NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Hazaárulóként csukja börtönbe a Kreml a rendszer kritikusait

Vlagyimir Kara-Murzát a tárgyalóterembe kísérik 2023 februárjában
Vlagyimir Kara-Murzát a tárgyalóterembe kísérik 2023 februárjában Szerzői jogok Fotó: AP
Szerzői jogok Fotó: AP
Írta: FT
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Az utóbbi években többször módosították a hazaárulásra vonatkozó törvényt Oroszországban, az utóbbi egy évben pedig hetven ilyen esetet tárgyaltak a bíróságon. A Kreml vékony jégen jár: ha túl sok az ítélet, akkor változhat a kép, miszerint az orosz nép egyöntetűen támogatja az ukrajnai inváziót.

HIRDETÉS

Jelena Gordon fiát, Vlagyimir Kara-Murzát áprilisban ítélték el hazaárulásért. Amikor az anya be akart lépni a moszkvai bíróság tárgyalótermébe, akkor közölték vele, hogy a tárgyalás zártkörű, a terem tele van, de végül csak sikerült behízelegnie magát: az ítélet kihirdetésekor egy üvegfal választotta el a fiától. 

Az anya később a törvényszék épülete előtt mesélte, hogy csak egy arcot ismert fel a tárgyaláson, a többiek mind idegenek voltak számára. „Úgy éreztem magam, mintha egy Kafka-regényben ébredtem volna" – mondta a Politicónak. 

Kara-Murza 25 év börtönbüntetést kapott, márpedig Oroszországban ennyit súlyos emberölési ügyekben szokás kiszabni. A történelmet tekintve elmondható, hogy az övé az eddigi legdurvább ítélet, melyet ellenzéki politikus ellen hoztak.  A negyedszázados büntetésből 18 évet szabtak ki hazaárulás miatt, a vádat pedig Kara-Murza 2022-ben, az Egyesült Államokban, Finnországban és Portugáliában tartott beszédeinek tartalmára építették. A beszédek tartalmával az ukrajnai orosz invázió előtt aligha foglalkozott volna a Kreml, csakhogy a helyzet azóta változott. 

Kara-Murza már a háború előtt is lobbizott a Nyugatnál Oroszország elleni szankciókért, ennek egyik eredménye többek közt az amerikai Magnyickij-törvény kibővítése és az ahhoz tartozó lista. Emlékeztetőül: az Egyesült Államok 2012-ben alkotta meg a jogszabályt, mely büntetni rendelte azokat a külföldieket, akik emberi jogokat sértő magatartást és tevékenységet folytatnak, illetve lehetővé tette azok vagyonának elkobzását, és megtilthatta belépésüket az Egyesült Államokba. A törvényt később globális szintre is kiterjesztették. Előzménye, hogy 2009-ben egy orosz börtönben (feltehetően) meggyilkolták Szergej Magnyickij ügyvédet és adótanácsadót, aki korrupt adótisztviselők ügyeit vizsgálta. A nyomozók a csalásokat az ügyvédre kenték, majd őrizet alá helyezték, ahol súlyosan beteg állapotában a cellájában agyonverték. Ügyét egy amerikai üzletember vitte a Kongresszus elé, megnyerve a néhai John McCain szenátor támogatását, aki végül a törvényjavaslatot beterjesztette. Az Obama-adminisztráció nem támogatta a beadványt, mert tartott az amúgy is billegő orosz kapcsolatok további romlásától, de a kétpárti kongresszusi nyomásnak nem tudott ellenállni. Nem sokkal később, a Krím annektálása után a törvény rendelkezéseit tovább szélesítették, és még 2020-ban is keményítettek rajta. 

A törvény mellé rendelték az úgynevezett Magnyickij-listát, melyen a Kara-Murza ügyet tárgyaló bíró neve is szerepel. Borisz Loktyonov ügyész a tárgyaláson – Kara-Murza ügyvédje szerint – közölte, hogy a vádlott beszédei Oroszország biztonságát fenyegették, Kara-Murza pedig „ellenség, akit meg kell büntetni", mire a bíró és később a külügyminisztérium is bólogatott, mondván: "A Nyugat által elismert árulók azt kapják, amit az árulók érdemelnek."

Újradefiniált ellenségkép

Oroszország ukrajnai inváziójának 14 hónapja során oroszok százai kaptak pénzbírságot vagy többéves börtönbüntetést az új orosz cenzúratörvények miatt. Az inváziót megelőzően nem fordult elő, hogy hazaárulás vádjával elítéljenek valakit azért, mert nyilvánosan hozzáférhető információkat tartalmazó kijelentéseket tesz. 

Kara-Murza ítéletét éppen egy nappal azután közölték, hogy a moszkvai bíróságon fellebbviteli tárgyalást tartottak Evan Gershkovich, a Wall Street Journal riporterének ügyében. A Gershkovich elleni vád kémkedés, az ügyészek szerint a férfi az Egyesült Államoknak dolgozott. A két ügy együtt precedensértékűnek számít a modern Oroszországban, ugyanis láthatóan kiszélesíti a „belső ellenségek” utáni vadászatot. 

Andrej Szoldatov, az orosz biztonsági szolgálatok szakértője a Politicónak nyilatkozva azt mondta, hogy szerinte a Kreml úgy döntött, hogy bővíti a hazaárulás és kémkedés vádjával gyanúsítható célpontok listáját. A lap megemlíti: a külföldi újságírók eddig maximum attól tartottak Oroszországban, hogy a külügyminisztérium visszavonja az akkreditációjukat, de mostanra ez is megváltozott

A „belső ellenségekkel", azaz a Kreml kritikusaival persze eddig sem bánt kesztyűs kézzel a hatalom. Kara-Murza a börtönbe kerülése előtt két mérgezést élt túl, közeli szövetségesét, Borisz Nyemcovot pedig 2015-ben gyilkolták meg. Az efféle megtorlások csak az ismert másként gondolkodóknak jártak ki, a gyilkosságokat pedig névtelen bérgyilkosok vagy beépített ügynökök hajtották végre.

Vlagyimir Putyin orosz elnök múlt héten iktatta törvénybe a hazaárulás büntetésének 20 évről életfogytiglanra való meghosszabbítását, minek köszönhetően egy gyors bírósági tárgyalással bármelyik közéleti szereplőt el lehet tüntetni a közéletből. Oleg Orlov, a már nem létező Memorial jogvédő csoport elnöke megjegyezte, hogy Oroszországban már az is hazaárulásnak minősülhet, ha egy kávé mellett egy külföldivel (akik közül mindenki gyanús elemnek számít) szóba hozzák a politikai elnyomás témáját, így nem meglepő, hogy sokan látnak párhuzamot a szovjet időkkel, amikor tízezreket vádoltak azzal, hogy külföldi kormányok számára kémkednek. A vádlottakat általában munkatáborba küldték, vagy egyszerűen kivégezték őket. 

Bővül a hazaárulás fogalma

A hazaárulási ügyek jelenleg az FSZB, tehát az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat hatáskörébe tartoznak, így nem véletlen, hogy ezeket – a sajtó és a nyilvánosság kizárásával – csukott ajtók mögött tárgyalják. A hazaárulással kapcsolatos ügyek azonban régen ritkák voltak, 2009 és 2013 között összesen 25 embert állítottak bíróság elé kémkedés vagy hazaárulás váldjával, és a Krím 2014-es annektálása után sem lett több évi 17-nél, ráadásul: ezek rendre kevés nyilvánosságot kaptak, mígnem elértünk 2020-hoz. 2020-ban Ivan Szafronov újságírót azzal vádoltak, hogy államtitkokat osztott meg egy cseh ismerősével, és emiatt őrizetbe is vették. Szafronov ügye hatalmas felháborodást váltott ki társai körében, és reflektorfénybe helyezte a hazaárulásra vonatkozó törvényt. Szafronovot végül 2022 szeptemberében ítélték el. 

Az említett jogszabályt 2012-ben, a Kreml-ellenes tüntetések során módosították, és beleírták, hogy hazaárulásnak minősítenek minden olyan tevékenységet, mely segíti „az orosz biztonság aláásásán dolgozó szervezetek munkáját." A következő módosítás 2022-ben érkezett, amikor a háború miatt dühös, de a nyilvános tiltakozástól félő oroszok egy része kevésbé látható módon, például segélyszervezeteknek adott adományokkal igyekezett támogatni Ukrajnát. A Kreml gyorsan reagált: február 27-én, tehát az invázió negyedik napján az orosz főügyészség figyelmeztetett, hogy a pénzügyi segítségnyújtás is árulás lehet. Pervij Otdel jogvédő tette fel a kérdést akkor, miszerint: „Átutaltam 100 rubelt egy ukrán civil szervezetnek, és akkor ezzel itt a vég?" 

Tavaly nyáron újabb felülvizsgálat történt, ekkor a disszidenseket is árulónak definiálták, például Ivan Pavlovot, a már említett Szafronov egykori szövetségesét. Pavlov becslései szerint a háború kezdete óta mintegy hetven hazaárulási ügy indult Oroszországban, ami a duplája a háború előtti évek közül a legsúlyosabbnak. 

Az orosz médiában szinte minden nap találni egy olyan címlapot, melyen egy hazaárulás miatti letartóztatást emelnek ki sztorinak, ezen túl számos videófelvételt tesznek közzé, melyen az FSZB emberei otthonokba törnek be és embereket vallatnak. A felderített ügyekkel kapcsolatban többről kiderült, hogy ingatag lábakon áll. Pavlov igazi hazaárulók híján a rendszer egyszerű emberekből kreál párat, és úgy véli, hogy az elkövetkező időkben számos bűnös ítéletet születhet. Hozzáteszi: 

„Oroszországban először és utoljára 1999-ben mentettek fel valakit a hazaárulás vádja alól.

A Politicónak nyilatkozó források úgy vélik, nem valószínű, hogy a Kreml olyan kampányt fog folytatni a hazaárulók ellen, mint amilyen a szovjet időkben volt, hiszen eleve vékony jégen táncolnak: a túl sok letartóztatás megingathatná azt a képet, hogy az oroszok egyöntetűen támogatják a háborút.

A modern technológia korában eleve ezerféle egyszerű módja van átvinni egy-egy üzenetet, Pavlov meg is jegyzi, hogy „amennyiben Sztálinnak lett volna televíziós csatornája, valószínűleg nem lett volna szüksége tömeges elnyomásra." A Kremlnek azonban így is sajátos lendülettel fekszik rá a hazaárulási és kémkedési ügyekre: a kivizsgálásban, a nyomozásban részt vevő embereket bónuszokkal, előléptetésekkel jutalmazzák.

A közszféra eközben elmérgesedett: a „hazafias" tisztviselők keményebb bánásmódért kiáltanak, és egyes esetekben odáig fajulnak, hogy önként nyomják fel a hazafiatlannak tűnő politikai riválisok és ismert emberek neveit, akik után – szerintük – nyomozni kéne. Többen közülük úgy vélik, hogy 

„az árulókat meg kell fosztani az állampolgárságuktól, és a halálbüntetés visszavezetése mellett is kardoskodnak.

Sokatmondó jel, hogy Kara-Murza ügyvédje, Vadim Prohorov elmenekült Oroszországból, mivel attól tartott, hogy ő lesz a Kreml következő célpontja. 

HIRDETÉS

Putyin egyik korai kritikusa, a már fentebb idézett Oleg Orlov az elnök regnálásának első napjaiban, 2004-ben azt írta, hogy szerinte „Oroszország visszarepül az időben." Közel két évtizeddel később Moszkvában már csak az kérdés, hogy milyen messzire nyúlik vissza ez az időutazás?

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Szibériai magánzárkába szállították Putyin egyik legismertebb kritikusát

Nyolc és fél év börtönt kapott egy orosz ellenzéki a Kreml bírálatáért

Oroszország az első stratégiai bombázóját vesztette el - a saját területe felett