EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

Poundbury, III. Károly különös építészeti kísérlete

Károly herceg (balról a második) Poundburyben egy ingatlanfejlesztőkkel tett sétán 2004. november 8-án
Károly herceg (balról a második) Poundburyben egy ingatlanfejlesztőkkel tett sétán 2004. november 8-án Szerzői jogok CHRIS YOUNG/AP
Szerzői jogok CHRIS YOUNG/AP
Írta: Peter Kristof a Politico cikke alapján
Közzétéve: A legfrissebb fejlemények
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A Dorset megyei angliai falu a progresszív városépítést ötvözi az idealizált múlt iránti nosztalgiával a „Tegyük újra naggyá Britanniát!” szlogen szellemében.

HIRDETÉS

A dél-angliai Poundbury autóval mindössze három órányira van Londontól, esztétikai szempontból viszont több évszázados a távolság a brit fővárostól. A Dorchester külterületén lévő falu egy különc projekt része, amelyet a szombaton megkoronázandó III. Károly támogat a „Tegyük újra naggyá Britanniát!” szlogen szellemében.

Poundbury – a Politicóban megjelent cikk szerint – a progresszív városépítést ötvözi az idealizált múlt iránti nosztalgiával. Az utcákon sajátos, de elegáns téglaházak sorakoznak, mintha egy Jane Austen-regény filmadaptációját látnánk: viktoriánus teraszházak, homályosan gótikus nyaralók, regency stílusú városi házak, palladiói kúriák és egy tér, közepén a Buckingham-palota miniatűr változatával.

Első pillantásra mesés környezet, de valahogy zavarba ejtően hamisnak tűnik. Ennek oka, hogy Dorset megyének ez az esős, szélfútta sarka 1993 előtt csak sáros termőföld volt, az elmúlt 30 évben azonban Károly herceg fokozatosan mintafaluva alakíttatta, hogy fizikailag ábrázolja azt, szerinte a brit településeknek hogyan kellene kinézniük.

A haragos herceg

Az 1980-as években Károly herceg úgy döntött, szakít édesanyja, II. Erzsébet királynő híres diszkréciójával, „kitalálta” saját nyilvános személyiségét azzal, hogy társadalmi kérdéseket kommentál, és azt remélte, hogy az eltávolodott monarchiát a közvélemény számára jobban megközelíthetővé teszi.

Az egyik téma, amellyel foglalkozni kezdett, a modern építészet volt, melyről Károly úgy vélte, hogy „személytelenítette és elrontotta” Nagy-Britannia városait, mert olyan épített környezettel töltötte meg azokat, amely nem tükrözi a „polgári erényeket, például az udvariasságot, a megfontoltságot és a jó modort.”

Nyilvános szereplései alkalmával a herceg gyakran becsmérelte az olyan „brutalista” épületeket, mint a londoni Nemzeti Színház – amelyet „nukleáris erőműnek” nevezett –, bírálta Birmingham betontömegű városközpontját, a brit nemzeti könyvtár, a British Library épületéről pedig azt mondta, hogy „valamiféle szimbolikus jelentőséggel bíró homályos fészerek gyűjteménye”.

Tanult építészek ugyan rámutattak arra, hogy Károlynak nincs építészeti és urbanisztikai végzettsége, ez azonban nem ingatta meg a herceget, aki 1989-ben kiadta a „Vízió Nagy-Britanniáról” (A Vision of Britain) című könyvét, melyben kifejtette az „általánossá vált avantgárddal” szembeni álláspontját, és a kicsi, szép, gyalogosbarát közösségek mellett érvelt. Ugyanabban az évben ennek jegyében kezdte el Poundbury átalakítását, azóta pedig mintafalut építtetett fel a cornwalli hercegség tulajdonában lévő földterületen.

Károly az integrált, megfizethető lakhatásra, a gyalogosbarát utcákra és a vegyes használatú urbanisztika korai hangsúlyozására tett kísérlettel megelőzte azokat a trendeket, amelyeket ma a jó városépítés jellemzőinek tekintenek
Samuel Hughes, a Center for Policy Studies agytröszt vezető munkatársa

Károly szigorúan ellenőrizte a tervezést és gondoskodott arról, hogy az összhangban álljon a közösségi életről alkotott elképzelésével.

Szabályok, szabályok, szabályok

Az így kialakított környezetbe költözött Londonból Simon Standish is a feleségével. A nyugdíjas tanácsadó, a helyi lakosok „Love Poundbury” egyesületének tagja azt mondja, nem bánták meg a költözést, de elismeri, hogy vannak furcsa aspektusai a poundbury-i életnek.

A cornwalli hercegség túlzott ellenőrzést gyakorol minden felett. Például nem engedtek minket beköltözni az otthonunkba addig, amíg a riasztót a hátsó fal felőli oldalról középre nem helyeztük – feltehetően a szimmetria érdekében
Simon Standish, a „Love Poundbury” egyesület tagja

Standish beszélt arról is, hogy bár Poundbury keskeny, kanyargós utcáit úgy tervezték, hogy visszatartsák az autósokat a gyorshajtástól, az útjelző táblák hiánya a faluban megnehezíti a további intézkedések végrehajtását. Hasonló probléma, hogy a hercegség rendkívül vonakodva, nehézkesen támogatja a faluban a napelemek telepítését.

Mennyire lehet zöld Poundbury, ha tavaly beköltöztünk egy gázkazánnal felszerelt új építésű házba?

– veti fel Standish, akinek az sem tetszik, hogy a több mint négyezres faluban nincsenek olyan közösségi terek, amelyek megkönnyítenék a kommunikációt és az integrációt.

Épületek az emberek előtt

A parkok, terek többségében parkolókat alakítottak ki, így „az emberek nem igazán tudnak szóba elegyedni egymással, és mivel a legtöbb otthonnak nincs előkertje, az utcákon sem igazán érintkeznek".

A „Love Poundbury” egy „Big Conversation” nevű kísérlettel próbál változtatásokat elérni. Arra kérik a helyieket, hogy osszák meg véleményüket arról, hogyan lehet Poundburyt élhetőbbé tenni. Sokan már éltek is a lehetőséggel, hogy panaszt tegyenek a hercegség – egy névtelenséget kérő lakos szerint – „félfeudális” hozzáállása miatt.

Standish azt mondja még, hogy olvasta Károly herceg 1989-es könyvét, fő problémának látja azonban, hogy a herceg elképzelései nem ritkán „megfoghatatlanok és homályosak”.

Királyi nyilatkozat

Nem Károly lesz az első brit uralkodó, aki az építészetet használta egyfajta nyilatkozattételre. Hódító Vilmos és I. Edward olyan kastélyokat építettek, mint Windsor és Caernarfon, hogy megerősítsék uralmukat Anglia és később Wales felett, vagy például VIII. Henrik a mára eltűnt Nonsuch-palotával is demonstrálta a Tudorok nagyszerűségét.

A múlt században aztán Károly közvetlen elődei felhagytak a „királyi építkezés” hagyományával, inkább a sportra összpontosítottak, II. Erzsébet például leginkább a lóversenyzés iránt érdeklődött – mondja az oxfordi St John’s College társadalom- és építészettörténeti professzora, William Whyte.

A professzor úgy látja, Károlynál az a meglepő, hogy az építkezést nem személyes hatalmának vagy gazdagságának hirdetésére használja, hanem inkább „egy olyan ideológiai revivalizmus igazolására”, amely megkísérli „letaszítani a trónról” a modernizmust és visszatér „a népi építészet és a klasszicizmus keverékéhez”. Poundburyt Whyte olyan fantasy projektekhez hasonlítja, mint Marie Antoinette rusztikus mintafaluját, a Hameau de la Reine-t, ahová a királynő elmenekülhetett a versailles-i protokoll elől.

A palotákban nevelkedett Károly angol idiómák furcsa gyűjteményét állította össze, hogy kifejezze elképzelését arról, milyennek kell lennie egy tökéletes, szerves közösségnek
William Whyte, az oxfordi St John’s College társadalom- és építészettörténeti professzora

A professzor még arra hívja fel a figyelmet, hogy Károly mintafalujában van „valami kifejezetten brexit”, megpróbálja „elítélni az építészszakma szakértőit és elitjét”, miközben előmozdítja a Nagy-Britannia múltja iránti nosztalgiával átitatott esztétikát.

A már idézett poundbury-i lakos, Simon Standish azt mondja, mivel európai zsidó származású, számára a brexit Anglia visszavonulása egy „régebbi, romantikus időszakba, aminek semmi értelme”. Azzal, hogy Londonból Poundburybe költözött, a nyugdíjas férfi úgy érzi, mintha „egy kicsit vissza is vonult volna”. Hiába él kellemes közösségben, érdekes hátterű emberekkel, attól tart, Poundbury hamarosan kihalhat, mivel igencsak magas a 65 év feletti lakosok aránya.

Gyönyörű hely ez egy romantikus elképzelés alapján, de az idősek közül majd egyre többen halnak meg, és ha a dolgok nem változnak, ki fog ide költözni?
Simon Standish, a „Love Poundbury” egyesület tagja
A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Sok politikus üdvözölte III. Károly trónra lépését

Sört csapolt Vilmos herceg egy londoni kocsmában

Több ezer biztonsági kamera figyeli majd III. Károly koronázása idején a helyszíneket