Június elején az amerikai elnök ígéretesnek gondolt átfogó tűzszüneti tervvel és fogolycsere megállapodással állt elő, megkövetelve Izraeltől annak elfogadását. A megegyezés reménye azonban hétről-hétre csappant, és jelenleg a kilátástalanság állapotába süllyedt.
HIRDETÉSAz amerikai vezetés elszörnyedve fogadta a hírt hat újabb túsz meggyilkolásáról, akik között egy amerikai állampolgár is volt. (Úgy tudni, hogy az izraeli kommandó már csak méterekre volt a fogvatartás helyszínétől, amikor a Hamász neszét vette a közeledésüknek, és azonnal megölte a foglyokat.)
Az Axios hírmagazin jelentése szerint a Biden-Harris elnöki páros hétfőn egyeztetett a Fehér Ház nemzetbiztonsági szakértőivel, és arra jutottak, hogy a Hamásszal való egyezkedésnek egyre homályosabbak a perspektívái, de a békés megoldás reményét még nem adják fel.
A gyilkosságok és a terrorszervezet megújuló és apránként adagolt váratlan követelései viszont megkövetelik a stratégia újragondolását. Ez azt is jelenti, hogy a gázai válságnak az elnökváltásig már aligha lesz békés megoldása. A helyzetet nehezíti, hogy Iszmáil Hanije politikai vezető megölése óta a Hamász már nem tud felhatalmazással bíró képviselőket bevetni a katari egyeztetésekbe, hanem jórészt távirati úton jelenti be megújult igényeit.
A gázai Hamász rejtekhelyek egyikének átvizsgálásakor az izraeli hírszerzők egy adattárolót találtak, amelyben egy áprilisi parancsban Jahja Sinwar gázai parancsnok leírja a szervezet további tárgyalási stratégiáját.
Jelenleg úgy fest, hogy a Hamász ezt az irányvonalat követi, és a doktrína semmilyen utalást nem tartalmaz az egyezkedés sikeres befejezésére. Nem szerepel az iratban a helyi palesztin lakosság gyötrelmeinek enyhítése, miként az sem, hogy maga a Hamász többezer gázai civilt ölt meg. Van a szövegben egy utalás a növekvő polgári elégedetlenségre, de a parancsnok ezt kezelhetőnek és izolálhatónak tartja.
A doktrína főbb pontjai szerint:
mindent meg kell tenni a katonai megerősödés és újjászerveződés érdekében, (ami egyben a jelenlegi katonai vereséget ismeri el),
növelni kell a túszok családjaira gyakorolt lélektani nyomást,
az izraeli politikai és katonai mechanizmust „ki kell meríteni”, és nemzetközi nyomást kell gyakorolni a zsidó államra. Azt a globális képet kell kelteni, hogy
Izrael az egyedüli felelőse a tárgyalások sikertelenségének. „Egyértelművé kell tenni a médiának, hogy Hamász beleegyezett a feltételekbe, de az alku Izrael „makacssága” miatt meghiúsult. (Való igaz, hogy a nyár során a szervezet többször is egyetértését kommunikálta, hogy Izraelt engedényekre kényszerítse, majd váratlanul kitáncolt a vállalásokból.)
a tárgyalásokat úgy kell folytatni, hogy minél hosszabb időt vegyenek igénybe. Eközben meg kell erősíteni az arab katonai pozíciókat Izrael északi és keleti peremén, azaz Libanonban és Szíriában. Ez azt a cél szolgálná, hogy a gázai válság lezárása után Izrael nehezebben tudja gyakorolni az ellenőrzést az övezet új vezetése felett, amely remélhetőleg a Hamász berkeiből kerül majd elő.
Az iratról szintén beszámoló német Bild értesülése szerint a dokumentum egyáltalán nem tesz említést a Philadelphi útvonalról (folyosóról), amely hetek óta a tárgyalások középpontjában áll, mint a legfontosabb stratégiai kérdés a Hamász túlélése szempontjából.
Izrael viszont ragaszkodni fog az útvonal felügyeletéhez, mert csak így tudja elejét venni, hogy a túszokat esetleg Iránba csempésszék át, ahonnan kiszabadításuk végképp esélytelen lenne.
Az izraeli hírszerző források úgy tudják, hogy Sinwar tervének része az is, hogy végső esetben önmagát, a Hamász megmaradt vezetőit és az izraeli túszokat a Philadelphi-i folyosón keresztül előbb a Sínai-félszigetre, majd onnan Iránba csempészi. Mindez állítólag a Hamász egyik elfogott magas rangú tisztviselőjének kihallgatása során derült ki, és ezt támasztják alá az augusztus 29-én, a túszgyilkosság napján lefoglalt dokumentumok is.
A Hamász hónapok óta ragaszkodik ahhoz, hogy átvegye az irányítást a folyosó felett, míg Izrael ennek határozottan ellenállt. Ez az egyik oka annak, hogy az elmúlt hónapokban az Egyesült Államok, Egyiptom és Katar nem ért el semmilyen kompromisszumot.
Sinwar nagy valószínűséggel ráébredt, hogy a háború véget ért, már ami a katonai szervezetet illeti, és a nemzetközi propagandában elért sikerei ellenére sincs esélye a katonai sikerre. A túszok Iránba csempészése viszont hatalmas erejű politikai ütőkártyát adna a kezébe.
Válságmegbeszélés a Fehér Házban a túszok meggyilkolása után
Biden és legfőbb tanácsadói megdöbbentek, miután a Hamasz megölt hat túszt, köztük Hersh Goldberg-Polin amerikai állampolgárt, és elkezdték újragondolni a megállapodással kapcsolatos tárgyalások útját. A Hamász új követelése, hogy növelje a megállapodás részeként szabadon engedendő palesztin rabok számát, még több aggodalmat és kérdést vetett fel az amerikai félben, hogy lehetséges-e a megállapodás.
Az egyik fő kérdés, amelyet Biden elnök és Harris alelnök nemzetbiztonsági csoportjukkal folytatott hétfői találkozóján az volt, hogy a Hamász valaha is beleegyezik -e a túszok szabadon bocsátásába és a tűzszünetbe, közölték amerikai tisztviselők.
Az megbeszéléssel egyidőben, jelzésértékkel jelentette be az amerikai igazságügyminiszter a Hamász októberi terrortámadásának felelősei ellen indított büntetőeljárást.
Az amerikai kormány még mindig úgy gondolja, hogy az egyezség lenne az egyetlen mód a túszok életének megmentésére és a háború megállítására. A gyilkosságok azonban fokozták a sürgősség érzését, és megkérdőjelezték a Hamász hajlandóságát bármilyen alkura.
Hogyan tovább, Amerika?
A megbeszélés eredménye egyelőre az, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad olyan javaslatot sürgetnie, amely további engedményeket kínál a Hamásznak, hanem inkább a nagyobb nyomásgyakorlásra kell összpontosítani, és fel kell vetni az elszámoltathatósági intézkedéseket is a terrorvezetők ellen.
HIRDETÉSSzerdán a Hamász tisztviselői újra azt tudatták, hogy az Egyesült Államoknak, Katarnak és Egyiptomnak nyomást kell gyakorolnia Izraelre, hogy fogadja el követeléseiket.
Az utóbbi napokban azonban - úgy tűnik -, hogy a Fehér Ház már kevésbé lelkesedett Jeruzsálem további presszionálása iránt.
„Már eddig is épp elég politikai nyomást raktunk Izraelre, korlátoztuk a fegyverellátást is, és ha ennél tovább megyünk, az már a jogos biztonsági érdekeiket veszélyeztetheti. Ezt nem tehetjük meg egyik hagyományos szövetségesünkkel szemben egy terrorszervezet kedvéért” – jegyezte meg az egyik amerikai külügyminisztériumi tisztviselő.
Biden tanácsadói továbbra is tárgyalnak Katarral és Egyiptommal egy újabb frissített javaslatról, de az amerikai tárgyalók már nem merik megjósolni az előterjesztés időpontját.
HIRDETÉSElismerik, hogy a nyár során az elnök túlzott optimizmussal említette, hogy a megállapodás „közelebb van, mint valaha". A legutóbbi túszgyilkosságok sokkja után Amerikának sokkal keményebb és aktívabb szerepet kell vállalnia, mondják.
A Philadelphi folyosó mellett a másik, és azonos súlyú ellentét a szabadon engedésre kijelölt palesztin rabok száma és személyazonossága. Az amerikai és izraeli tisztviselők elmondták, hogy a múlt heti dohai tárgyalásokon a Hamasz visszalépett korábbi álláspontjától, és 150 szabadon bocsátandó fogoly helyett már több ezret követel.
Az elítéltek foglyok közül sokan életfogytiglani börtönbüntetést töltenek izraeli börtönökben, izraeliek meggyilkolása és más terrorcselekmények miatt. Jelenleg 4,500 személy van izraeli rabságban, 1,500 előzetes letartóztatásban, köztük 32 nő és 160 fiatalkorú. MIntegy ezer fő ellen nem emeltek konkrét vádat, de 'preventív őrizetben' tartják őket.