Gippert László restaurátor mesél a Vaszary műterméből előkerült, feltekert festmények megmentéséről.
HIRDETÉSA legizgalmasabb természetesen a megtalálás pillanata volt, amikor egy rejtett szekrényből előkerült 40, eddig ismeretlen Vaszary-festmény a Magyar Nemzeti Galériában. 2016-ban egy fémpolc elmozdításával bukkantak egy falnak fordított szekrényre, és abban két tekercsben feltekerve a műtermi hagyaték lappangó részére. Vaszary János minden ismert korszakából előkerült több kvalitásos festmény, ezekből választottak ki 24 képet a nagyközönségnek szánt kiállításra. Videónkban Gergely Mariann kurátor mutatja meg, hogy a nagy korszakok mesterműveihez miként passzolnak az előkerült alkotások, Gippert László restaurátor pedig arról mesél az alábbi interjúban, hogyan tudta ezeket megmenteni:
Az volt a probléma, hogy annak idején nem hengerre helyezték el a képeket, hanem csak egyszerűen föltekerték. A Budapest kálváriája című volt az egyik legnagyobb, ezért a széle teljesen tönkrement, mert egyszerűen letették a földre, vagy leállították. Ez teljesen összenyomódott, tehát deformálódott rettenetesen.
Hogyan tudta megmenteni a most előkerült vásznakat?
Az alapozásban enyv van ezeknél a képeknél. Az enyvet gőzöléssel lehet aktiválni. Tehát egy nedves textil, meleg vasaló, és így ki tudom simítani. Addig csinálom, amíg végül kisimul a kép. Ezután impregnálom egy Beva nevű szerrel, és beteszem a présasztalba. Ez egy vákuumszivattyús présasztal, és kisimul a kép.
Milyen állapotban kerültek elő?
Nem voltak piszkosak ezek a képek. Tehát nem volt szennyeződés rajtuk. Komolyabb tisztítást nem kellett végezni, de fontos volt a hiányok pótlása. Ez a felületfolyamatossági hiányok eltüntetését, majd az esztétikai helyreállítást és a retusálást jelenti.
Milyen érzés volt megfogni a feltekert vásznakat?
Én nagyon szeretem Vaszaryt. Szerintem például a Budapest kálváriája egy kis csoda. Vaszary János képén a pestiek nem törődnek már a megváltóval. Mindenki rohan, az ember fekhet az utcán, nyugodtan kikerülik, mert nem törődnek vele. Ebben az egész forgatagban, nagyon halványan, egy fénycsóvában Krisztus megpihen a kereszttel. Mindezt néhány festékcsíkkal ábrázolta, pár ecsetvonással helyezte el a figurákat. Az emberek jönnek-mennek, és senki nem néz rá, nem foglalkozik senki a megváltóval.
Egy régi gondolatot értelmezhetett újra Vaszary?
Néhány száz évvel ezelőtt születtek olyan művek, amin Mária ül a kisdeddel, és hátul a falon ott van Krisztus a kereszten. Vaszary ezt felhasználta. Tulajdonképpen csak egyetlen szereplő fordul Krisztus felé, az pedig Mária a kisdeddel. Nagyon finoman, alig valami festéket használva jeleníti meg a járókelők között Máriát a kisdeddel. Ahogy a régi ábrázolásmódot átfordította, számomra az egy csoda.
Az éjszakai város közvilágítása változik színpadias fénnyé?
Ez a kép egy parafrázis. Ott, ahol az emberek vannak, ahol jönnek-mennek, az a rész került a fénycsóvába. Láthatóan este van, a háttér fényekből áll. A távol kicsi fényei erős festékkel felhordva, pontszerűen jelennek meg, az előtér fénycsóváján kívül minden más sötét, így a Parlamentnek a sziluettje vagy a Lánchíd íve. Minden a fényben történik, ahol az emberek jönnek-mennek. Vaszary imádta a fényt, a párizsi nagy fényeket. Sok festő ettől megijedt. Őneki pedig mintha szárnyakat adott volna, hogy ábrázolja.
Van egy előzményképe is, amit már ismertünk korábban.
Ennek van előzményképe is, de ez a tökéletes.
VASZARY. AZ ISMERETLEN ISMERŐS
A Magyar Nemzeti Galéria kiállításon mutatta be az új felfedezéseket, összepárosítva az előkerült alkotásokat a már ismert művekkel. A tárlat 2023. április 2-ig várta a látogatókat.