rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Véres múltja van a legesélyesebb iráni elnökjelöltnek

Access to the comments Kommentek
Írta: SzéF
Csak az lehet elnök, akinek Khomeini szelleme megengedi
Csak az lehet elnök, akinek Khomeini szelleme megengedi   -   Szerzői jogok  AP
Betűméret Aa Aa

Donald Trump kemény nyomása ellenére is, az iráni teokrata rezsim ereje még bőven elegendő ahhoz, hogy továbbra is ő szabja meg az ország politikai irányát és társadalmi rendjét. Ez a Khomeini ajatollah által lefektetett vallási elveken nyugszik, és ebben a legrosszabb évek sem hoztak szóra érdemes engedményeket. A június közepén megválasztandó új államfő csak olyan személy lehet, akit az iszlám állam megalapítójának eszmei örökösei erre megbízhatónak találnak.

A dolgok állása

A Trump elnök által elrendelt kereskedelmi és pénzügyi szankciók alaposan megtépázták az iráni társadalmat és gazdaságot, jelentős ellenzéki megmozdulások, tüntetések is zajlottak (a megszokott hatósági brutalitással övezve), de a papi rendszert leváltani kívánók nem tudtak egyesülni és koncentrált mozgalmat szervezni az ajatollah-uralom felváltására.

A szankciók és a 2015-ös nukleáris alku felmondása nagyon megtépázta az ország gazdaságát. Az egyezség után hatalmas ugrást könyvelhettek el (+13,4%), de az előző amerikai kormány mindezt gyakorlatilag lerombolta, és negatív pályára lökte (-6,78%). Az export a 2018-as szintről 2020-ra mintegy harmadára csökkent, a munkanélküliségi ráta tartósan 12% feletti, de egyes körzetekben ennél jóval magasabb.

További súlyos, immár sürgetően válságos ügy a katasztrofális vízhiány. Az ország egyes körzetei gyakorlatilag kiszáradtak, és a helyi lakosság a nagyobb városokba menekül a szomjazás elől, tovább növelve ezek amúgy is súlyos zsúfoltságát. Egy új vízvezeték gerinchálózat kiépítése legalább 300 milliárd dollárba kerülne és kivitelezése évekbe telne. Ez az ökológiai katasztrófa-helyzet újabb százezreket kényszeríthet nem csak belső, de külső migrációra is, az Unió és az USA felé. (A Sah bukása után több százezer iráni menekült az Egyesült Államokba, főként Kaliforniába, és ők is a papi rendszer megdöntését támogatják.)

A koronavírus-válság is megkínozta az országot, és még nem ért véget. A hivatalos jelentések 79 ezer halálesetről számolnak be, a vidéki adatok viszont áttekinthetetlenek. A legrosszabb nap tavaly novemberben volt, 479 elhunyttal, majd némi enyhülés állt be, de május elején újabb felszálló ág következett. Az elmúlt hét halálozási átlaga 250 körül járt. A teljes körűen beoltottak száma még mindig nem éri el az egymilliót, és csak 5% kapott egy oltást a 83 milliós lakosságból.

A rezsim saját gyártású oltószer gyártását jelentette be (FAKHRA-vakcina) de kezdetben csak egymillió adagot tudnak előállítani, és szeptemberre remélnek tömeggyártást.

„A nyugati vakcina csalás”

Ali Khamenei, az ország vallási vezetője megtiltotta nyugati oltószerek importját, és csak az AstraZeneca kínai és indiai változatainak behozatalát engedélyezte.

AP
az iráni kutatóprogram felügyelője, Dr. Monoo Mohraz megkapja a szer első dózisát, április 25-énAP

Létezik megállapodás 60 millió dózis orosz Szputnyik V beszerzéséről is, mert a főpap szerint az amerikai és brit vakcinák megbízhatatlanok és a Nyugat csak kísérleti terepnek használja ezeket – más nemzetek kárára.

Khamenei ezt a vélekedését azzal a példával támasztotta alá, hogy az 1985-ben Franciaországból rendelt vérkészítmények HIV-fertőzöttek voltak. (A történet amúgy igaz, és annak idején nemzetközi botrányt is generált, mivel a készítmények nem csak Iránt, de az USA-t, Kanadát, Olaszországot, az Egyesült Királyságot és Japánt is elérték, és több ezer fertőzést, sőt haláleseteket váltottak ki.)

Amúgy maga a lakosság nem elégedetlen a kormány víruspolitikájával, és háromnegyedük megfelelőnek tartja az intézkedéseket.

Mit mond a nép?

A Marylandi Egyetem kutatása szerint az irániak kétharmada (68%) érzi úgy, hogy rosszabbul él, mint 5 évvel ezelőtt, de ezt kevésbé a rendszerhez, hanem inkább Donald Trump politikájához kötik. A nyilatkozók fele elsősorban az orosz, a kínai és a német kapcsolatokban látja a javulás esélyét, de Amerikával szemben is kevésbé ellenségesek (26% a korábbi 12-vel szemben), mert azt remélik, hogy Joe Biden elnöksége lehetőséget kínál az enyhülésre az USA-val.

Háromnegyedük szerint Európa csak Trump szankciói miatt fékezte kereskedelmi kapcsolatait Iránnal, és ez most kedvezően változhat. A bizakodás széleskörű: a megkérdezettek többsége szerint gyermekük jobban fog élni, mint ők maguk.

Thierry Campion/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.
A nap, amikor az egész elkezdődött: Khomeini ajatollah párizsi száműzetéséből hazatérőben - 1979 február 1.Thierry Campion/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.

Nemzetközi téren az új elnök startpozíciója nem lesz rossz. Joe Biden korai bejelentése az Obama-féle atomalku visszaállításáról ismét a legitim tárgyaló fél pozíciójába helyezte Iránt, nem csak az USA-val, de a vezető nyugati hatalmakkal is. Fontos neki az a kép, hogy visszabocsátást nyer a nemzetközi piacokra. A Bécsben toporgó tárgyalások kimenetele szinte csak Teherán akaratán múlik, miközben gőzerővel fejleszti nukleáris kapacitásait, és ezekről már az adatszolgáltatást is megtagadja, illetve az adatokat megsemmisíti. Eközben több tanulmány is azt jelzi, hogy Irán 3-4 hónapon belül elérheti a katonai szintű dúsítás fokozatát, és onnan már aligha lesz visszaút.

Irán számára kedvez az is, hogy a 2015-ös atomalku fegyvervásárlási klauzulája lejárt, így újra szabadon vásárolhat katonai eszközöket, például hadihajókat, melyekkel a Perzsa-öböl létfontosságú forgalmát ellenőrizheti. Az első számú beszállító várhatóan Kína lesz, aki már korábban is szeretett volna J-10 vadászgépeket eladni a lepusztult iráni légierőnek, és Oroszország is szállítana légvédelmi eszközöket, amiket a Trump-szankciók meggátoltak.

Mivel mindkét kulcsországban (USA és Irán) hatalmi átmenet zajlik, így Bidennek és az új iráni vezetőnek egyaránt érdeke lehet valamilyen alku összekalapálása, még akkor is, ha mindkét fél tudja, hogy nem lehet rá szilárd épületet alapozni. Így Joe Biden is elkönyvelhetné első saját külpolitikai eredményét, amivel még adós.

Irán lépéselőnyét szolgálja a Kínával 25 évre megkötött olajszállítási megállapodás, vagyis hogy jelentős bevételekhez fog jutni, és a vele kereskedni kívánóknak már kevésbé kell tartaniuk az amerikai megtorlásoktól. Sőt, lehet, hogy már semennyire sem.

Létezik, de nem egységes az ellenzék

Mégis, több mint négy évtizeddel alapítása után, az Iráni Iszlám Köztársaság jelenleg története leggyengébb láncszeménél tart. Ezért erőt akar mutatni, megingathatatlan vezetőt akar kiállítani, és szó sem lehet szélesebb reformokról vagy visszalépésről. A teokrata vezetés ügyel arra, hogy az ellenzék megosztott maradjon és ne tudjon bekapcsolódni a politikai folyamatokba, és a Sah egykori rendszerére nosztalgiával gondolók ne kapcsolódjanak be az ellenzék esetleges koalíciójába.

A Trump-szankciók miatt lázongók két éve lendületbe hozták az ellenzéki mozgalmakat a papi rendszerrel szemben. A "Nem az Iszlám Köztársaságra" elnevezésű, saját grafikával és himnusszal büszkélkedő kampány megjelent Irán bazárjaiban és más nyilvános helyeken, röpiratok, graffitik formájában, és a közösségi média felületein. A laza és eseti együttműködéshez a volt koronaherceg, Reza Pahlavi (az elűzött Sah fia, egykori koronaherceg), és sok száz ismert művész, zenész és kulturális személyiség is csatlakozott.

J. Scott Applewhite/AP
Reza Pahlavi, az elűzött sah fia, aki sok iráni szemében az Aranykor képviselőjeJ. Scott Applewhite/AP

Az ellenzéki eszme közös nevezője az ország klerikális kormányzati rendszerének és az irányító főpapoknak a kitessékelése a közvetlen hatalomgyakorlásból, felváltva őket egy nemzeti egységkormánnyal. Fő bázisuk a nagyvárosi fiatalság, az értelmiség és a kereskedő kispolgárság, akik nagyon megszenvedték az elmúlt évek politikáját, és akik egykor meg tudták buktatni a Sah rendszerét is, amikor „a bazár bezárt”.

Mégis – bár az ellenerők ilyen konvergenciája eddig példátlan – a választásokon nem fog érvényesülni, hiszen eleve nem is engedik őket indulni a versenyben. Ezek a csoportok állandó célpontjai a titkosszolgálatoknak, a Forradalmi Gárda speciális alakulatainak és a bíróságoknak. Különösen úgy, hogy az igazságszolgáltatási testület élén a főpapok által kinevezett személy áll, aki egyike a rendszer legszigorúbb védelmezőinek és egyben fő esélyese a közelgő választásoknak.

Példa erre Atena Farghadani története. A 34 éves grafikus és képzőművész a papi rendszert és a burjánzó korrupciót kicsúfoló rajzaival helyezte magára a célkeresztet. A Václav Havel-díjas nő többször is megjárta a börtönt, szívrohamot is kapott. Egyik büntetése alkalmával rajta is elvégezték a hírhedt „kétujjas tesztet”, vagyis a fizikai szüzesség-vizsgálatot, arra hivatkozva, hogy kezet fogott az ügyvédjével. Az ilyen megaláztatások és megfélemlítések nagyon mély elszántságot követelnek az ellenzéki érzelmű irániaktól.

Érthető ezért, hogy az ellenzékiek jó része inkább külföldről (Franciaországból és az USA-ból) igyekszik befolyásolni a választói hangulatot vagy gyöngíteni a rezsimet. Ilyen csoport a Zöldek vagy a MEK nevű félkatonai szerveződés, akik a szomszédos országokból szerveznek katonai akciókat, és nekik is volt részük egyes iráni atomtudósok meggyilkolásában. Viszont legitim választásokon indulni és azon győzni természetesen semmilyen esélyük nincs.

Az iszlám köztársaság jellemrajza

Keményítés vagy enyhítés? Inkább az előbbi, változatlan irányvonallal.

Az ellenzéket korábban felbátorította az ország gazdasági megrendülése, miként az is, hogy a rezsim sebezhetősége is megmutatkozott. A mindenhatónak hitt titkosszolgálat olyan súlyos csapásokat szenvedett el, mint a szentként tisztelt és a rendszer második emberének számító Kászem Szolejmáni tábornok likvidálása tavaly év elején Bagdadban, majd Mohsen Fakhrizadeh vezető atomtudós meggyilkolása, aki a nukleáris fejlesztéseket felügyelte, de főként a kulcsfontosságú natanzi urándúsító elleni merényletek.

Számolniuk kell azzal is, hogy nem csak ők jelentenek fenyegetést Izraelre nézve, hanem ez fordítva is legalább ennyire létező kockázat. igaz. Az elmúlt hetek gázai konfliktusa során az izraeli hadsereg olyan katonai műveleteket végzett, amiket mesterséges intelligencia irányított az Irán-csatlós Hamász ellen, a 8200 nevű speciális egység irányításával, real-time. Az sem növeli az önbizalmat, hogy a minap érthetetlen okból kigyulladt és elsüllyedt a hormuzi szorosban az iráni hadiflotta egyik zászlóshajója, a Kharg.

Mégis, a Moszad előző vezetője, Yossi Cohen attól tart, hogy a Nyugat újbóli engedékenysége Iránnal szemben veszélyt jelent a Közel-Kelet és Izrael biztonságára.

Ha az USA elhagyja Irakot, akkor azt Irán fogja meghódítani. Az elmúlt hetek rakétatámadásai bizonyították, hogy Irán egyre precízebb fegyverzetet biztosít terrorista szövetségeseinek, és ennek mielőbb útját kell állni. Ha Irán pénzhez jut, akkor azt ellenünk fogja felhasználni.
Yossi Cohen
az izraeli hírszerzés előző vezetője

Az iráni vezetésnek figyelnie kell Afganisztánra is. A nyugati kivonulás folytán az elmúlt hetekben a kabuli kormányerők katonái, parancsnokai, sőt 26 teljes helyőrség adta meg magát a táliboknak vagy álltak át a soraikba, fegyverzetükkel és járműveikkel együtt – egyetlen puskalövés nélkül. Sok csapattiszt egyszerűen leszerel, mert hónapok óta nem kapnak fizetést, és a civil életben keresnek valamilyen megélhetést.

Bár korábban Irán az ördög fattyainak nevezte a Talibánt és felszólított az elpusztítására, most óvatosabbnak kell lennie, mert nehezen bírna el egy Kelet felől fenyegető gerillaharcot, ezer kilométeres határvonalon. Az óvatos tapogatódzás a két ősellenség között ezért folytatódik, legutóbb Katarban. Azért is, mert Irán nehezen viseli a nála várakozó 2 millió afgán menekültet, akiknek a sorsáról most már sürgető valamilyen intézkedés.

Az Iszlám Köztársaság ellenzőinek kampányszlogenje

Fejfájást okoz az iráni rendszer első számú kedvencének és kreatúrájának, a Hezbollahnak a pillanatnyi gyengülése is. Libanon mély válsága a terrorszervezetet sem kímélte, úgy hogy már üzemanyagra se futja neki, ezért most Teherántól kunyerál direkt szállítmányokat. Ezt maga a csoport vezetője, Hasszán Naszrallah jelentette be. Egyben megnyugtatta híveit, hogy a híresztelésekkel ellentétben nem koronavírus-fertőzött, amit azért is fontos volt közölnie, mert a szervezet alapítója és első szellemi vezére, Ali Akbar Mohtashamipour a minap hunyt el COVID-fertőzésben.

Mindezek a jelek összesítve május elején még arra mutattak, hogy az államapparátus élére egy cselekvőképes, fiatalabb és képzett katona inkább esélyes, mint egy újabb ideológiai káder. Főként azért, mert Szolejmani tábornok elveszítése óta nem tudni, hogy ki az ország fegyveres erőinek valódi parancsnoka, ki adja ki a napi katonai és biztonsági utasításokat.

Hogy döntött a papi tanács? Úgy, hogy mégsem egy fiatal katona lesz a befutó

A végleges kiválasztás arra mutat, hogy Ali Khamenei főpap 2015-ben közzétett irányelvei változatlanok és kötelezőek. Ennek alapján a június 18-i elnökválasztáson részt vevő jelölteket a 12 fős papi testület, az Őrök Tanácsa vetette előzetes vizsgálat alá, és engedélyezte vagy elutasította indulási jogukat. Az ország legfelsőbb hatóságának nyilvánosan közölt óhaja az volt, hogy az országot egy viszonylag fiatal, de ideológiailag kemény vonalú elnöknek kell vezetnie. Ez eleve kizárta a mérsékelteket és a reformistákat.

Egyben többszörösen aláhúzta azt a szempontot is, hogy Iránnak át kell vennie az iszlám világ vezetését, amitől a legtöbb arab rezsim retteg, és ehhez politikailag ki kell használni a palesztin-kérdést, mint a muszlimokat egyesítő ügyet. (Ez eddig nem vált be.) Ugyanilyen súlyú feladat Izrael további térnyerésének megakadályozása a térségben, és a vele alkudni hajlandó kormányok elrettentése a további együttműködéstől Jeruzsálemmel. Ebben most szemernyi előnyt jelenthet számukra Netanjahú miniszterelnök bukása.

Az uralkodó rezsim elvárásai gyakorlatilag két esélyesre szűkítették (volna) a jósolható végeredményt, de végül még ez a várakozás is megdőlt, és gyakorlatilag bekódolták Ebrahim Raisi (60) főbíró győzelmét. Ő megfelel a „viszonylag fiatal” és a rendíthetetlenül konzervatív kritériumoknak.

AP
Ebrahim Raisi főbíró - Saeed Mohammad tábornok - Mahmud Ahmadinezsád volt elnökAP

Nem engedték indulni a tabló legfiatalabb szereplőjét, Saeed Mohammad brigádtábornokot, aki pedig annyira magabiztos volt, hogy már a jelölés beadása előtt lemondott magas pozíciójáról az Iszlám Forradalmi Gárda vezérkarában. A PhD minősítésű mérnök-tábornokot a „fejlesztések nagymestereként” ismerik, aki eddig a legfontosabb nukleáris és katonai építkezésekért felelt. Volt olyan vélekedés is, hogy akár ő lehetne a meggyilkolt Szolejmani tábornok utóda, akinek hiányát máig szenvedi a vezetés, mert a katonai példakép és vezér szerepét most nem tölti be senki.

Mivel az Őrök Tanácsa nem köteles indokolni döntéseit, nem lehet tudni, hogy Mohammad eltiltásának oka a tábornok ama terve volt-e, amiben állami létesítmények privatizálását javasolta magáncégek javára, enyhítendő a súlyos államadósságot, ami már háromszorosa a 2015-ös adatnak (jelenleg 400 milliárd dollár, és ezer milliárdra hízik 2025-re). Vagy pedig csak az volt a pőre ok, hogy a főpapok nem akarták két táborra osztani a konzervatív szavazókat a fiatalos tábornok javára, aki most valószínűleg a magánszektorban folytatja ígéretes karrierjét.

Az ismertebb versenyzők köréből újra kizárták a korábbi kétszeres elnököt, Mahmud Ahmadinezsádot is. Nem csak azért, mert kezelhetetlen személyiségét és önállóskodását már 2014-ben megelégelte a papi testület, hanem mert túlzottan népszerű. Tisztes választás esetén a szavazatok bő harmadára számíthatna.

A posztra eredetileg több tucat jelentkező volt, közülük 32 indulását a Tanács elutasította, 28 érdeklődő pedig már a döntés előtt visszalépett. Legtöbbjük Raisi támogatására szólította fel a szavazókat. Olyan nevek léptek ki önként léptek a versengésből, mint Hasszán Khomeini, aki pedig nem más, mint az államalapító unokája, vagy a nemzetközi téren ismert Mohammad Javad Zarif külügyminiszter.

A szelektálásnak nehézsúlyú keményvonalasok is áldozatul estek, így az alacsony részvételt ígérő választáson végül 7 jelentkező vehet részt, köztük a jegybank jelenlegi elnöke, aki szerint az USA a felelős a bécsi tárgyalások toporgásáért.

Raisival szemben ugyanannak a konzervatív politikai vonalnak a képviselői vonulnak fel, de a forma kedvéért lehet szavazni egy reformistára is, egy visszavonult tartományi kormányzó személyében.

Véres események árnyékolják be a várható győztes előéletét

Ha Irán valóban enyhültebb képet akarna mutatni a világ felé, akkor egy szelídebb figurára lett volna szüksége, de a politikai rend szigorú megőrzése és a regionális terjeszkedés erősebb szempontnak bizonyult. Maga Ebrahim Raisi az 1988-as tömegtüntetéseket követő halálos megtorlások, kivégzések és kínzások egyik fő felelőse. Róla még a papi tanács akkori hangadója, Ali Montazeri ajatollah is azt mondta, hogy amit művelt a tüntetőkkel, az a törvény és az igazságszolgáltatás szégyene volt. Mégis, Raisi lett az iráni igazságszolgáltatás legfőbb vezetője és Ali Khamenei óhajainak végrehajtója. Ő is indult már választáson, de csekély karizmája, de főként a nevéhez tapadó véres emlékek miatt kikapott Róhani jelenlegi elnöktől. (Ezt a vereséget később azzal honorálta, hogy korrupciós vád alá helyezte az elnök testvérét.)

Raisi aktív tagja volt a Halálbizottságok nevű szervezetnek. Három tagú tanácsokat szervezett országszerte, mindegyikben egy sarija-bíróval, egy biztonsági tiszttel és egy vádlóval, és ezek döntései alapján kínoztak halálra vagy végeztek ki veszélyesnek ítélt ellenzékieket. Sokakat egyszerűen kivezényeltek aknát szedni az akkor dúló Irak-Irán háború frontvonalába. Áldozataik száma meghaladta a 30 ezret.

A Raisi nevéhez kötődő véres eseményeket az alábbi videó idézi fel.

Még ma is tilos az áldozatok tömegsírjainak látogatása

One-man-show lesz

A mostani szigorú casting arra utal, hogy bármi áron meg akarják Raisit kímélni egy újabb fiaskótól, és bármi áron elnököt faragnak belőle.

Mohammad Mohaddessin, az NCRI nevű disszidens ellenzéki csoport vezetője szerint Khamenei főpap kritériumait egyenesen és személyesen Raisira szabták. A rezsim végleg felhagyott a korábbi „mérsékelt–reformista-keményvonalas” bábjátékkal, mert biztosítani akarja, hogy az elnöki poszt szilárdan a vallási irány kezében maradjon. Minden más csak komédia, és Raisi lesz az elnök.