Az Egyesült Államokban a kilencvenes évek végén megkísérelték megrajzolni az ámokfutók portréját. Az iskolai erőszak annyira elszabadult, hogy az elkövetők változatos múltja ellehetetlenítette a potenciális gyilkosok azonosítását.
HIRDETÉSA hallgató zörgéssel és kopogással zavarta az órát, ezért kiküldték. Nem sokkal később teli tárral tért vissza, és 2009. november 26-án fél tizenkettő körül vaktában lövöldözni kezdett a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karán, egy biofizika gyakorlaton – erősítette meg a szemtanúk vallomása alapján a pécsi rendőrkapitány már egy esti tévéműsorban.
A 19 éves Dékány Miklós életét az újjáélesztési próbálkozások ellenére sem sikerült megmenteni. Rajta kívül hárman: egy hallgató, egy laboráns és egy takarító sérült meg súlyosan. Az orvosok este fél nyolcra stabilizálták a meglőttek állapotát. A legsúlyosabb sérültet öt lövés érte, egy golyót a gerince mellől operáltak ki.
– így jellemezte a Magyarországon mindaddig példátlan vérengzést az egyik diák. Miután kiküldték az oktatást akadályozó hallgatót, szó nélkül távozott – a mellékhelyiségig. Ott megtöltötte mindvégig nála levő pisztolya tárát, visszatért az órára, és hidegvérrel lövöldözni kezdett – írta az Origo.
A vérfürdő után a gyilkos egy szomszédos klinikára ment át, ahol külföldi diákok tanultak. Az ámokfutásnak addig már híre ment, így hazai tapasztalatai alapján az egyik amerikai azt tanácsolta társainak: haladéktalanul üljenek a földre. A gyilkos azonban nem törődött velük. Felment a legfelső emeletre, a társalgóból felhívta a rendőrséget, és feladta magát.
Az ámokfutó Gere Ákos akkor 23 éves volt. A gyilkos zárkózott, magába forduló, visszahúzódó személyiség, akinek voltak „zűrös ügyei” és alkoholproblémái – így jellemezte az egyik orvostanhallgató. Egy másik elsőéves tudomása szerint a tettes pszichiátriai kezelés alatt állt, bár ezt hivatalos forrásból nem erősítették meg.
A fiatalember az Első Pécsi Polgári Lőegylet tagja volt, így engedéllyel tarthatta magánál 9 milliméteres maroklőfegyverét – erősítette meg a klub elnöke. Másfél éve járt „edzésekre”, teljesen normálisan viselkedett, és semmilyen előjelét nem adta annak, ami az egyetemen történt. A lőegylet vezetője szerint Gere több nyelven beszél, rendkívül tájékozott, nagyon intelligens ember benyomását keltette. Ezt az ügyésznő is elismerte az elsőfokú tárgyaláson, jó tanulónak jellemezte Gere Ákost. Viszont nem voltak barátai, a közösségbe képtelen volt beilleszkedni – a csoporttársak egyöntetű véleménye szerint erről a vádlott maga is tehetett. Az ügyésznő tételesen felsorolta, hogy Gere Ákosnak több rasszista, zsidógyűlölő, idegengyűlölő kijelentése, illetve megnyilvánulása volt. A vádlott ráadásul többször érdeklődött, hogy mindannyian ott lesznek-e majd a tanteremben a lövöldözés napján – ami arra utal, hogy előre kiszemelte áldozatait. A szemtanúk szerint a lövéseket Gere Ákos szinte szemrebbenés nélkül, nyugodtan és céltudatosan hajtotta végre.
A jogerős, másodfokú ítélet 2012 júniusában született meg. A bíróság Gere Ákost bűnösnek nyilvánította, tettét pedig szándékosnak és előre megfontoltnak. Legkorábban 2039-ben helyezhető feltételesen szabadlábra.
Az ilyen eseteket nem lehet megelőzni – nyilatkozta akkor egy rendőrségi szakértő. A kérdésre: miképpen kaphatott egy labilis idegrendszerű ember fegyvertartási engedélyt, azt válaszolta: hiába Európa legszigorúbb fegyvertörvénye a magyar, minden lehetséges problémára ez sem ad megoldást. A szakértő véleményére maga a rendőrség cáfolt rá, amikor alig három hónappal a pécsi ámokfutás után, 2010 februárjában letartóztatott egy budapesti egyetemistát.
Huszonkét embert szándékozott kivégezni saját egyetemén vagy egy bevásárlóközpontban. Tervét a külföldi iskolai mészárlások ihlették. Sportlövőként egy 9 milliméteres Parabellumot birtokolt. Saját bevallása szerint a „mészárlásra” tudatosan, több, mint másfél éve készült.
A minap, április elején a Miskolci Járásbíróság elrendelte annak a fiatalkorúnak a letartóztatását, aki a megalapozott gyanú szerint különböző közösségi platformokon a világban elkövetett iskolai lövöldözések iránti szimpátiájának adott hangot. Maga is szeretett volna fegyvert használni, és kilátásba helyezett az általa méltatott lövöldözésekhez hasonló vérengzést.
Az őrült tanár
A pécsi „ámokfutással” Magyarország felkerült azon országok szűk listájára, ahol iskolákban lövöldöztek.
A felsorolás nem teljes, hisz csak a 2009-től 2018-ig terjedő időszakot öleli fel. Két tény azonban világosan látszik: az iskolai mészárlás nem globális jelenség, és messze a legtöbb vérengzést az amerikai oktatási intézményekben regisztrálták – átlagban évi csaknem harmincat ez alatt a tíz év alatt.
Az iskolai vérengzés azonban nem az Egyesült Államokban kezdődött.
A múlt századforduló után, 1907-ben, közvetlenül karácsony előtt a chilei Iquiquéban, a helyi Santa María iskolában, kétezer embert – sztrájkoló sóbányászokat, feleségeiket és gyermekeiket ölték meg. Ilyen tömeggel nem egy ámokfutó, hanem egy szervezett hadsereg, chilei katonák végeztek parancsra. Elöljárójuk közvetlenül a belügyminisztertől kapott engedélyt arra, hogy minden áron fékezze meg a zavargásokat. Ez volt minden idők legtöbb áldozatát követelő iskolai vérengzése.
Csaknem száz évvel később, 2004 szeptember elsején az észak-oszétiai Beszlánban csecsen terroristák foglaltak el egy iskolát, ahol 1128 embert ejtettek túszul. Háromszázharminchárman nem élték túl a három napig tartó, idegőrlő túszdrámát.
Az egyik első, a mai értelemben vett iskolai lövöldöző Heinz Schmidt, egy 29 éves munkanélküli tanár volt, aki 1913 júniusában válogatás nélkül lőtt diákokra és tanárokra egy brémai iskolában. Hatvanöt 6-7 éves kislány ült a tanteremben, amikor berontott aktatáskájával, benne féltucat fegyverrel. A helyszínen négy lányt ölt meg, és több mint húszat megsebesített, mielőtt az iskola személyzete megfékezte. A vérengzésben egy ötödik lány is meghalt, aki lezuhant a lépcsőn.
Schmidtnek a vérengzés előtti évben, 1912-ben idegösszeomlás miatt szakadt meg tanári karrierje. Leveleiben a jezsuitákat a népre leselkedő veszélynek nevezte, és őket tette felelőssé apja, egy lelkész haláláért, aki a lövöldözés előtti napon hunyt el. Börtön helyett pszichiátriára került, ahol elmebetegnek nyilvánították.
A Hóvirág-kampány
Thomas Hamilton 1996. március 13-án reggel fél tíz körül behajtott a skóciai Dunblane általános iskolájának parkolójába, majd gondosan elvágta a telefonkábeleket. Ezután négy pisztollyal és 743 tölténnyel felfegyverkezve, lövészszemüvegben besétált az iskolába, ahol találomra leadott néhány lövést.
HIRDETÉSBenyitott a tornaterembe, ahol a tanárok épp a testnevelésórát vezették. Rajtuk kívül 29 elsős volt az órán. Hamilton azonnal tüzet nyitott, és néhányat közülük megölt, másokat pedig – köztük a két tanárt – megsebesített. A túlélő pedagógusok egy eldugott zugban kerestek menedéket, és annyi gyermeket vittek magukkal, amennyit csak tudtak. Az ámokfutó folytatta a lövöldözést, miközben a tornaterembe benyitott egy felnőtt és egy gyermek, hogy kiderítsék, mi folyik ott. Hamilton bennük új célpontokra talált, üldözőbe vette őket, majd a könyvtár ruhatára és egy tanterem mellett engedett el néhány lövést, mielőtt visszatért a tornaterembe, ahol fegyvert cserélt – és öngyilkos lett. A vérfürdő nem tartott tovább öt percnél.
Tizenöt gyermek feküdt holtan a padlón, a tizenhatodik életét a kórházban sem tudták megmenteni. További tizenöten, jobbára gyermekek, megsebesültek.
A gyilkos indítékát soha nem derítették ki. A 43 éves Hamilton húszévesen már cserkészvezető-helyettes volt, de sorozatos szülői panaszok után – azzal vádolták, hogy zaklatja a kisfiúkat – menesztették. Ő arra hivatkozott, hogy üldözik, fellebbezéseit azonban a hatóságok rendre elutasították. Közben fegyvereket gyűjtött, és klubokat szervezett, ahol lövészetre, tornára és sportra tanította a fiúkat (egyik tanítványa Andy Murray, a későbbi teniszcsillag volt, aki mellesleg a vérengzés idején az iskola tanulója volt). A klubok kezdetben népszerűek voltak, Hamilton azonban már szinte nem is leplezte pedofil hajlamait, így a szülők kimenekítették gyermekeiket, a klubok pedig tagság nélkül bezártak. A munka nélkül maradt Hamilton a helyi, dunblane-i általános iskolába jelentkezett önkéntesnek, de elutasították.
A mészárlást követően Dunblane lakosai indították el a Hóvirág-kampányt, amely a vérengzés idején bimbózó növényről kapta a nevét. Több mint 750 ezer aláírást összegyűjtve követelték a brit fegyverviselési törvények szigorítását. Miután az egyik megölt gyermek édesanyja által írt szívszorító levelet két országos napilap is közölte, 1997 februárjában a parlament törvényt fogadott el, amely megtiltotta a .22-es kaliberűnél nagyobb kézifegyverek birtoklását, kilenc hónappal később pedig a tilalmat kiterjesztették minden kézifegyverre. Szigorították a lövészklubok működését is.
Ezt követően jelentősen csökkent a fegyveres gyilkosságok száma az Egyesült Királyságban, iskolai lövöldözésre pedig azóta sem volt példa.
HIRDETÉSA horogkeresztes gyilkos
Tizennyolc ember meghalt, köztük 11 gyermek, amikor egy vörös, horogkeresztes trikót viselő fegyveres tüzet nyitott a közép-oroszországi Izsevszk városának egyik iskolájában tavaly szeptemberben – idézte az orosz Nyomozó Bizottság jelentését a Washington Post. A két pisztollyal felfegyverkezett ámokfutó magával is végzett.
Megölte az iskolaőrt és két tanárt, huszonhárom gyermeket pedig megsebesített.
A gyilkost, a 34 éves Artyom Kazancsevet gyorsan azonosították. Korábban ő is a 88. iskola tanulója volt, később pedig egy pszichiátriai klinikán kezelték.
A Moscow Times szerint a fekete nadrágba, fekete kabátba, horogkeresztes pólóba öltözött, símaszkot viselő fegyveres először a biztonsági őrrel végzett, mielőtt besétált az iskolába, és tüzet nyitott a gyerekekre, akik közül sokan alig 7 évesek voltak. A pánikba esett gyerekek némán kuporogtak az osztályokban, vagy menekülni próbáltak, miközben rendőrök lepték el az intézményt. Az egyik hetedikes ijedtében kiugrott a harmadik emeletről, de egy lábtöréssel megúszta.
Az iskolai lövöldözések Oroszországban ritkák az Egyesült Államokhoz képest, de tavaly egyre gyakoribbá váltak: május és szeptember között hármat regisztráltak az izsevszkin kívül.
HIRDETÉS
Az öngyilkos ámokfutó, Kazancsev holtteste mellett, az íróasztalon heverő tárakra vörös festékkel a „gyűlölet” szót pingálták. A teste mellett lévő két pisztolyon, fonott zsinóron a Columbine, Dylan és Eric szavak voltak olvashatók az 1999-es iskolai mészárlásra utalva.
Gondos tervezés
A 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold 1999. április 20-án, nem sokkal tizenegy óra után külön-külön, autóval érkezett a coloradói Littletonban levő Columbine középiskolába. Besétáltak a büfébe, ahol két kézitáskát hagytak a földön, egy-egy 20 kilós propánbombával. Az időzítőt 11:17-re állították be. Kényelmesen visszaballagtak autóikhoz, és ott várták a robbanást.
A detonáció azonban elmaradt, így a két, katonai gépkarabéllyal és sorozatvető pisztollyal felfegyverkezett tizenéves saját kezébe vette a dolgok irányítását. Először az épület előtt vették célba diáktársaikat, majd behatoltak a könyvtárba, és ott gyilkoltak. Percek alatt 12 diákkal és egy tanárral végeztek. Rajtuk kívül 24-en megsebesültek.
A két gyilkos nem várta meg az igazságszolgáltatást. Maguk ellen fordították a fegyvereiket, és öngyilkosságot követtek el.
A Columbine-i lövöldözés volt akkoriban az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb középiskolai vérfürdője, amely országos vitát gerjesztett a fegyvertartásról és az iskolai biztonságról. Kiterjedt vizsgálatot indítottak annak kiderítésére, hogy mi motiválta a két fiatal gyilkost. Közvetlenül a mészárlást követően sokan azt találgatták, vajon Harris és Klebold szándékosan gyilkolt-e sportolókat, kisebbségieket és keresztényeket.
HIRDETÉSA tudósítások szerint az egyik diákot, Cassie Bernallt az egyik fegyveres megkérdezte, hisz-e Istenben. Igennel válaszolt, erre agyonlőtték. Szülei később könyvet jelentettek meg emlékére, "Azt mondta: igen" címmel. Utóbb azonban kiderült, hogy a kérdést nem a lánynak szegezték, hanem egy sebesült társának, aki szintén igennel bólintott. A fegyveres ezek után magára hagyta, és elsétált.
A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy Harris és Klebold, akik eredetileg bombát akartak robbantani, véletlenszerűen választották ki áldozataikat. Hátrahagyott naplóik alapján a nyomozók megfejtették: a tizenévesek egy éven át tervezték, hogy az 1995-ös oklahomai robbantáshoz hasonló támadást hajtanak végre az iskolában.
Felvetődött, hogy Harris és Klebold azért követte el a gyilkosságokat, mert tagjai voltak társadalmi kitaszítottak csoportjának, a gót kultúra által lenyűgözött Trencskó Maffiának. Azt is feltételezték, hogy Harris és Klebold a lövöldözést bosszúból követte el, mert zaklatták őket. Az erőszakos videojátékokat és zenét okolták gyilkos természetükért. Egyik elméletet sem sikerült bebizonyítani.
A 2009-ben megjelent Columbine című könyv szerzője, Dave Cullen oknyomozó újságíró Harrist „érzéketlenül brutális lángelmeként” jellemezte, míg Klebold „reszkető depressziós volt, aki megszállottan írt naplót a szerelemről, három nappal a vérontás előtt pedig részt vett a Columbine-bálon”.
A lövöldözést követően Amerika számos iskolájában zéró tolerancia lépett életbe a diákok rendbontó viselkedését és erőszakos fenyegetését illetően. Mark Manest, aki a gyilkosságok előtti napon fegyvert adott el Harrisnek, hat év börtönbüntetésre ítélték. Börtönbüntetésre ítélték azt a férfit is, aki bemutatta a két ámokfutót a fegyverkereskedőnek.
HIRDETÉSA fegyvertartás ellenőrzése és a második alkotmánymódosítás fegyvertartásra feljogosító értelmezése változatlanul vita tárgya az Egyesült Államokban, ahol évente negyvenötezer ember halálát okozzák a lőfegyverek.
Nem bízta a véletlenre
„Egyest kapott történelemből, és attól kezdve egyszerűen megőrült. Színötös tanuló volt, »strébernek« hívtuk” – mesélték a belgrádi Vladislav Ribnikar általános iskola tanulói hetedikes társukról, aki apja fegyverével nyolc társát és az iskolaőrt ölte meg abban az oktatási intézményben, ahová maga is járt.
A rendőrség szokatlan gyorsasággal derítette ki a tényeket. Az öldöklés reggel kilenc előtt kezdődött, délután negyed kettőkor pedig már sajtóértekezleten részletezték a történteket. Az eset felgöngyölítésében sokat segített, hogy a 13 éves többszörös gyilkos önként feladta magát.
Kosta K. már egy hónapja tervezgette a merényletet, listát állított össze arról, hogy kiket akar megölni, és Molotov-koktélokat is magával vitt az iskolába. Nagyfokú a hasonlóság a Columbine-ban elkövetett mészárlással. A belgrádi fiú azért választotta a szerdai napot a bűncselekmény elkövetésére, mert osztályának aznap az első órája történelem volt, és a történelemórák tanterme esik a legközelebb az iskola bejáratához.
Hidegvérrel és előre megfontolt szándékkal sétált be az iskolába, lőtte le először azt a biztonsági őrt, akivel társai szerint egyébként jóban volt. Utána nyitott be a tanterembe, és ürítette pisztolya tárait társaira és a gyűlölt történelem-tanárnőre, akinek az állapotát a kórházba szállítás után sikerült stabilizálni. Rajta kívül még hat gyermeket ápolnak lőtt sebekkel, kettőjük állapota válságos volt.
HIRDETÉSKosta K.-nál az iskola alaprajzát is megtalálták. Semmit sem bízott a véletlenre. A támadáshoz használt 9 milliméteres pisztoly az apjáé volt, akivel – mint kiderült – lőtérre járt gyakorolni. A szülőket – az apa radiológus, az anya minisztériumi alkalmazott – fiúkhoz hasonlóan letartóztatták. Kosta K. azonban nem büntethető, mert még nem töltötte be tizennegyedik életévét.
A szülők büszkék voltak a kis „lángészre”, aki előkelő iskolába és zenedébe járt, színészetet tanult, sportolt (a lövészetet is beleértve), nyelveket beszélt, és különböző versenyeken mérettette meg magát. Ő maga még nem vallott indítékairól, amelyeket minden jel szerint vélt és valós sérelmek gerjesztettek.
Az oktatási miniszter sietve leszögezte, hogy egy ilyen támadásért nagyrészt a filmek, a számítógépes játékok és az úgynevezett nyugati értékek terjedése tehető felelőssé. Azt azonban elhallgatta, hogy Kosta K. apjával járt lőtérre gyakorolni. Az évtizedek óta háborús lázban élő Szerbiában magától értetődőnek számít, hogy egy gyermek az apja árnyékában lövöldözik, így senkinek sem szúrt szemet, hogy egy kiskorú a lőtéren gyakorol.
A szerb államfő a megelőzés helyett a szankcionálásban látja a megoldást. Aleksandar Vučić az iskolai ámokfutás után felvetette, hogy a büntethetőségi korhatárt 12 évre kellene csökkenteni, a másnap esti mladenovaci vérengzés után pedig – egy 21 éves autójából lövöldözve gépkarabélyával szintén nyolc, találomra kiválasztott emberrel végzett – a halálbüntetés visszaállítását javasolta.
Ennél sokkal hatékonyabb a dunblane-i mészárlás után elfogadott brit fegyvertartási törvény szigorítása. Azóta – mint mondtuk – nem regisztráltak iskolai lövöldözést a szigetországban.
HIRDETÉSA Nyugat-Balkánt ezzel szemben elárasztják az illegális fegyverek. Szerbiában egy 2019-es becslés szerint száz lakosra 39,1 fegyver jut, ez az Egyesült Államok és Montenegró mögött a harmadik legtöbb a világon.
Az ámokfutók elsöprő többsége férfi
Az amerikai Titkosszolgálat az ezredfordulón, azt megelőzően pedig a Szövetségi Nyomozó Iroda próbálta több tucatnyi iskolai lövöldözés elemzése után megrajzolni az átlagos ámokfutó portréját. Az FBI szerint az elkövető általában középosztálybeli, magányos vagy társaságkerülő, esetlen, fehér férfi, aki hozzáfér fegyverekhez.
A későbbi, sokkal alaposabb és mélyrehatóbb vizsgálatok azonban már óva intenek attól a feltételezéstől, hogy az elkövető egy bizonyos „típus” vagy profil alapján beskatulyázható és azonosítható. Kiderült, hogy az elkövetők különböző háttérrel rendelkeztek, ami megnehezíti egy potenciális támadó azonosítását.
Az viszont biztos, hogy az elkövetők túlnyomó többsége az Egyesült Államokban férfi – állapította meg a Violence Project, amely 1966 óta vezet országos nyilvántartást a tömeges lövöldözésekről. A civil szervezet definíciója szerint tömeges lövöldözésnek számít az az erőszakos cselekmény, amelynek legkevesebb négy halálos áldozata van. Az általa nyilvántartott, a New York Times által idézett adatbázis szerint a 172 lövöldözésből csupán négy támadó volt lány vagy nő, két esetben pedig a férfiak mellett voltak bűntársak.
A New York-i Alfred magánegyetem saját hallgatói körében kért válaszokat egy felmérésben arra a kérdésre, hogy szerintük 16 felsorolt ok közül melyek váltják ki a legnagyobb valószínűséggel az iskolai erőszakot.
HIRDETÉSA válaszadók többsége szerint sorrendben az első ok az iskolai zaklatás és gúnyolás, a második a zaklatás megtorlása, a harmadik az élet semmibe vétele, negyedik pedig, hogy otthon maguk is családi erőszak vagy bántalmazás áldozatai voltak.