A gyermekeit lelkileg megnyomorító – korábban fizikailag is bántalmazó –, férjét a halálba kergető anya végül elnyeri "büntetését", de feloldozás gyermekei számára sincs: a megoldás a patologikus minták teljes felszámolása.
HIRDETÉSA lélek legalsó bugyraiba előszeretettel leásó svéd szerző, August Strindberg darabja Ördög Tamás rendezésében fullasztó kamaraélményt ad. Fel is emel, mert még néznénk a virtuóz színészi együttlétezést, de a másfél óra végén mégiscsak megkönnyebbülés, hogy nem kell tovább tehetetlenül szemlélnünk ezt a velejéig terhelt családi (lég)kört.
A svéd kamaradrámák itthoni elkötelezettje, Ördög Tamás – talán mondhatom így, hiszen számos Bergman-művet színre vitt már, kettő jelenleg is fut az Örkény stúdiójában, A pelikánt pedig a Dollár Papa Gyermekeivel többször is feldolgozta, játszott is benne – ezúttal is az eszköztelenségre törekedett. Ahogy korábbi munkáiban, úgy a mostani előadásban is óriási jelentőségük van a csendeknek, és a díszlet is minimális, ezúttal egyetlen, hatalmas disznóformájú rózsaszínű kanapéból áll. A jelmezek színe is élénk, ami fokozza a színpadi történéseket belengő nyugtalanító érzést.
"Hiába született meg több mint száz éve a darab, semmit sem veszített az aktualitásából. A történet egy családot vesz górcső alá, miközben azt vizsgálja, hogyan lehet boldogulni az életben, hogyan lehet jól gyereknek és anyának lenni, hogyan lehet túlélni és vállalni magunkat. Nagyon erősen jelen van benne az igazságkeresés: a szereplők maguk is keresik az élet igazságait, boldogok akarnak lenni" – idézi a rendezőt az előadás ajánlója.
A gyermekeit lelkileg megnyomorító – korábban fizikailag is bántalmazó –, férjét a halálba kergető anya végül elnyeri "büntetését", de feloldozás már gyermekei számára sincs: a megoldás a patologikus minták teljes felszámolása.
Tóth Ildikó a mérgező anya szerepében hátborzongatóan nyomasztó alakítást nyújt. Küllemének decens bája és a belül torz lelkület végzetes ellentétben állnak egymással, és csak még tovább fokozzák a borzongatást. Hamar kiderül ugyanis, hogy hiába a kacér/angyali mosoly, az odaadó anyai gondoskodás: ebben a családban ez a nő maga az ördög. Mártírkodik, de nyomokban sincs benne empátia.
A fiát, Fredriket alakító Major Eriknél pont fordított a viszony küllem és lélek között. Már a legelső színre lépésnél külseje, gesztusai sugallnak valami abnormalitást – a fiatal színész virtuóz módon hozza a "nyugtalanító, de fogalmunk sincs, miért az" típusú karaktert, így volt ez az Istentelen ifjúságban is –, nála viszont idő, mire kiderül, hogy valójában milyen motivációk vezérlik a benne lakozó lelkileg sérült egykori kisfiút.
Sodró Eliza az anyához képest tagadhatatlanul csúnyácska, suta lány, Gerda szerepében a komplexusok, a hisztérikusság és a kompenzáló akarnokság gyűjtőfigurája. A frissen férjhez ment slampos kislány, aki amíg csak lehet, hinni akarja, hogy beleszeretett egy sármos férfi, de aztán kénytelen beismerni, hogy semmi nem az, aminek látszik, így férjének érzelmei sem. Át lett verve, de a férj sem kevésbé: fejest ugrott egy érdekházasságba, csak éppen az érdek nem teljesült. És a szálakat ugyanaz az ember mozgatta: az anya.
A Katona József Színház társulatából vendégként érkezett Bányai Kelemen Barna a hozományra ácsingózó Axel szerepében hideglelős jellemfejlődés stációit villantja fel: a titkos szeretőtől a pokróc férjen át végül az agresszív vadállat is kitör belőle.
August Strindberg (1849-1912) a mai napig az egyik legnagyobb hatású svéd író, Bergman nagy kedvence, számos műfajban alkotott. Folyamatos harcban állt magával és a világgal, üldözési mánia gyötörte, miközben a szenvedély művésze volt. Utolsó alkotói szakaszában azt kutatta, hogyan lehet a színházat közelebbi hozni a nézőhöz. Ezért 1907-ben megalapította kísérleti kamaraszínházként az Intim Színházat, amely három évig működött. Rövid idő alatt négy kamaradarabot írt, köztük A pelikánt, amely Magyarországon A máglya címmel vált ismertté. A gyermekeit saját vérével tápláló pelikán az önfeláldozó szülői szeretet szimbóluma, a darab címadása éppen ezért ironikus, hiszen ez a pelikán a gyermekei vérét szívja.
A pelikánt május 10-én mutatta be a Radnóti Színház. A színművet Kúnos László fordította, a dramaturg Hárs Anna volt, a díszlet Izsák Lili, a jelmez Ignjatovic Kristina munkája.