Zelenszkij ukrán elnök szerint az amerikai támogatás gyengülése és a szövetségesi bizalomvesztés mérhetetlen örömmel töltené el Vlagyimir Putyint.
100 év alatt felhalmozott tőkéről van szó
HIRDETÉS1941 óta nem fordult elő, hogy az USA függővé tegye szövetségesi megbízhatóságát a diktatúrák elleni küzdelmekben, alárendelve ezeket belső érdekeinek és viszályainak. Pearl Harbor kellett ahhoz, hogy Amerika belépjen abba a világháborúba, amelyben már két éve bombázták és pusztították legjobb barátait, az európai demokráciákat.
A nemrég elhunyt Henry Kissinger szerint az Egyesült Államok legnagyobb tartós tőkéje a megbízhatóság és a partneri hűség. Nem elég időben fizetni a számlákat és a hiteltörlesztéseket, vagy időben leszállítani a repülőgépeket, hanem biztosítani kell a gyengébbeket arról is, hogy Amerika – ha olykor késlekedve is – a segítségükre lesz, ha agresszió éri őket.
Ezen az eszmén alapul az egész atlanti rendszer, oda és vissza. Ezt Amerika a saját előnyére is érezhette, hiszen a NATO történetében eddig egyedül az ő védelmében élesítették a nevezetes 5. cikkelyt, amikor a New York-i terrortámadás (9/11) után az egész szövetség az USA segítségére sietett, ami az afganisztáni inváziót eredményezte. Ennél nagyobb kihívással azóta nem is kellett a szövetségnek szembenéznie.
De mit gondoljanak azok az országok, akik Amerika katonai partnerei, de nem tagjai a NATO-nak?
A kiszolgáltatottak sorát nyilvánvalóan Ukrajna vezeti, de most - a washingtoni költségvetési kötélhúzást elnézve – nyugtalankodhatnak az olyan stratégiai partnerek, mint Tajvan, Japán, Dél-Korea, sőt még Ausztrália és a Fülöp-szigetek is.
Ami Izraelt illeti, az ő saját katonai ereje elegendő a Hamász legyőzésére, ám ha a közel-keleti krízis eszkalálódik, és teljes erejével belép a képbe a Hezbollah, a jemeni dzsihadista lázadók, Szíria vagy Irán, akkor a helyzet túl forróvá válhat az ő számára is.
A „globális bizalmatlanság” szakadéka
A vezető amerikai külpolitikai szemle, a Foreign Policy szerint a legfőbb gondot az jelenti, hogy pillanatnyilag nincs olyan hatalom, amely képes kordában tartani a világ eseményeit. Az úgy nevezett „lator-erők” rendkívül megerősödtek az utóbbi 20 évben, és nem csak gazdaságilag, de a világpolitika és diplomácia színterein is.
Befolyásuk az ENSZ-re és ügynökségeire, a gazdasági világszervezetekre, a médiára és az NGO-hálózatokra, az egyetemi és akadémiai világra mára felmérhetetlen és átláthatatlan lett. A bipoláris rendet (orosz-amerikai) felváltotta az egyenrangúvá nőtt Kínával kiegészült tripoláris állapot, ami jelenleg megy át multipoláris káoszba. Ebben akár döntő szava is lehet olyan államoknak, mint Irán, Törökország, Brazília, India vagy Szaúd-Arábia, sőt - népesedési súlyával - Indonézia.
Az amerikai jobboldal szélső szárnya, amelynek zsaroló potenciálja most nagyon magas a Kongresszusban, nem akar részt venni a kavalkádban, és inkább a belső problémák felé fordulna. Ezek közül kimagaslik a mexikói határon feltorlódott problématömeg, amire a Biden-adminisztráció mindmáig nem talált kellő megoldást. Ezt a feszültséget lovagolják meg, amikor a szövetségeseknek ígért juttatásokat blokkolják, előkészítve Donald Trump visszatérését a hatalomba, azt vetítve, hogy a régi-új elnök majd rendet tesz a zűrzavarban.
Az elnök kompromisszumos eszköztára végzetesen szűk, kivált egy választási év küszöbén
Joe Biden szerdai beszédében azzal vádolta a republikánusokat, hogy „csirkejátékot” űznek, ami azt a helyzetet takarja, amikor két autó egymással szembe robog, és az a kérdés, hogy ki rántja félre a volánt. Az üzenet az amerikai támogatás sürgősségét húzta alá, amely a következő hónapokban elfogyhat, mert Ukrajna lassan nélkülözheti az orosz erők visszaszorításához szükséges létfontosságú hadianyagokat. Az elnök szerint egy ilyen fordulat a világ demokratikus rendszereit együttesen fenyegeti.
Az elnök szerint „a Kongresszus republikánusai készek megadni Putyinnak a legnagyobb ajándékot, amiben amúgy csak reménykedhet, és lemondanak Amerika globális vezető szerepéről, nem csak Ukrajnában, hanem azon túl is”.
Biden beszéde hazárdjáték volt abban az értelemben, hogy az utolsó tétet rakta fel a republikánusok megijesztésére. De ez eddig nem jött be, és órákkal az elnök televíziós felhívása után a demokraták vezette szenátus mégis 66 milliárd dollárral blokkolta Ukrajna sürgősségi segélyét.
Nyugtalanok a szövetségesek
Az amerikai belharcok aggodalmakat kelthetnek az európai és ázsiai fővárosokban, akik az Egyesült Államok vezetését és támogatását várják el az egyre agresszívabb orosz és kínai fellépések közepette. A belpolitikai követelések összekötése a sürgető külpolitikai igényekkel nyugtalanító precedenst teremt még az Európai Unió körében is, ahol mindeddig rendkívül szilárd volt az Ukrajna melletti kiállás. Ugyanez igaz a tagállamok többségére is, főként Németországra, Olaszországra, Hollandiára és Lengyelországra, de a tömbön kívüli Nagy-Britanniára is.
Egyes európai tisztviselők egyértelműen aggódnak az Egyesült Államok elkötelezettsége miatt, és arra kérik a washingtoni törvényhozókat, hogy tartsák meg az irányt, és ne hagyják el Ukrajnát egy olyan harcban, amelyet valószínűleg nem tud egyedül megnyerni. „Nem akarok egy második Afganisztánt látni” – mondta a Bloombergnek Jadwiga Emilewicz , Lengyelország korábbi miniszterelnök-helyettese, aki jelenleg Varsó és Kijev között tart kapcsolatot.
Mások egy fokkal derűlátóbbak, mint például a Lett Külügyi Bizottság elnöke, Rihards Kols, aki a héten Washingtonban járt, úgy látta, hogy hogy Ukrajna végül megkapja a többlet-támogatást, de a republikánusok előbb megfizettetik Bidennel ennek politikai árát. A segély tehát meglesz, de nem az optimális időpontban, amikor még volna lehetőség az orosz haderő nagyobb mértékű visszaszorítására.
Egyre több amerikai vonakodik Ukrajna támogatásától
„Az egész világon megdöbbentő érzés lesz mindenki számára, aki az Egyesült Államok biztonsági garanciáira támaszkodik, hogy egyszerűen nem számíthat az amerikaiakra, mert nem gondolják komolyan” – mondja erről Max Bergmann, a Washingtoni Stratégiai Tanulmányok Központjának orosz szakértője, egykori amerikai tisztviselő. Szerinte a belpolitikai összecsapás potenciálisan kockára teszi az USA általános megbízhatóságát a szövetségesek és partnerek számára – világszerte”.
A Pew Research Center felmérése szerint a háború elhúzódásával fokozatosan nőtt azon amerikaiak aránya, kivált a jobboldalon, akik szerint az Egyesült Államok túl sok segítséget nyújt Ukrajnának. Ezek az adatok izmos lovat adnak Donald Trump alá, ahogy a kampány elmélyül, amiben a volt elnök már magabiztosan a republikánusok éllovasává nőtte ki magát.
Annak jeleként, hogy a Nyugat továbbra sem képes teljes mértékben elszigetelni az orosz vezetőt a szankciókkal és a háborús bűnök vádjával, Putyin elnök ritka külföldi utazást tett a Perzsa-öbölbe, ahol szerdán találkozott Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok vezetőivel. Bármi is a konkrét témája ezeknek a megbeszéléseknek, lényegük annak felmutatása, hogy Oroszország körül valóban létezik egy laza tömörülés, amibe Brazíliát és Dél-Afrikát is be kell számítani Irán mellett. Erre támaszkodva Putyinnak nem kell attól tartania, hogy a maga részéről nem tudja az ukrajnai háborút folytatni. Még akkor is, ha időközben Argentínáról le kell mondania.
Michael O'Hanlon, a Brookings Institution vezető munkatársa szerint, ha az ukránok kifogynak a megfelelő lég- és rakétavédelmi eszközökből, akkor hosszú és keserves patthelyzet állhat elő, ami 2024 két fontos választását, az oroszt és kivált az amerikait is befolyásolhatja.
HIRDETÉSBár egyes republikánusok jelezték, hogy Biden legutóbbi megjegyzései kompromisszumokat is kínáltak, de más jobboldaliak egyelőre dacosnak mutatkoznak
„Ha [Biden] megállapodást akar kötni Ukrajna megsegítésére, akkor előbb Amerikát kell segítenie” – mondta kedden Lindsey Graham szenátor, a nemzetközi porondon sokat szereplő dél-karolinai republikánus.
Graham Ukrajna egyik legerősebb támogatója a jobboldalon, de most még ő is azt mondja, hogy „nem köthetünk megállapodást egy másik ország megsegítéséről, amíg nem biztosítjuk a saját határainkat.”
Amerika szövetségesi hitele tehát még nem fogyott el, de az biztos, hogy akár Ukrajna, akár Izrael tekintetében sokkal felelősebben kell vele gazdálkodnia, mint az előző hónapokban.