Az izraeli vezérkar közlése szerint más erők nem vettek részt a húszi hadikikötő elleni koncentrált támadásban. Ez igaz is, de annyiban pontosításra szorul, hogy a vadászbombázó gépek és légi feltöltő egységek szaúdi légtérben és engedéllyel tették meg útjuk legnagyobb részét.
HIRDETÉSAz al-Hudaydah kikötővárost ért szombati légicsapás elrendelése előtt az izraeli és a szaúdi hatóságok gyorsan megállapodtak a támadás paramétereiben, és Szaúd-Arábia egy körülbelül 800 kilométeres sávban engedélyezte légterének használatát. Enélkül a 2 óra 50 perces repülés sokkal nehezebben lett volna végrehajtható, és fokozott biztonsági követelményeket támasztott volna. (Vasárnap délután a brit-amerikai koalíció is megmozdult, és több csapást mértek ugyanannak a kikötőnek a körzetére.)
A célpontot már hónapokkal ezelőtt kijelölték
A ’Kinyújtott Kar’ fedőnév azt takarja, hogy az izraeli légierő messze a határaitól keletre is képes lecsapni azután, hogy áprilisban Irán 300 nagy hatósugarú ballisztikus eszközzel és cirkálórepülőgéppel támadt a zsidó államra. A Netanjahu-kormány most azt akarta üzenni az Irán által támogatott jemeni lázadóknak, hogy egymaga is felkészült az országát érő provokációkra, egyben jelzést küldeni arról, hogy ha Irán megépíti az atomfegyverét, akkor számolnia kell a területét elérő légicsapásokkal.
Az izraeli többpárti egyeztetések kizárták más államok bevonását a műveletbe, beleértve az USA-t is, noha Washingtont tájékoztatták a várható akcióról.
Mi történt Jemen felett?
A miniszterelnök és Gallant védelmi miniszter által jóváhagyott műveletet a szombati kormányülés elfogadta, és a felszállások 15:00. órakor megkezdődtek. Az akcióban F-15 és F-35 vadászgépek, utántöltő tankerek és légi felderítő repülőgépek vettek részt, melyek számát nem közölték.
Egy biztonsági forrás szerint nem csak olajraktárakat, de további 10 célpontot is támadtak al-Hudaydah környékén. A bombázók alacsonyan és nagy zajjal repültek át a jemeni terület felett, és nem csak távolról indított rakétákkal, de közvetlenül is támadtak. A lopakodó F-35 II Lightning vadászgépek főszerepet játszottak a hosszú út biztonságossá tételében.
A tervnek része volt az is, hogy Jemenben napokig és több helyen égjenek a lángok, és erre a célra egy különleges hadianyagot vetettek be, ami nem okoz többlet károkat, de csak speciális eszközökkel oltható el. A szer mivoltáról nem számoltak be.
A szaúdi sáv átengedése biztosította a légi utántöltést, ami kritikus kérdés a távoli hadműveleteknél, a gépek szabadabb mozgása és a biztonságos hazatérés érdekében. Ha a repülés a Vörös-tenger felett történik, akkor számolni kellett volna Egyiptom, Szudán és Eritrea esetleges beavatkozásának biztonsági kockázataival.
A szaúdi külügyminisztérium közleménye természetesen hallgat az együttműködésről, és némi képmutatással mindkét felet felszólítja a válság enyhítésére, mondván, hogy az veszélyezteti a gázai háború mielőbbi befejezését.
Izrael segíteni és ösztökélni is akarja nyugati szövetségeseit
A Kinyújtott Kar’ nem egy hirtelen elhatározott művelet volt, hanem a Vörös-tengeri húszi provokációk kezdete óta eltervezett akció. Izrael egyfelől felkészült arra, hogy idővel saját területe is célponttá fog válni, másfelől részt akart vállalni a nyugati szövetségesek védekező műveleteiben is.
A világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát veszélyeztető terrorakciók nem csak az USA és az Egyesült Királyság, de az Európai Unió védelmi erőit is mozgósították.
Két hónappal ezelőtt az izraeli légierő tankolási gyakorlatokat végzett Görögország felett, ami a ’Kinyújtott Kar’ közvetlen előkészítése volt, és a NATO jóváhagyásával történt.
Korábban legalább kétszáz, Jemen vagy Irak felől érkező légitámadást hárított el az izraeli légvédelem, de súlyosabb károk nem keletkeztek. Viszont a Tel-Aviv elleni pénteki csapással - amely emberéletet is köteletelt - betelt a pohár. A katonai kommentárok szerint a húszi mozgalom most lépte át azt a vörös vonalat, amikor már a saját területe elleni legkeményebb megtorlással kell számolnia.
Szaúd-Arábia és Izrael nem szövetségesek, de fokozatosan közeledő partnerek
Az évek óta szívósan fokozó térségi nyomás Irán és csatlósai részéről (Hezbollah, Hamász, jemeni, iraki és szíriai kommandók) egyre nyugtalanabbá teszik a szunnita monarchiákat, így a szaúdi királyságot, Jordániát, az Egyesült Arab Emírségeket és Bahreint. Rendszereik számára a síita katonai és hatalmi befolyás növekedése halálos folyamat a térségben, aminek megfékezéséhez a saját erejük nem elégséges. Ezért van szükségük Izrael együttműködésére.
Ukrajnát leszámítva, jelenleg Szaúd-Arábia költi nemzeti jövedelmének legnagyobb hányadát fegyverkezésre (7,1%), messze megelőzve az USA-t, Kínát, de még Oroszországot is. Az erőfeszítés azonban önmagában nem biztosítja a királyság katonai stabilitását, és partnerekre van szüksége.
Az elmúlt években a teheráni proxy csapások sokasága ért szaúdi célpontokat, köztük az ARAMCO olajtársaság kulcsfontosságú létesítményeit. A fegyveres konfliktus a szaúdi királyi fegyveres erők és a jemeni szakadárok között már közel tíz éve folyik az Arab-félszigeten zajlik, érintve Asir, Jizan és Najran szaúdi kormányzóságokat.
HIRDETÉSAz összecsapások azóta tartanak, hogy Rijád 2015-ben beavatkozott a jemeni polgárháborúba a legitim kormányzat oldalán, de erőfeszítései nem jártak eredménnyel, és a húszi mozgalmat nem sikerült felszámolnia.
Ráadásul a királyságnak szembesülnie kellett azokkal a nemzetközi vádakkal is, hogy irtja a jemeni lakosságot és szükségtelen pusztítást okoz a koldusszegény, 35 millió lakosú országnak. (Ide vág, hogy Jemen gazdasága 2014 óta folyamatos zuhanásban van, és nemzeti jövedelme több mint a felére, azaz Afganisztán szintjére süllyedt.)
Erre épült az országot de facto vezető koronaherceg (MBS) ellen indított amerikai és nemzetközi kampány, amelyben személyes felelősséget róttak rá a The Washington Post külsős szerzőjének, Dzsamál Hasogdzsinak brutális isztambuli megölése miatt, azt állítva, hogy ő adott parancsot a kegyetlen gyilkosságra. (Az újságíró a rijádi rendszer és a herceg enyhe kritikusa volt, de leleplező anyagokat nem közölt.)
A horroszerű eset cunamit kavart a világpolitikában. Foglalkozott vele az ENSZ, az Európai Unió és több kormány is. Németország bejelentette, hogy megvágja fegyverszállításait Szaúd-Arábiának, amíg az ügy nem tisztázódik, és élesen lépett fel MBS ellen a francia és a cseh kormány is.
HIRDETÉSA vádakat nem sikerült konkrétumokkal alátámasztani, és a koronaherceg idővel visszaküzdötte magát az elfogadott nemzetközi vezetők sorába. Találkozott Vlagyimir Putyin orosz, Hszi Csin-ping kínai és Emmanuel Macron francia elnökökkel, és házigazdája volt a 2020-as G-20 értekezletnek.
A botránysorozat kezdetén az amerikai elnök még tömören gyilkosnak nevezte a trónörököst, de rá egy évvel már találkozóra kényszerült vele Rijádban. A kézfogást ökölpacsi helyettesítette. Idén januárban MBS az amerikai Szenátus titkosszolgálati bizottságával is tárgyalt.
Szaúd-Arábia nem csatlakozott a nevezetes 2020-as Ábrahám-szerződésekhez, amelyek rendezték több arab rezsim és Izrael kapcsolatait, de a háttérben sorozatos egyeztetések zajlottak a kölcsönös katonai biztonságról és a lehetséges együttműködésről.
Ezek jórészt a katonai és terrorellenes titkosszolgálati adatcseréket érintették, és Izrael több belső terrorakció veszélyéről adott át valós információkat rijádi partnerének. Ezek nyomán letartóztatásokra és halálos ítéletekre is sor került. Az információcsere oda-vissza alapon zajlik a Moszad, illetve a szaúdi és emirátusi hírszerző szervek között.
HIRDETÉSIdén áprilisban a viszony magasabb szintre lépett, amikor a királyság engedélyezte légtere használatát az Izrael elleni iráni légicsapások elhárítására, és hírszerzési adatokat szolgáltatott Jeruzsálemnek.
Eközben Mohammad bin-Szalmán koronaherceg több további jelét is adta az Izraellel való megbékélés szándékának, így például a szaúdi tankönyvek átírását, törölve belőlük a Palesztina elnevezést és az anticionista tételeket.
Arról csak találgatások és nem igazolt hírek léteznek, hogy MBS és Netanjahu izraeli miniszterelnök személyesen is egyeztetett volna, az viszont tény, hogy a herceg már 2018-ban nyilvánosan ismerte el a zsidó emberek jogát az állami léthez, egy másik nyilatkozatában pedig nem ellenségnek, hanem potenciális szövetségesnek nevezte, fenntartva az ellentéteket egyes kérdésekben.
A két ország diplomáciai kapcsolatának megteremtése viszont - nagy valószínűséggel - már a gázai háború utáni korszakra tolódik. mivel Szaúd-Arábia árgus szemekkel figyeli az övezet Hamász-utáni további sorsát.
HIRDETÉSEz még messze nem a végállomás
Az izraeli védelmi minisztérium előrejelzése és a húszik saját nyilatkozatai szerint is a konfliktus nem ér véget. Átmeneti szünetre - talán - lehet számítani, de nem zárható ki valamilyen újabb gyors húszi válaszlépés sem, ha Teherántól ezt a parancsot kapják.
A The Jerusalem Post jelentése szerint a terrorszervezet vezetése harcias nyilatkozatokban jelzi, hogy nem rettent meg a szombati támadástól és újabb akciókra készül Izrael ellen. Nyilatkozatuk szerint koordinálják a regionális milíciákat és fokozzák a térség feszültségeit. Ez azt jelenti, hogy a húszik számítanak arra, hogy újabb akciókat tudnak egyeztetni az iraki síita milíciákkal és a libanoni Hezbollahhal, amire már korábban is volt példa.