A "Katlan" 16 éve indult útjára - a körülmények azóta változtak, nehezebbek lettek, de ez a közösség azóta is évről évre bizonyítja, mekkora szükség van elbújni, elvonulni a hétköznapok ebbe a különleges kis buborékba.
HIRDETÉSCseh Tamás emlékezete idén különösen nagy hangsúlyt kapott a fesztiválon. A Baranya megyei Nagyharsányban és Beremenden rendezett ötnapos, összművészeti esemény egyik örökös fővédnöke - Törőcsik Mari mellett - ugyanis idén lenne 80 éves. Utcazenében, nagykoncerten és kiállításon egyaránt megidézték a 20. század legendás krónikását.
"Ha bekapcsoljuk a rádiót, olyanokat hallunk, ami csak úgy szól, hogy ne zavarjon, hogy ne kelljen gondolkodni rajta. Ezeken a dalokon viszont muszáj elgondolkozni. Szóval, feladja a mércét, egy pályakezdő zenésznek különösen, hogy mit érdemes, hogyan érdemes, egyáltalán mi is az, hogy dalszöveg" - mondta Bánkuti Gellért, aki néhány saját szerzeménye mellett, Cseh Tamás-dalokat adott elő egy szál gitárral.
A fesztiválozókat arról kérdeztük, mit tanácsolnak azoknak, akik még soha nem jártak a Katlanon.
"Annyira kellemes az egésznek a hangulata. Azt érzed, hogy fejlődik a szellemed. Hozzon barátot, de anélkül is meg fogja találni a helyét, mindig talál olyan programot, amivel el tudja foglalni magát. És a koncertek is isteniek" - javasolta egy fiatal fiú.
"Ezt érezni kell, nehéz szavakba önteni. Ez a feeling, ez a lazaság, ez a hippi életmód, a kiszakadás a nagyvárosi életből, ez az ami nagyon klassz benne" - magyarázta két barátnő.
Minden, ami minőség, annak helye van az Ördögkatlanon - legyen az népi kultúra, képzőművészet, színházi- vagy zenei beszélgetés, családi-és gyerekprogram.
Még offline indián rezervátum is volt, ahol elcsendesedhettünk és befelé figyelhettünk - mobiltelefont csak kikapcsolt állapotban lehetett bevinni. Cseh Tamás a hatvanas években, az akkori politikai viszonyokra fittyet hányva barátaival a Bakonyban játszott indiánosdit: ők csak szabadnak akarták magukat érezni. De mivel a rendőrök már ezért is egzecíroztatták őket, attól fogva minden ilyesminek ellenállásíze lett. Erről a legendás zenész Bérczes László 2007-ben megjelent Cseh Tamás című interjúkötetében beszélt.
A Katlan, melynek egyik életrehívója maga Bérczes - társával, Kiss Mónikával 2008-ban szervezték meg legelőször a fesztivált -, ezt a fajta szabadságérzést, elvonulást is továbbviszi.
"Mónival a számunkra a legfontosabb egy darabig az volt, hogy jó programok legyenek, de aztán arra jöttünk rá, hogy ezek is csak részei, segítők abban, hogy ezen az öt napon a jobbik részünket - hogy Cseh Tamást és Bereményi Gézát idézzem - mutassuk meg egymásnak. A hétköznapokban csörömpölünk, acsarkodunk kiabálunk. Ha lenne technikai eszközöm rá, legszívesebben begyűjteném az itt elhangzott szavakat, az összeset, amelyeknek csak a fák, a felhők, a fű voltak a tanúi, és akkor látnánk, hogy azoknak a szavaknak semmi köze nincs ahhoz a nem jó, lebutított, vidéket tekintve elszegényedett helyzethez, amiben élünk" - fogalmazott Bérczes László. Azt is hangsúlyozta, hogy Cseh Tamás és Törőcsik Mari életműve, magatartás mintapélda, és mérce is számukra.
Az augusztus 4-i, utolsó előtti napon lehetett még látni divatbemutatót, melyen a Kádár-korszak ikonikus, sokáig elérhetetlen, tiltott ruhadarabjából, a farmerből készült újragondolt és újrahasznosított kreációk vonultak fel. De megelevenedett a régmúlt Balkán kávéházi hangulata, volt ukrán táncház és tánctanulás, no meg persze koncertek- rengetegféle stílusban, kis- és nagyszínpadon egyaránt. Aznap este a nagyharsányi sportpálya mellett a Péterfy Bori & Love Band zenélt.