Mohamed Deif, aki az októberi terrortámadás terveit kidolgozta, a 2. számú keresett személy volt az izraeli biztonsági szervek célkeresztjében. Sokáig ügyesen bujkált a 'gázai metróban', amíg egy arab kézbesítő nyomra nem vezette a vadászokat.
HIRDETÉSAz izraeli hírszerzés biztosra vette, hogy Mohamed Deif előbb-utóbb feltűnik unokatestvére, Rafa Szalama házában Hán Júnisz város közelében, mert elhatalmasodott betegségei és sebesülései miatt orvosi ellátásra szorult, melyeket Gáza más zónáiban már nem érhetett el.
Azt viszont nem lehetett tudni, hogy mindez mikor történik majd meg, és még kevésbé, hogy kik lesznek még a közelében, amikor a rajtaütés bekövetkezik. A műholdas és infravörös keresők heteken át figyelték a ház körüli mozgásokat, de Deif jelenlétét nem regisztrálták. A terepen mozgó ügynökök sem látták nyomát a terrorvezérnek.
Egy futár vezette nyomra az izraelieket
A The Jerusalem Post úgy tudja, hogy egy palesztin kézbesítő (futár) szólt az izraelieknek, hogy biztos tudomása van a parancsnok hollétéről. Az illető a napi információs anyagok átadása közben látta Deifet a környéken, majd riasztotta az IDF különleges ügynökeit, akikkel már korábban megállapodott, hogy szólni fog, ha biztos információval szolgálhat.
A különös futárszolgálat oka az, hogy Izrael teljes felügyelet alá vonta az övezet kommunikációs vonalait, a rádiócsatornákat és az internetet is. Emiatt a megmaradt és elszigetelt terrorsejtek csak a hagyományos módokon, főként futárokkal tudnak vagy mernek érintkezni egymással. Az informátor rafahi és más gázai tisztviselők között is tartotta a kommunikációs kapcsolatokat.
A postás neve természetesen védett, és csak annyit lehet róla tudni, hogy egy prominens rafahi család tagja. Az informátor már korábban tájékoztatást adott olyan vezető tartózkodási helyéről, aki a gázai háború kezdete óta már három izraeli merényletkísérletet élt túl, míg júniusban sikerült likvidálni.
A kézbesítő Mohammed Shabanehtől, az Izz ad-Dín al-Kasszam Brigádok rafahi vezetőjétől, vagyis a Hamász katonai szárnyától vitt üzeneteket Deif unokatestvére, Szalama számára, és ekkor látta meg Deifet, ahogy kisegítik a házból a szabad levegőre.
A jelentést követően az izraeli légierő 38 percen belül megjelent az épületkomplexum felett, és két precíziós bombát dobott le a villára.
A műholdfelvételek nem mutatták civilek jelenlétét a telepen, de a környező barakkokban és raktárakban többen is voltak közülük. A Hamász bevett szokása szerint az élő humán pajzs mellett a fészerekben tárolták a lőszert és robbanóanyagokat is, és ezek a tákolt építmények a detonáció nyomán láncreakció-szerűen sorra a levegőbe repültek, mintegy 98 áldozatot követelve.
Egyes kritikus megjegyzések szerint a küldönc nem önkéntesen, hanem izraeli nyomásnak és zsarolásnak engedelmeskedett, és információit tanúvallomások keretében tette meg. Ez azt jelentené, hogy az illetőt terroristaként kezelik, aki nem önként közölt információkat, és azokért pénzt sem kapott, hanem esetleg mentességet. Ennek kiderítése az izraeli katonai ügyészség feladata, bár az ügy lényegén ez nem változtat.
Deif megölésével, majd utána a Hamász magasrangú parancsnokainak likvidálásával a gázai terrorláncolat utolsó jelentős életben maradt vezetője Jahja Sinwar, akinek hollétét a rafahi körzetben sejtik. Elfogásáig vagy megöléséig a zóna teljes nyugalma elképzelhetlen.
A Deif-krízis nyomán olyan döntés született, hogy a Hamász belső apparátusa többé nem lesz felelős a szervezet vezető tisztségviselőinek biztonsági feltételeiért, mert attól tartanak, hogy a szálak hozzájuk is elvezetnek, és akkor őket is megsemmisítik.