Izraelnek sikerült nyomon követnie és meggyilkolnia kulcsfontosságú iráni vezetőket a júniusi háború alatt, mégpedig a biztonsági erők tagjainak mobiljaiba behatolva. Az akció logikája az volt, hogy ha tudják, hogy hol a testőr, akkor nagy eséllyel a közelében van az általa védett személy is.
HIRDETÉS
A The New York Times úgy tudja, hogy június 16-án Irán legfelsőbb nemzetbiztonsági vezetői tanácskozásra gyűltek össze Teherán nyugati részén. A helyszín egy hegyoldalba vágott, 30 méter mélyen fekvő bunker volt.
A főtisztviselők, köztük Maszúd Pezeskján elnök külön autókban érkeztek, és egyiküknél sem volt mobiltelefon, nehogy az izraeli hírszerzés nyomon kövesse őket.
Az óvintézkedések ellenére az izraeli vadászgépek hat bombát dobtak a bunker tetejére röviddel a találkozó kezdete után, megcélozva a két bejáratot és a kijáratot is. Senki sem halt meg a földalatti biztos helyen, de amikor a vezetők felbotorkáltak a bunkerből, őrök holttesteit találták, akiket a robbanások öltek meg.
Izrael részéről a rajtaütés egy hónapok óta tartó nagyobb előkészítés végeredménye volt, hogy behatolhasson az iráni biztonsági és hírszerző apparátus legszigorúbban őrzött köreibe.
A támadás pontossága és váratlansága sokkolta az iráni hírszerző apparátust, és hamarosan felfedeztek egy súlyos biztonsági hiányosságot. Kiderült, hogy az izraeliek úgy azonosították a találkozót, hogy feltörték a helyszínen megjelent személyi testőrök és biztonságiak telefonjait.
A Gárda titkosszolgálatára most az a feladat vár, hogy befoltozza azt a hatalmas rést, amit a testőrség kommunikációs eszközein ütött a behatolás, és ehhez nem csak a telefonokat kell átnézni és biztosítani, hanem minden egyéb kommunikációs eszközt és rendszert.
Izrael nem közölte, hogy hírszerzésének melyik ága szervezte és hajtotta végre a behatolást, de nem is tagadta a művelet létezését.
Iráni és izraeli szakértők egyaránt állítják, hogy a biztonsági őrök több éven át tartó hanyag telefonhasználata – beleértve a közösségi médiában való posztolást vagy lájkolást is – központi szerepet játszott abban, hogy az izraeli hírszerzés atomtudósokat és katonai parancsnokokat tudott nyomon követni, a légierő pedig rakétákkal és bombákkal ölhette meg őket a júniusi háború első hetében.
„Tudjuk, hogy a magas rangú tisztviselők és a parancsnokok nem hordanak telefont, de a munkatársaik, a biztonsági őrök és a sofőrök igen. Legtöbbjük nem vette komolyan az óvintézkedéseket, és ezért sikerült közülük sokakat lenyomozniuk az izraelieknek” – mondta Sasan Karimi, aki korábban Irán stratégiai alelnökeként szolgált, jelenleg pedig politikai elemző a Teheráni Egyetemen.
A legutóbbi konfliktust követően Irán továbbra is az országban és a kormányban megbújó ügynökök felkutatására összpontosít. „A beszivárgás elérte a döntéshozatal legmagasabb szintjeit” – mondta Mostafa Hashemi Taba volt alelnök az iráni médiának.
A parlament is óvatos lett, ahol július végén betiltották a mobil eszközök használatát az ülésteremben. Mohammad Bagher Ghalibaf, a törvényhozás elnöke fő indokként biztonsági okokat említett.
„A gyanakvás gyermekei”, avagy hogyan szülte meg a bizalmatlanság a világ egyik legerősebb katonai szervezetét?
Az iráni reguláris hadsereg (Artesh) feladata a határvédelem, a rendőrségé pedig a közbiztonság. Ezzel szemben az IRGC ideológiai testület, amelynek feladata az ország belső és külső ellenségeinek proaktív elhárítása, a rendszer politikai stabilitásának garantálása.
A Gárda közvetlenül a Legfőbb Vezetőnek, azaz Ali Khamenei ajatollahnak felel, nem a kormánynak. Ez teszi őket a hatalom legbiztosabb támaszává, és jogosítja fel őket arra, , hogy párhuzamos hadseregként, gazdasági birodalomként és titkosszolgálatként is működjenek, és ehhez rendelkezésükre áll a Iszlám Köztársaság összes erőforrása.
A Gárda alapfeladata nem az ország védelme, hanem a forradalom és a rendszer megóvása, és erős jogállását az alkotmány 150. cikkelye is garantálja. A szervezet mára már saját hadsereget, haditengerészetet és rakéta, drón és űr-ágazatot is működtet.
Az IRGC 1979 viharos hullámzása során született, a Khomeini-forradalom legelső napjaiban. Az új rendszer nem bízott sem a sah hadseregében, sem a rendőrségben és legkevésbé a hírhedt Savak titkosszolgálatban. Jó okkal tartott attól, hogy visszarendeződés, puccs vagy akár egy amerikai beavatkozás sodorhatja el, ezért hoztak létre viharos gyorsasággal egy megbízható alternatív rendszert, párhuzamosan a létező intézményes védelmi szervezetekkel.
A mélységes gyanakvás légkörét növelte, hogy a hatalomátvétel után szinte azonnal kitört az Irak-Irán háború is, ami kezdetben a papi rendszer gyors összeomlásával fenyegetett. A „nem megbízható” hadsereg mellé ezért is volt égető szükség egy alternatív katonai erő kifejlesztésére.
Az Iránra rárontó Szaddám Huszein iraki elnök nyíltan kijelentette, hogy az offenzíva célja annak megakadályozása, hogy Ruhollah Khomeini ajatollah exportálhassa a síita forradalom eszméjét Irakba és szerte a régióba. A nyolc évig tartó kíméletlen háború során a Gárda fokozatosan erősödött, és átvette az uralmat az ország teljes biztonsági rendszere fölött. A döntetlennel végződő háború egyetlen igazi győztese így az IRGC lett.
Ezzel párhuzamosan folyt a rendszer különféle ágazatainak rohamos kiépítése, melyek közül az egyik legfontosabb a Baszidzs félkatonai milícia. Ennek révén képesek belföldön több százezres tömeget gyorsan mozgósítani, és velük ellensúlyozni a rendszerellenes demonstrációkat.
Emellett az IRGC Sarallah nevű parancsnoksága egy külön válságstáb, amely nagyobb és fenyegető tüntetések vagy terrortámadások esetén átveszi a főváros közvetlen irányítását.
A magas presztízsű Quds Erők révén Teherán Irakban, Szíriában, Libanonban, Jemenben és Gázában működteti a befolyási hálózatot (proxyk). Ez a tevékenysége megrendült 2024/25 során, de messze nem szűnt meg, és nem jelenthető ki, hogy Irán elhagyta volna a térséget, bár hatalmas veszteségeket szenvedett el.
A Gárda társadalmi súlyát növeli, hogy nem csak katonai gépezet, de saját egyetemei is működnek (Imam Hossein University, Malek Ashtar), ahol a rakétatechnológiától a kiberhadviselésig képezik a kádereket, és ideológiai képzést is folytatnak.
A nagy hatalom ellenére sem biztonságos gárdaparancsnoknak lenni
Az említett egyetemről indult el Mohsen Fakhrizadeh-Mahabadi karrierje is, aki az iráni atomprogram kulcsfigurája lett. Őt 2020 novemberében ölte meg egy támadás Teherán közelében, amelyet általában az izraeli Moszadnak tulajdonítanak, de erre nézve máig sincsenek teljesen megbízható információk.
Még a tudós megölése előtt az amerikai légierő egy MQ‑9 Reaper drónnal végzett a Quds főparancsnokával, a nemzeti hősként tisztelt Kászem Szulejmánival Bagdadban, Donald Trump amerikai elnök közvetlen utasítására. A célpont helyzetéről szóló információk több forrásból érkezhettek Washingtonba, amelyet helyi iraki biztonsági és repülőtéri személyzet, a repülési naplók, valamint izraeli és kurd források szolgáltattak.
Szulejmáni után a Fakhrizadeh-gyilkosság volt az újabb fenyegető üzenet arra nézve, hogy a Gárda kulcsfigurái nincsenek biztonságban, mert Izrael és az USA rajtuk tartja a célkeresztet. A három megölt főszereplő esetében egyformán súlyos elhárítási hiányosságok mutatkoztak, annak ellenére is, hogy például az atomtudóst 40 tagú biztonsági stáb kísérte végzetes útján.
Szulajmáni és Fakhrizadeh után 2024-ben Izrael megölte a Damaszkuszban titokban tárgyaló új Quds főparancsnokot, Mohammad Reza Zahedit is. Ez a merénylet is rávilágított a biztonsági problémákra, mivel Izrael elvileg nem tudhatott a tábornok hollétéről. A váratlan légicsapásban a főtiszt hét asszisztense is életét vesztette.
Hogy működnek a pénzcsapok és a gazdasági birodalom?
A Forradalmi Gárda pénzügyi súlyát nehéz számszerűsíteni, mert nem átlátható költségvetésből gazdálkodik. Ami biztos: korlátlan hozzáféréssel bír az állam erőforrásaihoz, emellett hatalmas gazdasági konglomerátumokat irányít, vagyis saját felmérhetetlen saját jövedelmet is termel.
Ezek közül a legismertebb a Khatam al-Anbiya építőipari vállalat, amely olaj- és gázprojektek, autópályák, kikötők, sőt metróvonalak kivitelezője is. Az IRGC-hez kötődik az 1989 Bonyad Taavon Sepah nevű alapítvány is, amelynek nincs is regisztrációs száma, miközben több tucat céget, bankot és logisztikai hálózatot fog össze. Az alapítvány 9 tagú kuratóriumában nyolc személy az IRGC által delegált tiszt.
Nyugati becslések szerint az iráni gazdaság 20–30 százalékát közvetlenül vagy közvetve a Gárda befolyásolja. Az államigazgatásban kulcspozíciókhoz jutott tisztek révén gyakorlatilag ellenőrzik a költségvetésből megnyitható pénzcsapokat is.
Az IRGC közvetlen médiaportfólióval rendelkezik, nemcsak a befolyás, hanem tulajdonlás szintjén is. Ilyen Fars News Agency (FNA), amely „független hírügynökségként” mutatja be magát, de valójában az IRGC tulajdonában és irányítása alatt áll, és az ő narratíváikat közvetíti belföldön és külföldön is.
Hasonló a Tasnim News Agency, amely különösen a Quds-erőhöz kötődik. A Gárda médiaholdingja, az Owj Arts and Media Organization propagandafilmeket, dokumentumokat és sajtótermékeket gyárt.
Merényletek, botrányok, fedett háborúk
A Gárda történetét akciók és botrányok tömege szegélyezi. Belföldön ők verték le a 2009-es „zöld mozgalmat” és a 2022–23-as „Nők, Élet, Szabadság” tüntetéseit, valamint több demonstrációt szerte az országban.
2020 januárjában az IRGC légvédelme lőtte le tévedésből a 752 lajstromszámú ukrán légijáratot, 176 civil halálát okozva. A tragédia kiváltó oka az a kapkodó idegesség volt, ami Szulejmáni meggyilkolását követte.
A gárdaparancsnok megölésére válaszul Irán amerikai állásokat támadott Irakban, amivel zavaros háborús pszichózis alakult ki, és az kiterjedt a teheráni repülőteret védő rakétaállomások kezelőire is. Az ukrán kormány 45 nyomozót küldött az incidens kivizsgálására, és végül az IRGC elismerte, hogy tévesen hitték azt, hogy az utasszállító a Gárda egyik „érzékeny katonai központja” felé tart, és ellenséges célpontnak gondolva lelőtték.
Külföldön a Quds a Hezbollah, a jemeni húszik és iraki síita milíciák fő támogatója, valamint a Hamász vezető szponzora. Az amerikai bíróságok több merénylet- és emberrablási kísérletet kötnek hozzájuk, így 2011-ben a washingtoni szaúdi nagykövet elleni gyilkossági tervet, vagy 2022–25-ben az iráni-amerikai újságíró Masih Alinejad elleni összeesküvéseket. A nő a francia Becsületrend kitüntetettje és a teheráni rendszer egyik vezető kritikusa a nagyvilágban.
Katonai téren a Perzsa-öböl kijáratában található Hormuzi-szorosban és az Ománi-öbölben a Gárda ismétlődő tankerfoglalásokkal tartja sakkban a globális energiapiacot. Ezen a stratégiai térségen áramlik át Szaúd-Arábia, Katar, az Emirátusok, Bahrein és Kuvait exportja, ami a világ tengeri olajkereskedelmének 33%-a.
A monolit repedései
A jelek már 2022-ben mutatkoztak, amikor lecserélték az IRGC titkosszolgálatának vezetőjét, Hoszein Táebet, a sorozatos izraeli–iráni titkos háborús kudarcok miatt.
A most feltárt hackelési történet újra rávilágít a monstrum repedéseire. Szulejmáni halála óta vezetési válságok és veszteségek sújtják a hatalmas szervezetet, elveszítve Hoszein Szalamí főparancsnokot és Amír Ali Hadzsizáde-t, a rakéta- és drónprogram főnökét. Ez példátlan szerkezeti sokkot jelentett – először fordult elő, hogy a Gárda egyszerre veszítette el legmagasabb rangú parancsnokait.