Békés hátország és segélyközpont – riport Kárpátaljáról

HIRDETÉS

Hegyekben állnak a mankók, tartós élelmiszerek és pelenkák egy ungvári raktárban. Már két éve tart a háború Kelet-Uktajnában, és mára szinte mindenből hiány lett. Adományok nélkül tízezrek halnának éhen a front közelében.

Rudolf lázadó tinédzserből lett fociedző, hittérítő és az egyik legnagyobb segélyszervezet alapítója. A Family of Christ országszerte 120 menekültnek ad otthont, és 9000 rászorulót etet minden nap.

Rudolf abban hisz, hogy az étel a kulcs a végső győzelemhez, mert ha az emberek éhesek vagy fáznak, elgondolkoznak azon, hogy feladják a harcot.

A volt tornatanár 6 éve alapította a civilszervezetet egy amerikai barátjával. Azóta már 3 országban több mint 200 önkéntesük van. A humanitárius segélyekkel 2 és félmillió kilométert tettek meg, és tizenkétszer kellett motort cserélniük.

Azt mesélte, hogy legutóbb 3 pótkereküket is kivágták az aknaszilánkok, így végül egy tank vontatta ki őket a háborús övezetből. A lelkes önkéntesek golyóálló mellényeket is készítettek. Ezeket Rudolf mindig saját magán próbálta ki.

Ha békét akarsz, akkor készülj fel a háborúra – ez az ő mottója. Szerinte ugyanis senki se lehet pacifista, ha rátörik az ajtót, és megölik a gyermekét.

"A háború elején mindenki azt hitte, hogy Ukrajnát legyőzik 4 nap alatt, de még mindig állja a sarat a világ második legnagyobb hadseregével szemben. Pedig ne felejtsük el: még mindig nem kaptunk vadászgépeket. Mégis talpon vagyunk és harcolunk ez ellen a hatalmas szörny ellen. Olyan egyszerű emberek, akik tegnap még autót szereltek, most a katonaságban vannak. Akadnak drogosok, akik fegyvert ragadtak, és a fronton művelnek csodát, mert szabadok akarnak lenni" – mondta.

Rudolf legfőbb társa, Jim, aki a nyugdíjig iskolabuszokat vezetett New York államban. A háború kitörése óta pedig feleségével 100 ezer grillcsirkét sütött az ukrán rászorulóknak. Legutóbb Herszonban mutatta meg, hogy mire képes a spéci BBQ szósza.

"Szerda este több százan álltak sorban, miközben az orosz rakéták húztak át a fejünk felett. Mi csak egy egyszerű ételt adtunk. Salátát, egy kis csirkét és kenyeret. Erre odajött egy hölgy és azt mondta, hogy egy éve nem lakott ilyen jól" – emlékezett vissza könnyeivel küszködve Jim.

Mindenki másképp próbál segíteni. Anja és társai a Katolikus Karitasz továbbképzésén jártak Munkácson, de már indultak is vissza Harkivba, ahol a gyerekek életét próbálják meg egy kicsit elviselhetőbbé tenni. A koronavírus-járvány és a háború miatt már 4 éve zárva vannak az iskolák. Az önkéntesek játékos foglalkozásokkal próbálják felvidítani a kicsiket.

Anja arról beszélt, hogy a harkivi gyerekek már hozzászoktak a borzalmakhoz, a bezárt boltokhoz és repkedő rakétákhoz. Így egy egész generáció veszik el.

Mégis a katonák vannak a legnagyobb veszélyben. Igor Munkácson él, kicsit magyarul is beszél. Ő hadi medikusként járta végig a keleti front legvéresebb csatáit. Csak egy kivizsgálásra hívták haza, de már indulna vissza, hogy segíthesse társait. Szerinte az ukrán férfiaknak két választásuk van: vagy az életüket veszítik el, vagy minden mást.

"Az volt a legnehezebb, amikor mellettem ölték meg a parancsnokomat, és nem tudtam segíteni neki. De ezekbe általában bele sem gondolok, mert beleőrülnék" – mondta Igor, mielőtt visszament a kórházba.

Sokan attól tartottak, hogy az Orbán-kormány politikája összeugrasztja a kárpátaljai magyarokat és ukránokat, de ez nem lett így. A helyiek tudják, hogy a magyar társadalom mellettük áll, sokan küldtek felajánlásokat, sőt 40 magyar honvéd is életét vesztette a harcokban – erről már Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője beszélt.

Az újságíró attól tart, hogy a közeljövőben nem lesz könnyebb. A nyugati fegyverek hiányát éppen emberi erővel próbálja meg pótolni a kijevi vezetés. Ezt mutatják az erőltetett mozgósítások is. A több katona azonban több erőszakot, vért és halált jelent. Ukrajna pedig nem biztos, hogy kibír még két évnyi szenvedést.