Holtan találták Moszkvában Viktor Szmagin 75 éves atommérnököt, az 1986-ban felrobbant csernobili atomerőmű negyedik erőművi blokkjának egykori műszakfelügyelőjét – jelentették a Telegram csatornán.
Nem bírta tovább a kínokat
HIRDETÉSA mérnök otthonában egy búcsúcédulát találtak, amelyben bocsánatot kér rokonaitól, és azt írja, hogy öngyilkosságának oka végzetesen megromlott egészségi állapota.
Szmagin évekig szenvedett a sugárbetegség hatásaitól, hét műtéten esett át, néhány napja pedig bevallotta feleségének, hogy újabb daganatokat érez a testében. „Lehetetlen a gyógyulás, és nincs elég erőm, hogy újra alávessem magam a kezelésnek. Kérlek, bocsáss meg nekem, hogy elmentem. Nagyon köszönöm az együtt töltött éveket, boldogság volt számomra” – írta végső üzenetében.
A dráma évtizedes hatásai
Szmagin 1970-től jelentős szerepet játszott a Lenin nevét viselő nukleáris erőmű tervezésében és építésében, amiért kitüntetésben is részesült. Egy Telegram-poszt szerint valószínűleg ő a jobbról első személy a műszaki előkészítést ábrázoló korabeli felvételen.
1986. április 26-án Szmaginnak éppen műszakot kellett átvennie az erőműben, ahol az éjszaka során a katasztrófa bekövetkezett. Az erőmű szakembereinek egy módosított turbógenerátoros egységet kellett volna tesztelniük, amely a reaktor vészhűtési rendszerének eleme.
A tesztek befejezése után 1:23-kor megnyomták a vészvédelemi gombot az egység leállításához, és a vezérlőrudak elkezdtek bemozdulni a magba. A csökkenés helyett azonban gyors teljesítménynövekedés következett be, ami egy előre kiszámíthatatlan folyamat végén a reaktor robbanását okozta. A radioaktív felhő magasra emelkedett a légkörbe, és elérte Európa és a Szovjetunió területének nagy részét. A nukleáris fűtőanyag mintegy 3,5-5%-a jutott ki a természetbe.
A szovjet hatóságok a katasztrófa után sürgősen levették Lenin nevét az erőműről és Csernobilét ragasztották rá, nehogy a világ összefüggésbe hozza a Szovjetunió alapítójának nevét a tragédiával.
A baleset következményeinek felszámolásában több mint 800 ezren vettek részt, közülük sokan sugárbetegségbe estek és meghaltak. A katasztrófa után az állomás körüli 30 kilométeres tilalmi zónából evakuálták a lakosságot, és a területet a lakhatás elől lezárták.
A mérnök magas dózisú sugárzást szenvedett el
A vészleállás tesztjének tervébe Szmagint nen vonták be, pedig ő volt a műszakvezető. A próbaüzemet egy Nyikoláj Fomin nevű mérnök önkényesen rendelte el. A robbanás után Szmagint súlyos állapotban szállították Moszkvába mentőrepülővel, de a balesetben szerzett sugárbetegségét nem tudták kezelni.
Szmagint ezután rokkanttá nyilvánították. „Ez a baleset mindenki sorsát tönkretette. Atommérnök szakon végeztem, majd a Pripjaty-i (Lenin) erőműhöz rendeltek ki. Sugárbetegséget szenvedtem el, de nem hősként kezeltek, hanem egy életre szóló megbélyegzést kaptam, mintha felelős lennék a tragédiáért. Egy sor fontos munka elvégzésétől eltiltottak, nem engedtek szakmai utazásokra, és egy sor egyéb korlátozást szenvedtem el. Kinek kellenek az ilyen munkások, mint én? Bár tovább dolgozhattam az energiapolitika területén, de csak adminisztratív beosztásokban” – mondta Szmagin egy interjúban. Ez olyan, mondta, mintha egy ráktól szenvedő zongoraművészt nem engednének zenélni, mert beteg.
Az erőmű még 14 évig húzta, védőművekkel és hatalmas költségekkel
2000. decemberében Leonyid Kucsma ukrán elnök élő tévéadásban jelentette be a csernobili atomerőmű III. blokkjának leállítását. Az elnök direkt parancsot adott ki az erőmű személyzetének a lezárásra, amit december 15-én vészleállítással hajtottak végre.
A sugármentesítés összköltsége 500 millió dollár volt, de a terület a mai napig is nukleárisan szennyezettnek minősül.
Külső hivatkozások