rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Egy politikai gyilkosság anatómiája – a Hasogdzsi-rejtély újratöltve (1. rész)

A Hasogdzsi-szindróma főszereplői
A Hasogdzsi-szindróma főszereplői   -   Szerzői jogok  AP
Betűméret Aa Aa

Az egész világot megrázta Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolása 2018 októberében, melynek körülményeiről részletesen beszámolt az Euronews is.

A horrorszerű eset valóságos cunamit kavart a világpolitikában. Foglalkozott vele az ENSZ, az USA,az Európai Unió, és kormányok is. Németország kijelentette, hogy megvágja fegyverszállításait Szaúd-Arábiának, amíg az ügy nem tisztázódik. Élesen lépett fel Mohammad bin Szalmán szaúdi koronaherceg (monogramja szerint MBS) ellen a francia és a cseh kormány is.

A koronaherceg is megszólalt

Fájdalmának adott hangot a BBC kamerája előtt és vállalta a politikai felelősséget, mint az ország vezetője, merthogy a bűntettben állami alkalmazottak vettek részt.

Személyes érintettségét viszont tagadta, vagyis hogy parancsot vagy engedélyt adott volna Hasogdzsi meggyilkolására. Úgy fogalmazott, hogy nem tudja 3 millió állami alkalmazott napi cselekedeteit nyomon követni, de elfogadta, hogy felel értük. Szavát adta a felelősök kíméletlen számonkérésére, amire részben sor is került. A büntetőperben eddig 5 halálos ítéletet és hosszú tartamú szabadságvesztéseket szabtak ki.

Az ENSZ jelentéstevője, Agnes Callamard szerint maga a per „az igazságszolgáltatás paródiája" volt. Callamard az Amnesty International kabinetfőnökeként dolgozott korábban, és több ENSZ-vizsgálat szerkesztője. (Egy másik jelentésében jogellenesnek nevezte a Szulejmáni-merényletet.) Vizsgálata végeztével kijelentette, hogy hiteles bizonyítékok vannak a szaúdi állam és személyesen MBS közvetlen érintettségére, de ezeket nem mutatta be.

Voltak jelei annak, hogy a koronaherceget váratlanul érhette a brutális végkimenet. Egy ügynöki jelentés szerint legbensőbb bizalmasát és tanácsadóját, Szaúd al-Kahtanit – a 'Rijádi Raszputyint' – saját lábával rugdosta ki a palotából, majd őrizetbe vetette. A vád szerint al-Kahtani irányította a Hasogdzsit meggyilkoló osztagot.

Ő volt az, aki figyeltette az idős uralkodó testőrségének szervereit, és odáig is elmerészkedett, hogy meghekkeltette Jeff Bezos (Amazon-vezér és Washington Post-tulajdonos) mobilját, amivel sikerült is botrányba keverni a világ leggazdagabb emberét.

Egy jólértesült twittelő szerint al-Kahtanit megmérgezték, de erről nem lehet biztosat tudni. A színről mindenesetre eltűnt.

A világméretű bojkott végül elmaradt, és a tiltakozások is lanyhultak. A legutóbbi G-20 csúcs házigazdája pont Rijád volt – de a koronavírus miatt virtuálisan. A Hasogdzsi-ügyet így könnyebb volt mellőzni. El lehetett kerülni a herceggel való közös képek gyötrelmét, ami újabb tiltakozás-hullámot gerjesztett volna, és ez így az elfogadhatóság keretei között volt.

Így jutottunk el máig.

Leporolt és újracsomagolt jelentés?

Most viszont az ügy új lendületet kapott. Februárban a Biden-kormány nyilvánosságra hozta Washington legrosszabbul őrzött titkát.

Úgy véljük, hogy Szaúd-Arábia koronahercege, Mohamed bin-Szalmán jóváhagyta a törökországi Isztambulban zajló műveletet Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró elfogására vagy megölésére.
Az Egyesült Államok Hírszerző Közössége

Ez az értékelés szinte egészében azon a jelentésen alapul, melyet Hasogdzsi meggyilkolása után egyszer már elkészítettek, és eljuttattak az Egyesült Államok kormányának. Akkor Donald Trump ellenállt a hírszerzés igényének, hogy a jelentést hivatalosan is közzé tegyék, de az irat 'kiszivárgott' a sajtónak, és nyílt titok lett belőle.

2018 novemberében a The Washington Post – aki Hasogdzsi cikkeit közölte – azt állította, hogy a CIA szerint a koronaherceg adott parancsot a merényletre. Forrásokat nem jelölt meg. Az újság úgy tudta, hogy a CIA szerint MBS, mint az ország 'de facto' vezetője, kisebb ügyekkel is szokott foglalkozni, tehát egy ilyen akcióról feltétlenül tudnia kellett.

A most megjelent szöveg lényegét tekintve azonos. Tehát ismétlés.

„Az értékelést arra alapozzuk, hogy a koronaherceg 2017 óta ellenőrzi a királyság döntéshozatalát..., valamint támogatja a másként gondolkodók elhallgattatására irányuló erőszakos intézkedéseket külföldön, beleértve Hasogdzsit is" - szól a hírszerzők következtetése.

Trump elnök utolsó hírszerzési igazgatója, Richard Grenell úgy fogalmaz, hogy a jelentés csak az előző felesleges újracsomagolása, ezáltal a hírszerzés manipulálása – politikai érdekből. (Abban nincs feltétlenül igaza, hogy ez „a Biden-csapat" műve volt, de erről majd később.)

A kemény republikánus szerint ez egy újracsomagolt jelentés

Kirsten Fontenrose, aki a rémtett idején a Nemzetbiztonsági Bizottság Öböl-ügyi igazgatója volt (vagyis a Fehér Ház főmunkatársa), akkor azt javasolta a CIA-nek, hogy az elnöki tájékoztatóhoz csatoljanak jegyzetet. Ez arra figyelmeztette (volna) Donald Trumpot, hogy az elemzésben nincsenek direkt következtetések. Ha pedig így van, akkor ez a hírszerzői befolyással való politikai visszaélés lenne. Nem tudjuk, hogy a jegyzet elkészült-e.

De miért pont most?

Fortenrose figyelmeztet az időzítésre is. A Biden-korszak első fajsúlyos külpolitikai megnyilvánulása ez az ügy volt, és nem valamelyik másik nagysúlyú nemzetközi konfliktus. „Bekövetkezett, amire számítottam: a választási megpróbáltatások utáni pihenőről visszatért Kongresszus dühe újra MBS-re zúdult. Egy ülő vad, akire kockázat nélkül lehet lövöldözni. Hasonló harag-kampány egyszer már átsöpört a Capitoliumon".

A koronaherceget azonnal direkt bűnösnek nevezte a törvényhozás illetékese, és retorziókat követelt.

A Biden-adminisztrációnak át kell értékelnie a Szaúd-Arábiával fenntartott kapcsolatunkat. Biztosítanunk kell, hogy ha külföldi kormányok az újságírókat pusztán a munkájuk végzése miatt célba veszik, akkor nem menekülhetnek el a súlyos következmények és szankciók elől.
Adam Schiff (D-Kalifornia)
a képviselőház hírszerzési bizottságának elnöke

A Fehér Ház már nem volt ilyen heves - vajon miért?

A sivatagi királyságban öt amerikai támaszpont, katonai kikötők és repülőterek működnek, melyek a Vörös-tenger és a Perzsa-öböl egészét ellenőrzik. Ez a világ két legfontosabb hajózási útvonala a Panama-csatorna mellett. Donald Trump idején eldőlt, hogy a bázisokat bővíteni kell, és szó van újabb légibázisról az 5. generációs lopakodó vadászbombázók számára. (A szaúdi légierőnek még nem adtak el belőlük, bár kérték).

Jelenleg 260 000 amerikai van jelen Szaúd-Arábiában, és ez a Pentagon költségvetésének egyik legnagyobb fejezete.

Szaúd-Arábia elkötelezett a közös védelmi rendszer mellett, és nemzeti jövedelmének 8%-át erre a célra költi el. Vagyis GDP-arányosan nagyságrendekkel többet, mint a NATO bármely tagja, az USA-t is beleértve. További szempont, hogy a királyság tevékeny részese az iszlamista mozgalmak szembeni küzdelmeknek. Ezt a szerepkörét sem tudná átvenni e pillanatban senki a környéken.

A két ország között olyan kölcsönös függőség jött létre, amit csak rendkívüli óvatosággal lehet piszkálgatni. A szájhősködés belefér, mint például Lindsey Graham republikánus szenátor fogadkozása a FOX Newsnak, hogy „a pokolba fogom szankcionálni Szaúd-Arábiát, és felfüggesztem a fegyvereladásokat, amíg a koronaherceg hatalmon van" – de ez '15 perces hírnévnek' bizonyult. Graham akkor még a Szenátus jogi bizottságának elnöke volt, és nincs hatásköre ilyen döntésekhez.

Kulcskérdés, hogy egy szakítás esetén hogyan pótolná az USA a szaúdi hírszerzés mély beépültségét a törzsi társadalomba, ahová amerikai ügynökök nem jutnak el, és ahonnan emberéletekbe vágó értesülések gyűjthetők a szélsőséges szervezkedésekről. A valószínű válasz – szinte sehogy.

A Hasogdzsi-merénylet közvetlen sokkhatása alatt még maga Joe Biden is azt harsogta egy közönségfórumon, hogy „páriává tesszük őket, mivel azok is, egy értéktelen társadalomban.” Ő is fenyegetőzött azzal, hogy soha többé nem fognak oda fegyvert eladni.

Igen ám, de ennek már 3 éve, és azóta sok víz folyt le a Potomacon.

A heveskedés ideje lejárt, mert elnökként ilyen listát kell reggelente a teáskannához támasztania (és akkor hol van még a Távol-Kelet és az oroszok?)

  • folyik a visszaszámlálás az afganisztáni kivonulásról és már alig maradt ideje a döntésre, amit még a NATO-val is egyeztetnie kell,
  • lassan mondani kell valami konkrétumot az iráni atomalku ügyében (JCPOA), mivel programjába beemelte a szerződés felmelegítését, és közben Irán halad a katonai szintű dúsítás felé,
  • továbbra is számolnia kell az amerikai katonaságot fenyegető támadásokkal Irakban és Szíriában,
  • nem veheti le a tekintetét Jemenről, mert a konfliktus átterjedhet a körzet más országaira is,
  • döntenie kell, hogy zöld lámpát gyújt-e Donald Trump százmilliárdos fegyvereladásai előtt, például az Emirátusok részére,
  • a legnagyobb stratégiai kérdés pedig az, hogy az USA tovább katalizálja-e az izraeli-arab megbékélést, mint Donald Trump idején, vagy kiszorul belőle? Vagy esetleg maga húzódik vissza belőle.

Ez hat olyan téma, amelyek bármelyike egyedül is kitölthet egy teljes elnöki mandátumot. Jimmy Carter annak idején ezek töredékébe bukott bele. Érdeke-e az új elnöknek egy felújított támadás a koronaherceg és országa ellen? A válasz – valószínűleg – nemleges.

Hasogdzsiról már nincs szó - a története lett fontos

A már említett Kirsten Fontenrose kiemeli, hogy a hírszerző közösség csak a bűntettet közvetlenül elkövetőkről állítja, hogy nagy bizonyossággal vagy teljesen azonosíthatók. A kételyek:

  • csekély, de nem is kizárható az esélye annak, hogy MBS közvetlen bizalmasai megszervezzenek egy ilyen műveletet a koronaherceg megkerülésével. Bár ez a fejükbe kerülhetne - a szó legszorosabb értelmében -, de lehetséges.
  • más dolog azt feltételezni, hogy MBS esetleg rábólintott az akcióra, vagy azt, hogy elrendelte.
  • elgondolkodtató a kivitelezés amatőr és primitív módja, amit a szaúdi vezetés 'kalózakciónak' nevezett. Például olyan helyszínt választani, aminek kormánya – mondjuk így – erősen hullámzó viszonyban van Szaúd-Arábiával. Ilyen népes és könnyen azonosítható bandát küldeni a viszonylag egyszerű művelethez, amikor Hasogdzsit egy motorkerékpárról is le lehetett volna lőni a nyílt utcán, vagy megmérgezni az italát egy kávéházban.
  • Teljesen figyelmen kívül hagyni, hogy a konzulátus környéke tele van tűzdelve megfigyelő kamerákkal és lehallgató rendszerekkel, sőt maga az épület is. Gina Haspel CIA-igazgatónőnek még le is játszották a dráma 7 perces hangfelvételét.

  • a jelentések nem zárják ki teljes bizonyossággal, hogy egy elvetélt zsarolási vagy emberrablási kísérletről is szó lehetett, ami elfajult. Ilyen találgatások is léteznek, a legvadabb konteókig terjedően.

Ezért mondhatta Donald Trump, hogy nem lát füstölgő pisztolyt. Anélkül viszont nincs elegendő ok arra, hogy az USA megtörje a viszonyt egy olyan partnerével, aki talán még évtizedekig fogja vezetni országát.

MBS az amerikai elnöknél, 2018

Nem csak Trump, hanem Biden kormánya is így látja. „A kapcsolat Szaúd-Arábiával nagyobb súlyú, mint bármely egyénnel" – jelentette ki Blinken külügyminiszter. Magas szintű találkozó nincs napirenden, de a hidakat sem égetik fel.

A kételyek nem felmentések MBS rendszerének

Az továbbra sem kérdés, hogy a szaúdi rendszer brutálisan autokratikus és változatlanul törzsi-családi meghatározottságú. A saríától mélyen átitatott joghatósággal, az emberi jogok durva megsértésével nem lehet azonosulni. Akkor sem, ha újabban néhány tétova reformot üdvözölhettünk, és így már nők is vezethetnek autót vagy járhatnak focimeccsre. Közben viszont több női aktivista börtönben sínylődik.

Ezek a lépések távolról sem elegendők annak elfedésére, hogy tavaly 184 személyt fejeztek le, köztük nőket és fiatalkorúakat is. Napi szintű a sajtó, az újságírók és a vélemények korlátozása és üldözése, az egyeduralmi rend kiépítése érdekében.

A koronaherceg vagyonokat költ a kedvező nemzetközi imázs kialakítására, és ebben kétségtelen sikereket ért el. 2018-as amerikai útja szinte díszmenet volt. Az elnök mellett olyan befolyásos hírességekkel szerveztek neki találkozót, mint Oprah Winfrey, Rupert Murdoch, Sergey Brin, Michael Douglas, Morgan Freeman, Richard Branson, Mark Zuckerberg, Jeff Bezos, Tim Cook és Bill Gates. A szórakoztatóipar és a tech-ipar ikonjairól van szó, akikkel együtt mutatkozni hatalmas PR-értéket jelent.

Csak Elon Musk hiányzott. De csak azért, mert ők már korábban megismerkedtek és üzletet kötöttek.

„Egyrészt így, de azért mégis csak...”

AP Photo
Hamdan bin Mohammed al Maktoum és MBS - Két vizionárius. kérdéses erkölcsökkelAP Photo

A morális és emberiességi fenntartásokat percre sem feledve, a stratégia-alkotásba be kell iktatni, hogy Hamdan bin Mohammed al Maktoum sejk (Dubaj koronahercege) mellett a szaúdi trónörökös látszik olyan erős vezetőnek az arab világban, akinek van képe a jövőről, érzéke a fejlődési trendek iránt, és mindezekhez még gazdasági kapacitásokkal is bír.

Még az idős király nevében, de nyilvánvalóan már a saját keze által akarja megvalósítani Vízió 2030 programot, ami felszámolná az olajfüggőséget, a technológia irányába fordítaná a fejlődést, átalakítaná a szociális rendszereket és „vibráló társadalmat" hozna létre.

Vagyis rendkívül ambiciózus. Vezetői perspektíváit erősíti fiatal életkora (35) és hogy népszerű a fiatalabbak körében. Országa még mindig a világ első 20 GDP-termelője között tanyázik. Valamint ő a világ 3. olajexportőre, amivel három kört ver rá Iránra.

E két szereplő az, akik – Irántól való félelmeiktől is vezetve – hajlandónak látszanak a nyitásra és együttműködésre Izraellel is. A sejk már átlépte ez a küszöböt, MBS pedig toporog előtte.

Sok kommentátor, aktivista és politikus számára elfogadhatatlan a kíméletesség MBS-szel szemben. A Nyílt Társadalom alapítvány tavaly óta küzd a bíróságon a Hasogdzsi-gyilkosság információinak kiadásáért. Szerintük az Egyesült Államok és más kormányok nem hagyhatják futni MBS-t, mert az a jogállam megcsúfolása volna.

Bernie Sanders szenátor szerint Rijád nem megbízható szövetséges. Amy Klobuchar szenátorasszony – aki Joe Biden beiktatási ceremóniájának első szónoka volt – úgy véli, hogy „egy amerikai lapoknak dolgozó újságíró meggyilkolását meg kell torolni, máskülönben a világ diktátorai azt fogják gondolni, hogy ez járható útja az ellenzők elnémításának."

Van még főszereplő

Ez pedig nem más, mint maga a Hírszerző Közösség (IC), aki a vihart okozó jelentést elkészítette. A testületet még Ronald Reagan hívta életre 1981-es elnöki rendeletével. Sokat segített neki ebben G.H.W. Bush alelnök, akit a CIA éléről vett maga mellé.

AP
Elegük lett a fejetlenségből és a hatásköri ütközésekbőlAP

A rendelet egy fészekbe ültette a „16 sast". Azokat a legfontosabb szolgálatokat, akik a hírszerzésért és elhárításért felelnek, de nem mindig sikerül együttműködniük. (Ezeket a „hárombetűs” neveket folyton halljuk mindenféle kalandfilmekben és kémsorozatokban, ahol a CIA, NSA, FBI, DEA a főszereplők.)

Az IC hatóköre a világ egészére kiterjed. Elsősorban a főparancsnokot, de a külügyminisztériumot, a legfőbb ügyészt, a büntetésvégrehajtást, a pénzügyminisztériumot, a jegybankot, az adóhatóságot és persze a Kongresszust is el kell látnia releváns információkkal.

Mindez csak szelektáltan történhet: kivonatok, elemzések, témacsoportok szerint, mert a milliós napi információtömeget nem lehet az adminisztráció nyakába zúdítani. Ezzel a szelektálással a hírszerzés politikai befolyásoló pozíciókat élvez. Vezetője egyenesen az elnöknek jelent.

Gyakran megesik, hogy maga az elnök rendel tőlük tájékoztatót, de hogy azokba mi kerül bele és mi marad ki, és hogy mindezt milyen magyarázattal körítik, az már a közösség felelőssége.

Ezért az elnök és a szervezet közti bizalom – kulcskérdés

Elnökönként eltérő, hogy a hírszerzési tájékoztatók mennyire ragadják meg a figyelmét. Clinton többnyire csendben hallgatta meg ezeket, és ha valamit nem értett, arról külön tájékoztatást kért. (A legenda szerint szinte bujkált a hírszerzők elől). Az ifj. Bush megfogadta apja szigorú intelmét, hogy lehetőleg naponta tartson személyes megbeszélést. Obamát főként a terrorelhárítási kérdések izgatták, meg is kapta ezért háta mögött a Mr. Doom (Végzet úr) becenevet.

Az előző ciklusban az elnök és a hírszerzés bizalmi kapcsolata megromlott. Donald Trump mandátuma során a szervezet élén 5 igazgató is megfordult, vagyis átlagosan tízhavonta egy.

Joe Biden választottja a kulcspozícióra Avril Haines lett (52), aki Obama elnöksége alatt már járt a szervezetnél, mint igazgató-helyettes. A vihart kavart februári Hasogdzsi-jelentés már az ő cégére alatt jelent meg.

AP
Négy év alatt hat vezető - nem a stabilitás jeleAP

Mi bajuk lehet a hírszerzőknek a koronaherceggel?

Az egyik lehetséges válasz az, hogy az apparátus távolabb akarja tartani az Egyesült Államokat Szaúd-Arábiától, hogy könnyebbé tegye egy új egyezség megkötését Iránnal. A nevezetes 2015-ös nukleáris megállapodás, az atomalku felélesztéséhez nem a szaúdiakon át visz az út. Ebben a témában ők inkább kavics a cipőben. Szilárdabb híd ebbe a messzeségbe az Európai Unió. A Bizottság már felvetette, hogy szívesen szolgálna helyszínül az újrakezdett tárgyalásoknak, és erre vendégül látná Oroszországot és Kínát is.

Az új amerikai vezetés azonnal jelezte is készségét, de Teherán egyelőre elutasító. Iránban elnökválasztás lesz júniusban, és amíg az le nem zajlik, kevés az esélye az atom-egyezkedésnek.

Addig is, minden Szaúd-ellenes lépés ajándék Iránnak.

Egy ilyen új alkuhoz kizárt megnyerni a szaúdiak támogatását, miközben proxy-háborút vív Iránnal a jemeni fronton. Nehéz a vakvéletlenek közé sorolni, hogy a hírszerzési jelentés újrakiadása éppen akkor történt, mikor a Biden-kormány bejelentette; felfüggeszti a fegyverszállítást a Szaúd-párti jemenieknek, sőt, lehúzza a húti lázadókat a terroristák listájáról.

Utóbbi intézkedést azzal magyarázták, hogy ha nem teszik meg, akkor a jemeni népet éhhalál és tömegjárványok fenyegetik, mert a hútik addig nem engednék be a segélyszállítmányokat, amíg az USA terroristaként kezeli őket és az ellenségeiket támogatja.

Pedig a húti mozgalom olykor az Iszlám Államot is meghaladja kegyetlenkedéseivel. Olyan akciókat is végrehajtanak, amiktől a Kalifátus tartózkodott. Március 7-én például 450 etióp bevándorlót égettek el elevenen egy menekülttáborban.

Létezhet még magyarázat - egy további szereplő bevonásával

A CIA szemszögéből nézve Szaúd-Arábia királya – az idős és betegeskedő Szalmán (86) – megalázta és nehéz helyzetbe hozta az ügynökséget, amikor leváltotta az előző koronaherceget, és helyette MBS-t tette meg a trón várományosának. Washingtonnak nem ő volt a kiszemeltje.

AP
A király (balra), az előző trónörökös (középen) és a legújabb koronaherceg (jobbra)AP

A hírszerzést mélyen érintette, amikor Muhammad bin Nayef koronaherceget 2017-ben nem csak címeitől, de kormányzati hatásköreitől is megfosztották. MBS lefoglalta unokabátyja bankszámláit, majd elrendelte az őrizetét is. Ugyanezt a rideg lépést több más családtagjával szemben is megtette, így egyeduralkodó lett a Ház és az ország vezetésében.

Őt megelőzően Nayef herceg volt Szaúd-Arábia első számú terrorellenes szakértője és felelőse. Megjárta az FBI és a Scotland Yard tanfolyamait és személyes barátságban volt például David Petraeusszal, aki Obama alatt a CIA egyik igazgatója volt. Szemmel tartotta az ISIS-t és az al-Kaidát. Erős kapcsolati hálót épített az USA Külügyminisztériumával is.

A herceg sokszor kihúzta a csávából Amerikát

A koronaherceg elé letettek egy lemondó nyilatkozatot és megfenyegették családja internálásával, majd azzal, hogy nyilvánosságra hozzák gyógyszer- és más függőségeit. Amikor ellenállt, kilátásba helyezték, hogy nem fog távozni a királyi palotából egy darabban.

Több órás megalázó várakoztatás után beletörődött a lemondásba.

Az ő eltávolítása jelentősen csökkentette a CIA addig kiépített befolyási és információs hálózatát. Kivált, hogy MBS leváltotta Szaád al-Dzsabri szaúdi kémfőnököt is, akit most azzal vádol, hogy 1,2 milliárd dollárért ő adta át a CIA-nek a Hasogdzsi-gyilkosság részleteit.

Dr. al-Dzsabri az előző trónörökös legközvetlenebb bizalmasa volt. 2010-ben ő figyelmeztette a CIA-t két repülőgépre, melyekkel öngyilkos merényletre készültek az USA ellen. Rendszeresen szállított értékes információkat a belső dzsihádista szervezkedésekről is.

A Külügyminisztérium egyik munkatársa azt mondta róla, hogy a herceg „többször megmentette az irhámat".

Ezért adódik az a lehetséges következtetés is, hogy a CIA most törleszt, de egyben figyelmezteti is a szaúdi vezetőt, hogy:

  1. számolnia kell az amerikai hírszerzés töretlen washingtoni befolyásával, és
  2. ne álljon az Iránnal való egyezkedés útjába.

A következő részben bemutatjuk Dzsamál Hasogdzsi személyének, előéletének és munkásságának kevéssé ismert, és töprengésre késztető tényeit.