követték újabb gyilkos szabotázsakciók iráni atomtechnikusok ellen, és a kutatóközpontokban is történtek robbanások. A sorozatot folytatta idén áprilisban az iráni külképviselet közelében végrehajtott rakétatámadás Damaszkuszban, ami megölte Szulejmani tábornok utódát, akinek látogatása szintén titkos volt. Utóbbi azért volt súlyos veszteség, mert Zahedi tábornok koordinálta Irán gázai műveleteit, és azóta sem találtak hozzá hasonlóan felkészült pótlást.
Az idei sorozatot folytatta a libanoni Hezbollah több katonai vezetőjének a likvidálása, majd Iszmal Hanije megölése Teheránban.
Irán nem számíthat arra, hogy Izrael válaszcsapása arányos lenne
A jeruzsálemi kormány már többször is figyelmeztetett, hogy ha Irán nagyobb léptékű katonai kalandba vág, akkor a válasz jóval nagyobb mértékű pusztítás lesz. Ennek ellenére Sazegara úgy tudja, hogy Khamenei ajatollah első reakciója mégis az azonnali és nagyszabású megtorlás követelése volt.
Mégis, a vallási vezető beleütközött az IRGC szakértőinek ellenvéleményébe, amely szerint Irán nincs abban a helyzetben, hogy eszkalált és folyamatos jáborút folytasson Izraellel. Ennek alapvető oka a stratégiai egyensúlyhiány. Kétségtelen, hogy Teherán képes rakétákat indítani Izrael felé, köztük nehezebben leküzdhető hiperszonikus eszközöket is, amelyek hat-nyolc perc alatt elérik Izraelt. De amikor Izrael elrendeli a megtorolást, akkor nem tudjuk megvédeni az országot, különösen a légvédelmet – mondták Khamenei katonai parancsnokai.
[Megjegyzés: a folyamatosan fejlesztett és gyártott iráni támadó fegyverek, mint például a 2023-ban bemutatott Fattah hiperszonikus ballisztikus rakéta hatótávolsága 1,400 kilométer, de hasonló képességek a védelem terén alig léteznek.]
Irán – ha támadást indít – kénytelen lenne azonnal meghirdetni a tűzszünetet, nemzetközi közvetítők útján. Ilyen közvetítők azonban nincsenek, és biztosra vehető az is, hogy Izrael nem venne tudomást a kezdeményezésről, miként Gázában sem engedett a Hamász hasonló követeléseinek.
Az Egyesült Államok szerepéről az Izrael és Irán közti konfliktusban Sazegara azt mondja, hogy „Irán a színfalak mögött tárgyalt az Egyesült Államokkal és a Biden-adminisztrációval, arra kérve őket, hogy beszéljenek Netanjahuval arról, hogy ha Irán kisebb csapást mérne valahol Izraelben és egyben megígérné, hogy senkit nem öl meg, akkor Izraelnek ne engedjék a megtorlást”.
Az Egyesült Államok azonban nem értett egyet, és azt felelte Teheránnak, hogy ha Izrael mozgásba lendül, azt nem tudják [és vélhetően nem is akarják] megakadályozni. Biden elnök, valamint Kamala Harris alelnök és Lloyd Austin védelmi miniszter az elmúlt feszült hetekben többször is leszögezték, hogy egy iráni támadás esetén az Egyesült Államok garantálja haderejének bevetését Izrael védelmében.
HIRDETÉSNem akárki szólalt most meg, hanem az elnyomó rendszer egyik szülőatyja
Az iráni iszlám forradalmi gárdát Khomeini ajatollah hazatérése után lóhalálában alapították meg, mert a hatalomra került síita klérus nem bízott az elmenekült sah hadseregében, és saját fegyveres erőt kívánt létrehozni. A feladatot egy Mohsen Sazegara nevű egyetemistára bízták, aki akkor még csak 24 esztendős volt, és amerikai tanulmányait megszakítva vetette bele magát a szervezésbe.
El kell ismerni, hogy gyors és jelentős sikerrel járt, néhány társával karöltve. Sazegarák valóban hittek és bíztak abban, hogy a sah világi és Nyugat-barát rendszerét vissza kell vezetni a vallási szabályok rendjébe, és ehhez fegyveres erőre is szükség lesz. A máig beláthatatlan következményekkel azonban nem számoltak.
Megalapítása után azonnal az IRGC-t bevetették a Szaddám Huszein ellen vívott nyolcéves háborúban. A háború elfajulásával a szervezet radikalizmusa és kegyetlensége egyre nőtt, miközben a harcok gyakorlatilag döntetlenre álltak. Egyik rezsim sem érte el területi céljait, és a Gárda további szerepe éles viták és konfliktusok tárgya lett.
A véres háborús fenyegetésre hivatkozva és a teheráni rendszer erőforrásait kiszipolyozva a Gárda kiépítette hazai és belföldi szolgálatait, és Khomeini halálakor már meghatározó ereje volt a papi rezsimnek.
HIRDETÉSAz IRGC példátlan kegyetlenséggel lépett fel a belső ellenzékkel szemben, akiket árulónak és hitehagyottnak bélyegzett, és közülük több ezret szisztematikusan legyilkolt. A vérengzések emléke ma is mélyen él az iráni társadalomban, és az ellenzékiek rendszeresen követelik a politikai bűnözők visszamenőleges felelősségre vonását. Erre azonban nem kerülhet sor mindaddig, amíg az egykori felelősök élnek, élükön Ali Khamenei ajatollahhal, az ország teljhatalmú vallási vezetőjével.
A másik főszereplővel, Ebrahim Raiszi előző iráni elnökkel már nem kell számolni, mivel ő idén májusban helikopterbaleset áldozata lett. Raiszi tagja annak a vérbírói tanácsnak, amely futószalagon gyártotta a halálos ítéleteket a 80-as évek tömegmegmozdulásai során.
„Szörnyet szültem”
Az iraki háború során a Gárda alapítója elszörnyedve látta, hogy egy olyan polip megszületését segítette elő, amire álmában sem gondolt, amikor a feladatot elvállalta.
A háború elsődleges következménye az volt, hogy a Gárda teljesen berendezkedett az iráni politika feletti uralomra, amit Sazegara alkotmányos reformokkal javasolt visszafordítani. Hamar távolabb is lépett a Gárdától, és inkább az iráni közszolgálati rádió vezetését, majd az ipari miniszteri tárcát választotta.
HIRDETÉSEnyhítő törekvéseiben eleinte segítségére volt a reformistának számító Muhammad Khatami elnök is, de a radikális erők végül erősebbnek bizonyultak. Az elnök hátszelével Sazegara egy ideig reformista hangvételű lapokat adott ki, például a Jameah-ot, de ezek sorra a rendszer áldozatai lettek, ahogy a titkosszolgálatok rendre bezáratták a szerkesztőségeket.
Ahogy Khatami gyöngült, magára Sazegarára is sor került. Előbb megpróbálta megmérettetni magát a következő elnökválasztáson, de a papi tanács eltiltotta az indulástól, majd 2005-ben többször is őrizetbe vették legidősebb fiával együtt.
A fogvatartások során a politikus 50 kilogrammot veszített testsúlyából és komoly betegségek fenyegették, ezért engedélyt kért az ország elhagyására, amit a rendszer – megkönnyebbülve – meg is adott, megszabadulva legtekintélyesebb belső ellenzékétől.
Sazegara azóta az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban tanít, publikál és végez történeti kutatásokat. Állandó lakhelye néhány éve Bécs. Jelenlegi önmagát jámbor és kompromisszumokat kereső muszlimnak írja le, aki az iráni ellenzék együttműködésére buzdít a rendszer eltávolítása érdekében – lehetőleg békés politikai eszközökkel.
HIRDETÉS