Az eltűnt személyekért és túszokért felelős dandártábornok szerint Izrael is már súlyosan megfizette az árát a túszválságnak.
HIRDETÉSKedden egy izraeli túszt sikerült kimenekíteni az egyik gázai alagútból, majd az IDF biztonságba helyezte Izraelben. Ez ismét egy apró lépés a túszválság végkimenetele felé. Az arab túszt Netanjahu miniszterelnök telefonon üdvözölte a kórházban.
Nem sokkal előtte Gal Hirsch dandártábornok, a túszok és eltűnt személyek izraeli koordinátora ritka interjút adott Nadav Perry podcastjában. A parancsnok nem túl bizakodó a még élő túszok vagy a földi maradványok visszaszerzését illetően, de hangsúlyozza, hogy addig kell próbálkozni, amíg a legkisebb esély is mutatkozik a visszaszerzésükre. Az ő feladata nem az illúziók kergetése vagy a politikai kampányolás, hanem a valóság kegyetlen tényeinek összegzése, mondja.
A Hamász az időhúzás nagymestere
Izrael teljeskörű gázai offenzívájával a terrorszervezet végzetes csapdába került. A támadás kitervelő és elrendelő két parancsnok, Jahja Sinwar és Mohamed Deif egyáltalán nem számoltak azzal a lehetőséggel, hogy az IDF teljes gépezete beindul, és viszonylag rövid időn belül uralma alá vonja a teljes exklávét.
Október 26-án, amikor Izrael megkezdte Gáza megszállását, a Hamasz elképedt. Majd amikor azt látták, hogy az izraeli társadalom nem szakadt ketté, megértették, hogy hibát követtek el, és azóta is a saját tévedésük elől menekülnek.
A korábbi konfliktusok során légitámadásokkal és korlátozott szárazföldi akciókkal kellett számolniuk, de most valami egészen mást éltek át, ami lerombolta azt a reményüket, hogy beizzítják Izrael összes ellenségét a szélesebb térségben. Ez viszont - megdöbbenésükre - elmaradt, és még Ciszjordániában sem váltott ki komolyabb mozgolódást.
A tábornok szerint eszkalációs vágyukat mégsem adták fel teljesen, mert a Hamász számára egy több színterű és kiterjedtebb háború a túlélést jelenthetné. A hírszerzési adatok szerint Jahja Sinwar gázai terrorvezér augusztus elején egy „tűzgyújtó” akcióról beszélt legközvetlenebb munkatársainak.
Ez alatt Irán régóta remélt széleskörű beavatkozását érthette, amit a Hamász elnökének, Iszmáil Hanijének teheráni meggyilkolása vált ki. A merényletnek viszont már egy hónapja történt, de eddig nem történtek megtorló lépések.
Ugyanakkor egy libanoni forrás azt közli, hogy a visszacsapás elkerülhetetlen, de várhatóan nem lesz súlyos mértékű, és augusztus utolsó napjaiban várható.
Nem Izrael és nem Netanjahu szabotálja a tárgyalásokat
A tábornok szerint a megállapodás újabb késedelme nem Izrael hibája. A miniszterelnök már beleegyezett a Biden-terv főbb pontjaiba, de a másik oldalon a Hamasz egyszerűen nem ül a tárgyalóasztalhoz. Valójában eddig a 21 főbb megbeszélés egyikén sem vettek részt, hanem üzenetek, futárok, telefonhívások formájában, vagy a közösségi médiában jelzik igényeiket.
Az emberek Izraelben és szerte a világon óránként hallanak megszólalni mindenféle Hamász hangadót és emberjogi aktivistának álcázott agitátort. Sok a hangszóró, de nem rendelkeznek releváns, naprakész ismeretekkel. Sokat beszélnek, de általán nincs mögötte semmi konkrétum, viszont alkalmas a globális hisztéria keltésére. A nemzetközi média pedig tényként, hírként teszi ezeket közzé. Ezzel a fékező és torzító erővel Izraelnek folyamatosan számolnia kell.
Nagy hiba lenne a Hamászt pusztán vademberek gyülekezetének tartani
Ha „vademberként” ábrázoljuk őket, akkor úgy tűnhet, mintha nem lenne racionalitás az ő oldalukon, pedig van, mondja a tábornok. Tudomásul kell venni, hogy ők sosem adják fel Izrael felszámolásának tervét, és minden cselekedetük erre az alapvető célra vezethető vissza. Történelmi víziójuk szerint a zsidó állam végül megszűnik, és a zsidók - a legjobb esetben - fejpénzt fizethetnek és iszlám uralom alatt élhetnek. A terrorizmus ennek a folyamatnak a felgyorsítását szolgálja, vagyis nem csupán öncélú öldökés (bár olykor az), hanem a terv mielőbbi megvalósításának módszere, amitől nem tágítanak.
Emiatt illúzió azt remélni, hogy békét lehet velük kötni, miként Egyiptommal, Jordániával, az Emirátusokkal vagy Marokkóval sikerült. Egyezkedni viszont lehet, különösen olyan kimagasló fontosságú ügyben, mint a túszválság, amiben pótolhatatlan segítséget nyújt az Egyesült Államok és az amerikai hírszerzés.
Fontos szereplő Egyiptom és Katar is, akik viszont nem békecsinálók, hanem inkább politikai brókerek, akik saját érdekeinek megfelelően befolyásolják a tárgyalásokat. Izraelnek az ő szempontjaikat is figyelembe kell vennie. A brókerek szerepe fontos, de eddig ők sem tudták rávenni a Hamászt az ügy végleges megoldására.
Az egyik katari tisztviselő elmondta az izraelieknek, hogy szinte már szégyelli, hogy az asztalon fekszik egy előzetes megállapodás, majd hirtelen jön egy SMS a Hamásztól, hogy „mégsem”, és ezt neki kell közvetítenie.
Ilyenkor nem lehet mást tenni, mint várni, amíg az újabb követelés meg nem érkezik, ami általában olyan súlyos vagy merőben új, hogy ismét megakasztja a tárgyalásokat.
HIRDETÉSIszmáil Hanije kiesése megint toporgásba fogja fullasztani a folyamatot. A jelen állapotban egyszerűen nem lehet tudni, hogy ki a Hamász tárgyalóképes vezetője vagy szereplője, és a megmaradt egyetlen magasrangú parancsnok, Jahja Sinwar már a saját embereinek is szinte elérhetetlen. Ugyanakkor még létezik, üzenetek is érkeznek tőle, de ezek hitelességét nem lehet ellenőrizni.
„Valójában minden alkalommal, amikor kompromisszumot kötöttünk, a Hamasz még többet kért” – mondja Hirsch tábornok. Júniusban például Izrael elképedve fogadta a terrorszervezet újabb igényét, hogy a tárgyalásokat csak a háború befejezése után folytassák. Ez arra kényszerítette a jeruzsálemi kormányt, hogy figyelmen kÍvül hagyja Biden elnök nyomását a tárgyalások fenntartására.
Május 6. óta, amikor maga a Hamász javasolta az egyezkedés újraindítását, 29 módosító indítványt terjesztettek be a saját tervezetükre. Izrael ebből arra következtet, hogy a terrorcsoport nem akar alkut, hanem továbbra is időhúzó játékot folytat. Ezért volt fontos Izrael számára Rafah elfoglalása, mert ezzel nyomás alá lehetett helyezni a Hamász vezérkart, hogy újra belépjen az egyezkedésbe. Ily módon elmaradt a város elleni teljeskörű katonai offenzíva, amit az Egyesült Államok is ellenzett, tekintettel a körzeben koncentrálódott nagyszámú polgári lakosságra.
„Ha az ellenséged jól felfegyverzett, szervezett, és tudja, hogy éppen mi a pozíciód, annak súlyos következményei vannak. Izrael már eddig hatalmas árat fizetett a túszok megmentéséért, és messze még a vége. 109 elrabolt polgárunk van még Gázában, és tudjuk, hogy több tucat él. Mindet haza fogjuk vinni” – fejezte be nyilatkozatát a túsztárgyalásokért felelős tábornok. „De közben figyeljük minden lépésüket, a legkisebb neszt is az éjszakában, akit csak lehet, kimentünk az akaratuk ellenére is” - teszi hozzá.
HIRDETÉS(A Gázában elesett izraeli katonák száma 340.)