A hétvégi törökországi választások a külvilág számára is kimagasló fontosságúak. A nemzet megosztottsága éles versenyt eredményezett, és a két tömb győzelmi esélyei azonosak. Törökország jelenének és jövőnek legfontosabb témáiról Kamuran Samart, az Euronews lyoni török szerkesztőjét kérdeztük.
HIRDETÉSIdén év elején interjút készítettél az Euronews számára Márki-Zay Péterrel, a tavalyi magyarországi választások ellenzéki koalíciójának listavezetőjével. Beszélgetésetek témája az ellenzéki szövetség veresége volt, és az derült ki belőle, hogy sokféle azonosságot fedeztél fel a török és a magyar társadalmi és politikai viszonyok között. Ezt most is így érzed?
Törökországban és Magyarországon meglehetősen hasonló a politikai légkör. A tavalyi (magyar) választás során és azóta is az ukrán háború kitörése rendkívül előnyös lett Orbán Viktor számára, akinek úgy sikerült hatalmon maradnia, hogy megijesztette a magyar népet. Törökországban hasonló retorikával ijesztgetik a társadalmat, ezúttal azonban a törökök változást szeretnének látni.
Szerinted mi a vasárnapi törökországi választás első számú, legfontosabb tétje?
Most Törökország egész jövője forog kockán. Az elmúlt években az ország olyan politikát folytatott, legyen szó gazdaságról vagy politikáról, ami elszigetelte a világtól. Ezért ez egy olyan választás, amelynek nemcsak Törökországra, hanem a régió összes országára, sőt globálisan is lesz következménye.
Ha rangsorolni kellene, a demokrácia visszaállítása, a gazdaság helyzete, az emberi jogok állapota, vagy valami egyéb befolyásolja leginkább a választókat?
A választók számára a legégetőbb kérdés a gazdaság. Ez mindig is így volt Törökországban. Természetesen a demokrácia, az emberi jogok és az igazságszolgáltatás terén is voltak jelentős visszaesések, de a gazdaság leromlása az egész lakosságot érintette. Az átlagemberek vásárlóereje az elmúlt években a magas infláció miatt jelentősen visszaesett.
Mi az oka annak, hogy a felmérések ilyen közeli eredményeket mutatnak? Ezt azért kérdem, mert az Erdoğan-rezsim a korábbi években rendkívül erős kontrollt épített ki a média és a közvélemény felett. Ez végül nem volt elegendő és döntő tényező?
Mindez sokáig sikeresen működött, de nem tarthat örökké. Sokkal fontosabb tényező lett a gazdaság romlása. A médiát irányíthatod, de a gazdaság ellenáll, ha nem teszed meg a megfelelő intézkedéseket. A közgazdászok szerint Törökország az elmúlt több mint két évtized legsúlyosabb inflációs válságát éli át, amiért a kormány unortodox gazdaságpolitikáját okolják. Ráadásul Erdoğannak már nincs új mondanivalója a nyilvánosság számára. A fiatal generáció viszont most egy szabad és demokratikus országot akar.
Mivel magyarázható, hogy a kormány támogatottsága a török gazdaság súlyos nehézségei és a társadalmi feszültségek ellenére is erős maradt?
Az országot 2002 óta irányító és 1994 óta választásokat nyerő Erdoğan továbbra is jelentős támogatást élvez. Ez leginkább a társadalom polarizálódásának eredménye. A nép konzervatív és nacionalista rétegei továbbra is többnyire Erdoğant támogatják. A médiában rendre polarizáló, megosztó nyelvezetet használnak, és ebben a kormány által ellenőrzött sajtó továbbra is jelentős szerepet játszik.
Milyen okokból és milyen érdekektől vezetve akarják a kormánypárti törökök fenntartani a jelenlegi rendszert? Mit tartanak nagyra Erdoğan politikájában?
Az a tény, hogy az AK Párt (a kormányzó erő) továbbra is az első helyen áll, és továbbra is kitart Erdoğan mellett, az nem csak a polarizációval és a média feletti ellenőrzésével függ össze. Maga a párt mindig is a gazdasági növekedésre összpontosított, és igyekezett alacsonyan tartani a munkanélküliséget. Tényező az is, hogy a kormánypárt nagyon szoros kapcsolatot épített ki és tart fenn a konzervatív választókkal, és havonta rendben utalják a szociális juttatásokat a szegény és általában konzervatív családoknak. Ezek az emberek most attól tartanak, hogy kormányváltás esetén elveszítik a szociális juttatásokat. Családok millióiról van szó, és az ellenzéki pártoknak még nem sikerült meggyőzniük az ebben érintett rétegeket.
A török ellenzék egy laza választási koalícióban állapodott meg, de a sikeres parlamenti és/vagy elnökválasztás után képes lenne-e egységben is maradni a program megvalósításában? Kívülről nézve a csoportosulás összetétele meglehetősen heterogénnek tűnik.
Az Erdoğan megbuktatására összefogott 6 politikai pártnak semmi közük sincs egymáshoz. Mégis, a hónapokon át zajló tárgyalási folyamat során sok ellentétet és akadályt leküzdöttek. Sikerült az asztal körül maradniuk, és elkészítették az ország útitervét. Ez már önmagában is nagy eredmény.
(Megjegyzés: a kampány hajrájában kiszállt az elnökjelölti küzdelemből Muharrem Ince, ami az elemzők szerint az elnök újraválasztási esélyeit enyhén rontja.)
Személy szerint mennyire látod tartósan szilárdnak az ellenzéki politikai paktumot? Az elnök megbuktatásán túl mik az összetartó érdekek, elképzelések? Ezzel párhuzamosan melyek lehetnek azok a tételek, melyek gyengíthetik az együttműködést egy közös kormányzás esetén?
A hat politikai párt alapvetően közös célja az, hogy megszabaduljon Erdoğantól, és visszavezesse az országot a parlamentáris rendszerbe. A szövetségnek nem áll szándékában örökké egységesnek maradni. Természetesen lesznek közöttük nézeteltérések, amennyiben hatalomra kerülnek. A résztvevők között van egy nacionalista párt, akad egy baloldali és egy konzervatív párt is. Mély nézeteltéréseik vannak a terrorizmussal kapcsolatban és biztonsági kérdésekben is, de eddig sikerült összetartaniuk. Miután egy ideig hatalmon maradnak Törökországban, mindegyikük a saját útját járná és saját politikáját folytatná.
Várható-e, hogy az ellenzék győzelme esetén a mélyen beágyazott elnöki rendszer jelentősen gátolja a változások végrehajtását?
HIRDETÉSMájus 14.-én elnök- és parlamenti választásokat is tartanak. Ha Erdoğan netán elveszíti az elnöki posztot, akkor is többséget szerezhet a parlamentben. Ebben az esetben természetesen politikai válság törhet ki, és előrehozott (megismételt) választásokat kellene tartani, ami Erdoğannak volna előnyösebb. De ha az ellenzék mindkét pozíciót elnyeri, akkor erős esélye lesz politikája beindítására. Ha viszont alkotmányt is akarnak módosítani, ahhoz nagyobb többségre lesz szükségük. Ahhoz, hogy az ország visszatérjen a parlamenti rendszerhez, legalább 376 képviselő egyetértését kell megszerezni a 600-ból. Természetesen Erdoğan az elmúlt 20 évben saját támogatóit telepítette a bürokráciába és más intézményekbe, de azt nem gondolom, hogy az ellenzék hatalomra kerülése esetén ez gondot okozna az állam működése szempontjából.
Szerinted milyen szerepet játszanak a választási folyamatban a nyugati kormányok és tömbök erős fenntartásai az elnök külpolitikájával szemben? Gondolok itt elsősorban az oroszokhoz fűződő kapcsolataira (például a fegyvervásárlásokra), az EU-tag Görögországgal és Ciprussal, vagy az Izraellel fennálló konfliktusokra, a szíriai és líbiai beavatkozásokra, valamint Svédország NATO-csatlakozásának blokkolására, hogy csak a legfontosabb ütközőpontokat említsem.
Mivel Erdoğan populista vezető, sosem habozik politikai célokra felhasználni a Törökországban valóban létező Nyugat-ellenes hangulatot. De a mostani kampányban sokkal inkább az ellenzéki pártok démonizálása érdekli, és azt sulykolja, hogy nem alkalmasak a hatalom gyakorlására, a kormányzásra. Retorikája azon az elképzelésen alapul, hogy ha befut az ellenzék, akkor Törökország a Nyugat és más idegen hatalmak irányítása alá kerül.
Hosszabb távon, ha az ellenzék nem csak győz, de ki is tudja tölteni a mandátumát, vajon felgyorsítható-e Törökország EU-csatlakozásának megrekedt folyamata? Ehhez milyen feltételeknek kell teljesülniük?
Az ellenzéki pártok győzelme fontos üzenetet küldene nemcsak az EU-nak, hanem a világnak is. Az Unió is üdvözölne egy ilyen jelentős fordulatot. Nyilván pozitív légkör uralkodna el az uniós-török viszonyban, viszont túlzott optimizmus lenne azonnali javulást várni. Ha visszaáll a kölcsönös bizalom, akkor a kapcsolatok felélénkülnek, de Törökország EU-tagsága hosszú és nehéz út, függetlenül attól, hogy melyik kormány van hatalmon. Lehetnek éles kérdések az Unió és az új kormány között például a migráció ügyében is. Például az, hogy az ellenzék azt ígéri, hogy két éven belül minden szíriait visszaküld hazájába.
HIRDETÉSMennyire látod aktívnak és elszántnak mindkét oldal szavazóit? Milyen részvételt tartanál megfelelőnek ahhoz, hogy a népakarat kellőképpen érvényesüljön?
A törökországi választásokon való részvétel mindig is magas volt, és a mostani választáson is magas lesz. A társadalomban jelenleg nagy a hevület. A szavazási folyamat külföldön már elkezdődött, és úgy tűnik, az emberek szívesen szavaznak. Úgy 85-90 százalék körüli részvételre számítok.
Ha az ellenzék győz, zökkenőmentes hatalomátadásra számítasz, vagy a forgatókönyv tartalmazhat valamilyen békétlen konfliktust, mint amit az Egyesült Államokban láttunk Donald Trump veresége után?
Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha Erdoğan veszít is, akkor sem hagyja el a hatalmat, de én ezzel nem értek egyet. Ha nagy különbség mutatkozik a végeredményben, akkor tudomásul fogja venni a vereséget, ám ha az eltérés kicsi, akkor - szerintem - kifogásokat fog emelni. Kemal Kılıçdaroğlu, az ellenzék jelöltje azt mondta, hogy hallott arról, hogy egyesek erőszakhoz folyamodhatnak a választás éjszakáján. Azt nem tudom megmondani, hogy a veszély mennyire reális, de azt igen, hogy léteznek ilyen aggályok
/Kamuran Samar 10 éve az Euronews munkatársa, megelőzően tanulmányait a londoni Birkbeck Egyetemen végezte./
HIRDETÉS