A Nyugat percek alatt elkönyvelte a török elnök újabb győzelmét, és az üdvözletek után kezdődhet az alkudozás. Az amerikai elnök a gratuláció mellett jelezte, hogy elvárja a svéd NATO-csatlakozás török támogatását, Erdoğan pedig cserébe szeretne végre F-16 vadászgépeket látni légiflottájában.
A két elnök beszélgetése egyértelmű volt: valamit valamiért
HIRDETÉSBiden elnök Delaware-ba indulóban mondta újságíróknak, hogy "beszéltem Erdoğannal és gratuláltam neki. Még mindig az F-16-osok érdeklik. Mondtam neki, hogy mi pedig Svédországgal akarunk foglalkozni, és lépjünk hamarosan újra kapcsolatba."
Kezdetnek ez nem rossz Erdoğan számára.
Törökország halogató magatartása a svéd NATO-csatlakozás ügyében hónapok óta közismert, mivel Ankara szerint a stockholmi kormány kurd terroristákat istápol és teret enged az iszlám-ellenes érzületeknek. Ugyanakkor sosem mondta ki véglegesen, hogy meg fogja torpedózni a svéd csatlakozást, hanem taktikusan kivárta a választások eredményét, amivel alkupozíciója újra megerősödött.
Az alábbi linken az euronews podcastját hallgathatják meg, amelyben Tarik Demirkannal, a Türkinfo szerkesztőjével beszélgetünk az Erdogan-rezsim következő időszakáról.
Európa sem fakadt sírva Erdoğan győzelme nyomán
Kétségtelen tény, hogy az amerikai és az uniós gratulációk, valamint a választás szabályosságának elismerése ismét alkupozícióba hozta a török elnököt. A The Telegraph szemleírója szerint ebben benne van az is, hogy Európában sokan nem szívesen kezdtek volna bele egy újabb emésztő alkudozásba Törökország uniós csatlakozásáról.
James Crisp nem kertel, amikor úgy foglalja össze a helyzetet, hogy "Európa megkönnyebbülten fellélegzik, mivel Erdoğan továbbra is hatalmon marad Törökországban. Lehet, hogy nem ismerik el, de a kontinens legtöbb vezetője jobban érzi magát, ha Törökország távolságot tart az EU-tól".
Ha cinizmusnak tetszik is, meg kell hagyni, hogy az amerikai és az európai vezetők óvatosak és tartózkodóak voltak a török ellenzék támogatásában. A török választás első fordulója előtt az EURONEWS török munkatársa is úgy fogalmazott, hogy túlzott optimizmus lenne azonnali javulást várni az uniós-török kapcsolatokban. Azaz, ha győz is az ellenzék, a török uniós integráció létező akadályai fennmaradtak volna.
Ami pedig a vadászbombázókat illeti... - Amerikában erősek még a kételyek, hogy kaphat-e ezekből Erdoğan
Törökország 16 milliárd dolláros rendelést adott fel F-16 vadászgépekre, amiket Biden nem ellenez, de a Kongresszusban akadályokba ütközött. Ennek legfőbb oka az Erdoğannal szembeni bizalmatlanság, ami több forrásból is fakad.
Egyik az, hogy NATO-tag létére Oroszországgal kokettált magas szintű katonai eszközök megvásárlásáról, köztük S-400 légvédelmi rendszerekről és Szu-57 típusú lopakodó vadászgépekről is. Egy másik ok a szíriai beavatkozás, ami az ott élő kurd közösségek elleni véres támadásokkal és a civil lakosság pusztításával járt, és végül azt idézte elő, hogy több beszorult kurd alakulat Aszád szíriai elnök védőszárnyai alá volt kénytelen menekülni.
Nehezményezték Törökország líbiai kalandorkodásait is, ami kis híján nemzetközi konfliktushoz vezetett, mások pedig nem látnák szívesen, hogy a gépek megszerzésével Törökország túlzott stratégiai előnyökhöz jusson a Közel-Keleten, elsősorban Izraellel szemben. [Megjegyzendő, hogy az F-16 alku sikere esetén is az izraeli légierő fölénye többszöröse maradna a töröknek.]
Kongresszusi gyanakvásra ad okot az is, hogy bár Erdoğan hivatalosan Ukrajnát támogatja a háborúban (Lvivben vizitált Zelenszkij elnöknél is), de nem csatlakozott az Oroszországot sújtó nyugati szankciókhoz.
Viszont piros pontként könyvelik el nála, hogy a Montreaux-i Egyezményre hivatkozva blokkolja az orosz flotta áthaladását a Boszporuszon és a Dardanellákon, ami a moszkvai hadvezetés számára súlyos stratégiai hátrányt jelent. (Egyetlen repülőgéphordozóját, a Kuznyecov Admirálist ezért nem tudja a Fekete-tengerre vezényelni.)
A Kongresszus republikánus szárnya megbízhatatlan és hamiskodó politikusnak tartja a török elnököt, aki ezért januárban Mevlut Cavusoglu külügyminisztert szalasztotta az Egyesült Államokba, hogy sürgesse az F-16 megállapodást, és oszlassa el a kormányát körül lengő kételyeken. Az Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel való találkozó végül nem hozott áttörést, és a megbeszélést homályosan „a stratégiai mechanizmus részének” nevezték, vagyis a témát elnapolták.
Összességében az újraválasztott török elnök nemzetközi legitimitása megerősödött és új lapokat nyithat a Nyugattal való együttműködésben, de ennek sikere szinte csak rajta múlik.