Írország elismeri a palesztin államot, hogy újra életre keltse a kétállami megoldást. A Global Conversation vendége Simon Harris, aki április eleje óta Írország miniszterelnöke, és aki szerint ez a legjobb lehetőség arra, hogy reményt nyújtson a palesztinoknak, és biztonságot az izraelieknek.
Euronews:Köszönjük szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat. Mondja, mire jó Palesztina elismerése?
Simon Harris, ír miniszterelnök: Őszintén szólva, azért, mert életben kell tartanunk a reményt, az álmot és a kétállami megoldás lehetőségét egy olyan időszakban, amikor sajnos mások azon dolgoznak, hogy ezt aláássák. Mi hiszünk abban, és Írország már sok-sok éve hisz abban, hogy a Közel-Keleten a béke és a stabilitás megteremtésének módja a kétállami megoldás elismerése. Nagyon nehéz kétállami megoldást létrehozni, ha nem ismerjük el a két állam létezését. Írország sokkal jobban örült volna, ha ez a békefolyamat része lenne. Valójában a kormányprogramunk eredetileg is erre irányult.
De nem várhatunk örökké, sok évtized telt már el az oslói megállapodások óta. Most fel kell emelnünk a szavunkat, jobban, mint valaha, és beszélnünk kell a kétállami megoldás fontosságáról, mert végső soron ez az, ami Izrael és Palesztina népének és a tágabb régiónak biztosítja a béke stabilitását, amelyet mind az izraeliek, mind a palesztinok megérdemelnek. Együttműködtünk európai kollégáinkkal. Nyilvánvaló, hogy Norvégiával és Spanyolországgal együtt lépünk fel. És arra számítok, hogy az elkövetkező hetekben más európai országok is elismerik Palesztinát.
Euronews:Amikor azt mondja, hogy mások megpróbálják ezt aláásni, kikről beszél?
Simon Harris: Nos, nem hiszem, hogy a Netanjahu-kormány bármilyen módon vagy formában elkötelezett a kétállami megoldás megvalósítása mellett. Sok retorikát és kommentárt hallottunk ezzel kapcsolatban. A kétállami megoldás volt az a széles körű konszenzus, amely sok-sok év alatt alakult ki a helyzet megoldására. Úgy gondolom, hogy az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapokban nagyon sok erőfeszítést láttunk arra, hogy ezt a reményt elpusztítsák. De akkor nekünk is meg kell hoznunk a döntést Palesztina elismeréséről. Annak is tudatában vagyok, hogy ezt éppen akkor tesszük, amikor a Gázai övezetben egy hihetetlen, lelkiismeretlen humanitárius katasztrófa zajlik valós időben, egy olyan mértékű humanitárius katasztrófa, amelyet szerintem még fel sem tudunk fogni.
És ezért nagyon fontos, hogy megerősítsük a mérsékelt hangokat, mind Palesztinában, mind Izraelben, mert sokféle retorika van, sok szándékos félreértelmezése van annak, amit Írország és mások tesznek Palesztina elismerésével. Ez nem a Hamászról szól. Mi irtózunk a Hamásztól. Ők egy terrorszervezet. Semmit sem kínálnak a palesztin népnek a jövő szempontjából. Veszélyt és fenyegetést jelentenek az izraeli és a palesztin nép számára. Ami október 7-én történt, az egy aljas, undorító terrorista mészárlás volt. Minden túszt feltétel nélkül szabadon kell engedni. De az írek a legtöbbeknél jobban tudják, milyen az, amikor egy terrorszervezet sokféleképpen eltéríti az identitásukat. A Hamász nem Palesztina, és mi képesek vagyunk különbséget tenni a kettő között.
Euronews:Az izraeliek szerint azonban ez a Hamász kezére játszik, mert azt mondják, ez a válasz október 7-re.
Simon Harris: És mi ezt nyilvánvalóan egyáltalán nem fogadjuk el. Úgy gondolom, hogy teljes mértékben elismerjük Izrael államot. Elismerjük a jogukat, hogy békében és biztonságban éljenek, és teljesen elfogadható, ha ezt mondjuk, és azt is mondjuk, hogy létezik Palesztina állam, és elismerjük az igényüket, hogy békében és biztonságban éljenek. Meg kell próbálnunk megtörni a neheztelés, a gyűlölet, a megtorlás, a halál, a nyomor és a félelem generációs ciklusait. Ennek módja pedig az, hogy nagyon világosan felismerjük, hogy politikai békefolyamatra van szükség, és ennek során el kell ismerni, hogy két állam létezik.
Tehát azt mondhatnánk izraeli barátainknak - az izraeli népnek, akiket nem határozhatnak meg a kormányuk vezetésének döntései - hogy azt akarjuk, hogy békében és biztonságban élhessenek. És azt hiszem, hogy sok ember van Izraelben, sok ember Palesztinában, sok szülő mindkét országban, mindkét államban, akik azt szeretnék, hogy a gyermekeik egy biztonságos országban és régióban nőhessenek fel. És ezt próbáljuk elősegíteni azzal, hogy más országokkal együtt azt mondjuk, hiszünk abban, hogy van egy politikai út ennek előmozdítására, és ez a kétállami megoldás.
Euronews:Mi a válasza arra, hogy egyes uniós országok és Írország szövetségesei, az Egyesült Államok bírálják a Nemzetközi Büntetőbíróságot, amiért a Hamász vezetői mellett Izrael vezetői ellen is elfogatóparancsot adott ki?
Simon Harris: Nézze, elismerem minden ország jogát arra, hogy bármilyen kérdéssel kapcsolatban hangot adjon véleményének. Ír szempontból azonban úgy gondolom, nagyon fontos, hogy tiszteletben tartsuk ezeknek a nemzetközi bírósági struktúráknak a függetlenségét. Úgy vélem, hogy jól szolgálják a világot. Hiszem, hogy fontosak. És a magam részéről természetesen nem kívánok semmiféle kommentárt fűzni az általuk hozott döntések függetlenségéhez, amelyeket az előttünk álló napokban, hetekben és hónapokban kell meghozniuk.
Euronews:De nem mutatja-e ez a mély megosztottságot az Európai Unióban, és nem gyengíti-e potenciálisan az EU-t a globális színtéren, ahol már régóta nem tudunk egységes álláspontot képviselni a gázai helyzettel kapcsolatban?
Simon Harris: Szerintem ez nagyon sajnálatos. Mármint megértem az összefüggéseket és megértem a különböző országok által képviselt nézőpontokat, még akkor is, ha néhányukkal alapvetően nem értek egyet. De úgy gondolom, hogy áprilisban volt egy fontos pillanat, amikor az első Európai Tanács ülésen, amelyen megtiszteltetés volt taoiseachként részt venni, olyan következtetéseket láttunk, amelyek azonnali tűzszünetre szólítottak fel, és ez elmozdulást jelentett az olyan kifejezések helyett, mint a humanitárius szünet. Úgy vélem tehát, hogy az ír álláspont az azonnali tűzszünet, a humanitárius segélyek biztosítása és egy politikai folyamat elindítása, úgy vélem, hogy ez az álláspont hamarosan az európai közvélemény főáramává válik. De őszintének kell lennünk, az európai asztaloknál is sokféle vélemény alakult ki ebben a kérdésben.
Euronews:De gondolja, hogy az EU eleget tett a nemzetközi jog betartása érdekében? Az EU nem más, mint egy szabályokon alapuló rendszer. És azt látjuk, hogy például az Európai Unió köztisztviselői is azt követelik, hogy a Bizottság tegyen többet a gázai események megakadályozása érdekében, ahogyan Ukrajnával kapcsolatban is.
Simon Harris: Úgy vélem, hogy többet lehet és kell tenni, és ezt minden lehetséges alkalommal hangoztatom az európai kollégáknak, a Bizottság elnökének és az Európai Tanácsnak. Ez alatt konkrétan az Európai Unió és Izrael közötti társulási megállapodásokat értem, amelyek emberi jogi záradékokat tartalmaznak. És ezeket nem azért tették bele, hogy hosszabb legyen a dokumentum. Nem azért kerültek bele, hogy kitöltsék a dokumentumot. Valós hatásuk van, valódi és értelmes szavak. Ezek az Izrael és az Európai Unió közötti megállapodás részét képezik.
Nem értem, hogy miért nem került sor arra, hogy emberi jogi szempontból felülvizsgálják a megállapodást. Szerintem ez sajnálatos, és továbbra is minden egyes nap ki fogok állni Írország nevében, hogy ennek meg kell történnie. Elődöm és a spanyol miniszterelnök, Pedro Sanchez is aláírt egy ilyen témájú levelet. És ez a levél ma is az ír álláspontot képviseli.
Euronews:De természetesen néhány tagállam azt mondaná, hogy történelmi szempontból nem szívesen bírálják Izraelt, különösen Németország.
Simon Harris: Úgy gondolom, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy ez nem erről szól, hanem arról, hogy mindannyiunknak a nemzetközi jog és az emberi jogok oldalán kellene állnunk, ez az ír nézőpont. És ezt gyakran félreértelmezik mások, akár véletlenül, akár szándékosan. Nem arról van szó, hogy Izrael- vagy palesztinbarátok vagyunk-e. Hanem arról, hogy a nemzetközi jog mellett állunk. Arról, hogy az emberi jogok mellett állunk. Arról, hogy békepártiak vagyunk. És szerintem ami Gázában történik, az embertelen. És a jövőben eljön majd az a pillanat, amikor az önök gyermekei, unokái és dédunokái megkérdezik majd, hogy mit tettek? Mit tettetek? És eleget tettetek?
És ennek mindannyiunkat éberen kellene tartania, mert vannak gyerekek Gázában, vannak gyerekek Rafahban, akik úgy fekszenek le éjszaka, hogy nem tudják, felébrednek-e. És ha hiszünk a békében, ha hiszünk a tűzszünetben - és én alapvetően hiszek benne, és ez az Európai Tanács áprilisi ülésének következtetése is - akkor fel kell tennünk magunknak egy nagyon egyszerű kérdést: megteszünk-e mindent, amit csak tudunk, hogy megteremtsük a környezetet a tűzszünet megvalósításához.
Euronews:Kik a partnerei ebben a palesztin államban? Mert beszélt arról, hogy nagyon fontos, hogy a történelem jó oldalán álljunk, hogy életet lehelhessünk a kétállami megoldásba. De milyen gyakorlati következményei lesznek ennek?
Simon Harris: Úgy gondolom, hogy ez gyakorlati és jogi alapon azt jelenti, hogy Palesztina írországi képviselete ahelyett, hogy egy képviseleti iroda lenne, mostantól kérelmezheti, hogy a megfelelő időben nagykövetséggé válhasson. Hasonlóképpen, a mi ramallahi képviseletünk is megteheti ugyanezt. De ennél többről van szó. Ez a politikai és erkölcsi vezetésről szól. Arról van szó, hogy azt mondjuk az Európai Unió más országainak, amelyekről tudom, hogy ezt fontolgatják, hogy ti is megtehetitek ezt. Nagyon szerettem volna, hogy más országokkal együtt lépjünk. Úgy gondolom, hogy az a három ország, amely ezen a héten a palesztin állam elismerésére lépett, Spanyolország, Norvégia és Írország, három olyan ország, amely már régóta elkötelezett a közel-keleti béke mellett. Szerintem ez a csoportosulás éppen ezért fontos.
Euronews:De tegyük fel, hogy a Hamász a jövőben új kormányt alakítana a Palesztin Hatóságon belül, ha választások lennének, mert vannak emberek, akik támogatják a Hamászt.
Simon Harris: Igen. Nos, én egyértelműen ellenzem a Hamászt. A Hamász egy terrorszervezet. Ezért el kell elítélni az október 7-én elkövetett atrocitásokért. Ennek a nagyságrendjét nehéz meghatározni. Komolyan gondolom, hogy soha nem szabadna ezt kihagyni a Palesztina elismeréséről szóló beszélgetésből. Hiszen amit Izrael népével tettek, az megvetendő, brutális volt. És a túszejtés a mai napig további kegyetlenséget jelent azon a mészárláson és terrortámadáson felül, amit Izrael népe átélt, és ezeket a túszokat feltétel nélkül szabadon kellene engedni. Demokratikus választásokat kell tartani minden olyan országban, ahol hiszünk a demokráciában, és nyilvánvalóan a demokratikus választások eredménye dönti el az emberek kormányait. De a palesztin népnek nincs jövője a Hamásszal.
És úgy gondolom, hogy szükségük van arra, hogy a mérsékelt hangokat megerősítsük. Ez a saját országunkban is így van. Szerintem ez fontos, hogy talán az Írországon kívüli nézők is megértsék. Volt egy terrorista szervezetünk ebben az országban, Írországban, amely alkalmanként megpróbálta eltéríteni a zászlónkat, és megpróbálta azt sugallni, hogy az emberek nevében beszél, de nem így történt. És a békét ebben a köztársaságban végső soron egy békefolyamaton keresztül értük el, amely folyamat mára egy nagyon sikeres pozícióhoz vezetett.
Euronews:A mérsékelt izraeliek, akik elfogadják, hogy kétállami megoldásnak kell születnie, még mindig aggódnak amiatt, hogy ha lesz egy palesztin állam - hiába a legjobb szándék és akarat - akkor is lehet egy Hamász vezette kormány, ami valóban veszélyeztetné Izrael biztonságának életképességét.
Simon Harris: És ez az, amiért feltétlenül szükségünk van egy politikai békefolyamatra. És ezért kell a világ országainak, köztük Írországnak is, készen állnia arra, hogy segítse ezt a folyamatot. De addig nem juthatunk el ehhez a folyamathoz, amíg nem szűnik meg az erőszak. Tehát az erőszaknak véget kell vetni. A humanitárius katasztrófának véget kell vetni, a segélyeknek be kell jutniuk, majd pedig el kell indítani egy politikai békefolyamatot. És ennek a politikai békefolyamatnak a részeként Izrael biztonsága elengedhetetlenül fontos, abszolút létfontosságú.
Ezt nagyon világosan elmondtam, amikor ezen a héten elismertük a palesztin államot, nagyon világosan elmondtam, hogy Izrael népének joga van ahhoz, hogy békében és biztonságban éljen. A palesztin népnek joga van ahhoz, hogy békében és biztonságban éljen, és a globális közösségnek joga van ahhoz, hogy támogassa és segítse egy olyan békefolyamat elérését, amely ezt mindkét állam számára biztosítja.
Írországban is láthattuk, hogy a békefolyamatban való globális részvétel és segítségnyújtás - akár az Európai Unió, akár az Egyesült Államok részéről - sok éven keresztül milyen előnyökkel járt. Nincs kétségem afelől, hogy az Európai Unió, az Egyesült Államok és mások készen állnának arra, hogy segítsenek ebben. Tehát Izrael és az izraeli nép biztonságának kérdését rendkívül fontosnak tartjuk. De ami most történik, annak véget kell vetni. Úgy értem, az az elképzelés, hogy ami most történik, az fenntartható, vagy egyáltalán, bármilyen módon garantálja Izrael biztonságát, nagyon helytelen és téves nézet. Ez zsákutca a szó minden értelmében.
Ha békét akarunk teremteni, akkor egy olyan politikai békefolyamatba kell belevágnunk, amely két államot ismer el. A múltban sok tévút volt. De ebből a legszörnyűbb forgatókönyvből, az Izrael számára szörnyű terrortámadásból, a palesztin nép számára a legszörnyűbb humanitárius katasztrófából végül olyan pillanatnak kell következnie, amikor a béke felé haladhatunk. Az egyetlen módja annak, hogy a békét bármely régióban végérvényesen megteremtsük, az a politikai folyamat.
Euronews:Az Európai Parlament egyik politikai csoportja, az Európai Néppárt, amelynek ön is tagja, nem nagyon támogatja Palesztinát. De a legtöbb kérdésben azt látjuk, hogy az EP jobbra tolódik, Ursula von der Leyen azt mondta, hogy potenciálisan megállapodást tudna kötni például az ECR-rel, amelynek szélsőjobboldali tagjai vannak. Könnyen összefoghatnának az ID képviselőcsoporttal is, amely szélsőjobboldali pártokat tömörít. Aggódik amiatt, hogy a Néppárt milyen irányba mehet el az európai parlamenti választások után?
Simon Harris: Én határozottan aggódom a szélsőjobboldal erősödése miatt az egész Európai Unióban. Aggódom azok miatt az elemek miatt, amelyeket itt Írországban a szélsőjobboldallal kapcsolatban látunk. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy a centristák az európai választásokon minél több szavazatot szerezzenek, és minél több embert meggyőzhessenek, mert úgy vélem, hogy a centrumnak most jobban kell tartania magát, mint valaha, mind itt Írországban, mind az Európai Unióban. Nem akarom, hogy jobbra tolódjunk.
Ezért kampányolok itt Írországban azért, hogy a Fine Gael európai parlamenti képviselőit megválasszák, és hasonlóképpen szeretném, ha néppárti kollégáim is ezt tennék az egész Európai Unióban, mert a centrumból való kilengések elkerülésének módja az, ha maximalizáljuk a centrista pártok által megválasztott emberek számát.
Euronews:Ha Ursula von der Leyennek alkut kell kötnie, hogy az Európai Bizottság elnöki pozíciójában maradhasson, hogy az Európai Néppárt tölthesse be ezt a pozíciót, ellenezné, hogy együtt dolgozzon az ECR-rel és esetleg az ID-vel?
Simon Harris: Írország a választások után, a választások eredményének fényében ismerteti majd álláspontját, mivel mindig tiszteletben kell tartanunk a választások demokratikus eredményét. De azt tudom, hogy amikor részt veszek az Európai Tanács ülésén, a miniszterelnökök többsége az EPP-hez tartozik. Ez szerintem nagyon fontos kiindulópontot biztosít számunkra, amikor a júniusi választások utáni megbeszélésekre kerül sor. De nem mindegy, hogy kit választunk az Európai Parlamentbe. Nem akarom, hogy jobbra tolódjunk. Úgy vélem, hogy középen kell lennünk. És elismerésemet fejezem ki az Európai Néppártnak az ezzel kapcsolatos munkájukért.
Itt Írországban is van még tennivalónk. Ha megnézünk egy sor kérdést, úgy gondolom, hogy a centrum hagyja, hogy vákuum alakuljon ki, különösen a migrációról szóló diskurzusban, és ezt a vákuumot a szélsőjobboldal elemei kitöltik és gyakran ki is használják. Ez nem helyénvaló, és nem vezetői magatartás. Ezért gondolom, hogy európai szinten nagyon fontos, hogy az Európai Néppártnak, és nekem, mint a Fine Gael vezetőjének, az írországi Néppárt tagjának, meg kell mutatnunk a polgárainknak, hogy értjük, amit a migrációval kapcsolatban a szabályokon alapuló rendszerről kérdeznek. A migráció és a bevándorlás jó dolog. Ez az ország hatalmas hasznot húzott a bevándorlásból. Nézzék meg az egészségügyünket. Nézzék meg gazdaságunk számos részét. De a polgáraink azt kérdezik: meg tudják mutatni nekünk a hatékony rendszereket? Meg tudják mutatni, hogyan működik? Milyen szabályokon alapul? Szerintem minden centrista politikusnak, a hozzám hasonló miniszterelnököknek meg kell mutatniuk a nyilvánosságnak, hogy ezt megértettük, és meg is valósítjuk. Szerintem ez a legjobb módja annak, hogy ellensúlyozzuk a szélsőségek felé való elmozdulást.
Euronews:A probléma azonban az, hogy az Európai Néppárt, úgy tűnik, ebbe az irányba tolódik, például a migránsok potenciális kitoloncolásának folyamatában. Ez bizonyos értelemben ahhoz hasonlítható, amit a britek Ruandával tesznek. Egyetért ezzel?
Simon Harris: Nem hiszem, hogy ez így van, mert szerintem mindennek, amit az Európai Néppárt tesz és tenni akar, és természetesen mindennek, amiben Írország bármilyen módon részt vesz vagy támogat, meg kell felelnie az emberi jogoknak. És ezzel kapcsolatban nagyon egyértelműek vagyunk. Nagy-Britanniának magának kell döntenie a migrációs politikájáról, de úgy gondolom, hogy ez nagyon távol áll az Európában megvitatott elképzelésektől.
Euronews:Mit gondol, miért tolódnak az emberek jobbra? Ön szerint miért veszik semmibe a múltbeli szociális Európát, ahol legalább volt egyfajta látszata annak, hogy a munkavállalók jogait követik, és más ilyeneket?
Simon Harris: Először várjuk meg, hogy valóban így lesz-e. Közvélemény-kutatások jönnek és mennek, de azért Írországban jelenleg sokkal jobb eredményt várnak a jobbközéptől, mint amire korábban számítottak. De van még mit tennünk, számít a kampány, és számítanak a választások. Úgy gondolom, hogy tágabb értelemben rendkívül nehéz időket élünk. A kihívások szintje elég magas, amikor Ukrajnával, a Közel-Kelettel, a migrációs és az inflációs válsággal kell szembenéznünk.
Szerintem a centrista politikusoknak, köztük nekem is, jobb teljesítményre kell késztetnünk magunkat. A klímavészhelyzet kezelésének módja nem az, hogy kioktatjuk az embereket, hanem az, hogy magunkkal visszük az embereket. A klímavészhelyzetet nem úgy kell kezelni, hogy azt mondjuk, választani kell a gazdák vagy a bolygó között. Mindkettőre képesnek kell lennünk.
Euronews:Nem tartja sajnálatosnak, hogy a Néppárt olyan dolgoktól is elállt, mint a természet helyreállításáról szóló törvény és a biológiai sokféleségről szóló törvények? Ursula von der Leyen volt a Green Deal bajnoka, és 3-4 éven belül ezt leépítheti, azért, mert valószínűleg a szélsőjobboldallal akar együttműködni.
Simon Harris: Nem az én tisztem, hogy von der Leyen elnök nevében beszéljek, de nem hiszem, hogy ez a jellemzés méltányos lenne azzal kapcsolatban, amit tesz. A Fine Gael európai parlamenti képviselői megszavazták a természet helyreállításáról szóló törvényt. Képesek voltunk megmutatni a gondolkodásunk függetlenségét, amikor arról van szó, hogy helyesen cselekedjünk a bolygó érdekében, és szerintem fontos követni a folyamatot, és így ezt az Európai Parlament jóváhagyta. Ez számít. Ez a demokrácia. Nem vagyok elégedett azzal, ha ezeket a dolgokat csak úgy félretesszük valahol Brüsszelben, ezt újra kell vizsgálni az európai választások után. De meg vagyok győződve arról, hogy von der Leyen elnök elkötelezett a zöld megállapodás mellett. Úgy gondolom, hogy ő maga is sok energiát és időt fektetett ebbe.
De ismétlem, fontos, hogy ezt belföldi szinten is lássuk Írországban. Fontos, hogy megmutassuk a gazdáknak, hogy megmutassuk az agrár-élelmiszeripari ágazatnak, amelytől Európa függ, hogy van mód arra, hogy továbbra is létezzen és virágozzon, miközben az éghajlati vészhelyzetet is kezeli. Az a szalmabábu érvelés, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat lehet csinálni, szerintem a szélsőségeket táplálja. Mindkettőt meg kell tennünk. Segítenünk kell a gazdáknak az átállásban. Támogatnunk kell őket. Meg kell hallgatnunk őket, és meg kell mentenünk a bolygót, mert klímavészhelyzet van.
Euronews:Egy utolsó kérdés Ukrajnával kapcsolatban, mert Írország földrajzilag messze van tőle, de nyilvánvalóan az Európai Unió és az európai kontinens tagja. Az elmúlt néhány hónapban láttuk, hogy a helyzet Ukrajna keleti részén, Avdivkában, Harkivban valóban nagyon rossz pontra jutott a fegyverek hiánya, a katonai támogatással kapcsolatos következetesség hiánya miatt. Mit tehet Írország ebben az ügyben? Mert, úgy tűnik, elismerik, hogy ez egy hosszú háború lesz, és Európának támogatnia kell Ukrajnát. Lehet, hogy nem kapja meg az Egyesült Államok támogatását. Meséljen egy kicsit arról, hogyan látja ezt. Támogatná például a védelmi kötvényeket?
Simon Harris: Nem vagyok biztos benne, hogy a védelmi kötvények a legjobb megoldás. Sok ország, köztük azok is, amelyek katonai segítséget nyújtanak Ukrajnának, nem biztosak a kötvényekkel kapcsolatban. Írország továbbra is számos humanitárius segítséget fog nyújtani Ukrajnának, ami egyébként szintén nagyon fontos, de gyakorlati segítséget is nyújt az aknamentesítés és a kiberbiztonság terén. Jelenleg mindkét kérdésben együttműködünk Ukrajnával. Háromszor tárgyaltam Zelenszkij elnökkel, mióta kormányfő vagyok. Egyszer beszéltem az ukrán miniszterelnökkel.
A jövő hónapban én vezetem az ír delegációt a svájci békecsúcson, ami szerintem fontos pillanat. Azon is dolgozom, hogy a lehető legtöbb országot arra kérjem, különösen a globális déli országokat, amelyekkel Írországnak kapcsolatai vannak, hogy küldjenek képviseletet, mert úgy gondolom, hogy a békecsúcs fontos lehetőség arra, hogy a világ, legalábbis annak minél nagyobb része egy hangon szólaljon meg, ami a következő lépéseket illeti. Az ukrajnai helyzet azonban rendkívül aggasztó. Ezt az európai kollégákkal folytatott beszélgetésekből tudom, főleg, ami a légvédelmet illeti. Ez egy valódi probléma. Súlyos és sürgős. És tudom, hogy számos európai ország fontolóra veszi, hogy mit lehetne még tenni Ukrajna gyakorlati megsegítése érdekében.