Macron második elnöki ciklusának legnagyobb ígérete volt a nyugdíjrendszer megreformálása, aminek most eleget is akar tenni - ám a közvélemény abszolút ellene van. Kérdés, mit sikerül kihozni neki és miniszterelnökének a helyzetből.
HIRDETÉSA francia nyugdíjrendszer megreformálása sokkal többről szól, mint a nyugdíjkorhatár két évvel való megemeléséről és a szolgálati idő 43 évre növeléséről. A mélyben globális, uniós, gazdasági és pénzügyi szempontok is állnak a franciákat közvetlenül érintő hatások mellett, melyeket mind figyelembe kell venni, mikor a törvénytervezetre végül a parlament igent vagy nemet mond. Cikkünkben azt szedtük össze, melyek a legfőbb szempontok bel- és külpolitikai, illetve gazdasági síkon.
A nyugdíjreformot Emmanuel Macron államfő már az első elnöki mandátumát megelőző kampányában megígérte 2017-ben, de végrehajtására nem került sor. Ezért 2022 tavaszán, második elnöki ciklusa előtti kampányában legfőbb intézkedései egyikének harangozta be. A parlamenti választások azonban nem hozták azt a sikert, amire számított, így kormánya nem rendelkezik a Nemzetgyűlésben kellő többséggel a törvénytervezet elfogadásához.
A közvélemény is erősen ellene van a tervezett változtatásoknak. Jóllehet Franciaországban az egyik legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár az Európai Unióban (62 év), annak megemelése nagyon népszerűtlen: a franciák több mint fele - egyes felmérések szerint alig több, mint ötven, mások szerint viszont 69 százaléka - ugyanis nem támogatja a javaslatot.
A szakszervezetek felhívására január 19-én országos sztrájkot is tartottak, ellenérzésüket kifejezendő - az utcai demonstrációkon becslések szerint több mint félmillió, a szakszervezetek szerint viszont akár kétmillió ember is részt vehetett, emellett a vasúti közlekedés és a párizsi tömegközlekedés aznap szinte teljesen leállt, csökkent az áramtermelés, az olajfinomítók dolgozóinak több mint 70 százaléka tartott munkabeszüntetést, és az iskolák jó része is zárva maradt.
A január 10-én nyilvánosságra hozott tervezeten épp ezért már módosítottak is. A tervek szerint a kormány a jelenlegi 62 évről 2030-ig fokozatosan emelné 64 évre a nyugdíjkorhatárt, és ezzel párhuzamosan a csaknem 2 millió kisnyugdíjas számára 1200 euróra (478 ezer forintra) emelné a minimumnyugdíj havi összegét, s azt hosszú távon a minimálbér 80 százalékában állapítaná meg. A javaslat szerint a teljes összegű öregségi nyugdíj 2027-től 43 év szolgálati év után járna. A cél, hogy a nyugdíjrendszer egyensúlyba kerüljön 2030-ig, utána újabb változtatásokra lehet szükség.
Ezt a második, módosított verziót kapta kézhez a minisztertanács január 23-án, és ezt küldik tovább január 30-áig a Nemzetgyűlés illetékes bizottságához, akik február hatodikán bocsátják azt vitára a parlamentben. És bár a szöveg több ponton is enyhébb lett eredeti verziójához képest, vannak pontok, melyek kőbe vésettek: ilyen a korhatár és a szolgálati idő kérdése.
A technokrata nő, aki elviszi a balhét Macron helyett
A közvélemény részéről érkező csapásokat a francia miniszterelnök, a frontvonalba állított Elisabeth Borne viseli. A nagy teherbírású technokrata hírében álló, módszeres és pontos Borne-nak egy politikai Mont Everest-tel kell szembenéznie: ő az, aki szó szerint a hátán viszi a nyugdíjreform ügyét, és ő az a "bűnbak" is, aki hivatalánál fogva Macron helyett állja az ütéseket.
Borne-nak egyszerre három fronton kell harcolnia: a közvélemény ellenében, a sztrájkolók ellenében és a parlament ellenében. A feladata nem csak az, hogy valahogy nyomja át a népszerűtlen intézkedést a Nemzetgyűlésen, ahol csupán relatív többséggel rendelkezik, hanem az is, hogy a reformot lehetőség szerint elfogadtassa a közvélemény döntő többségével is. Egy esetleges meghátrálás, vagy elakadás a reform végrehajtásában elkerülhetetlen politikai válságot idézne elő.
"Ez az én kormányom felelőssége, a személyes felelősségem, hogy biztosítsam ennek a rendszernek a jövőjét" - mondta el hétfőn, a tervezet minisztertanácsi bemutatója után. Borne pontosan tisztában van vele, mennyire népszerűtlen az intézkedés. És miközben állítja, hogy bizonyos pontokon lehet változtatni a törvénytervezeten, annak alapjai kőbe vésettek a részéről.
Főleg a nyugdíj előtt állók nem támogatják
Az elmúlt három évtizedben több nagy nyugdíjreformot is elindítottak a francia kormányok a társadalom elöregedésének és a nyugdíjkassza deficitessé válásának kompenzálására, és valamennyit jelentős tiltakozó megmozdulások kísérték.
"A nyugdíjkorhatárt elérők fele munkanélküli" - jelentette ki Jordan Bardella, a szélsőjobb Nemzeti Tömörülés elnöke még a tavasszal, az elnökválasztás előtti kampányban. A szélsőbal Lázadó Franciaország képviselői is hasonlóan látják a helyzetet: ők épp ezért csökkenteni akarják a szolgálati időtt, a jelenlegi 42-ről 40 évre.
A realitás ezzel szemben az, hogy egyiküknek sincs teljesen igaza. A rendelkezésre álló legfrisebb, 2020-as adatok szerint a frissnyugdíjasok 63 százaléka nyugdíjba vonulása előtti egy évben alkalmazásban állt: 43 százalékuk a magánszférában, 12 százalékuk a közszférában, a maradék pedig különböző egyéb felállásokban fizette a társadalom-biztosítást maga után.
37 százalék azonban valóban nem fizetett járulékot maga után a nyugdíjba vonulását megelőző egy évben - ám közülük hivatalosan csupán 11,5 százalék volt munkanélküli. Ennek egyik oka, hogy a jelenlegi szabályozás szerint ha valaki a 62 éves korhatár betöltése előtt egy évvel már munkanélküli segélyt kapott, akkor egészen addig kapja ezt a juttatást, míg elégséges szolgálati időt nem gyűjt így össze magának, akár 62 éves kora után is.
További 6,5 százalék munkaképtelen vagy tartósan beteg volt, és "csak" 19,3 százalék volt azok aránya, akik az "egyéb" kategóriába estek. Hogy ők pontosan mit csináltak, azt csak abból lehet sejteni, hogy az érintettek hatvan százaléka nő volt, vagyis nagy valószínűséggel eltartotta őket a családjuk.
Mindezek fényében reális félelem az, hogy ha a korhatárt a jelenleginél is jobban kitolják, akkor ez a 11,5 százalékos arány még tovább emelkedik.
És úgy tűnik, a kormány meghallgatta az ezzel kapcsolatos aggályokat, mivel a napokban hirtelen hangnemet váltott a magánszektorral szemben, és olyan új kötelezettségeket helyezett kilátásba, melyek szerint a több, mint 300 embert foglalkoztató vállalatoknak a reform keretében kötelessége lenne egy úgynevezett "szenior index" bevezetése, hogy így javítsák az idősebb munkavállalók jelenlétét a cégeken belül. Emellett "további kötelezettségek" is "megfontolásra kerülhetnek" - aminek a francia cégek nyilvánvalóan nem örülnek.
A sztrájkolók ettől függetlenül tovább folytatják az utcai demonstrációkat: a következőt január 31-ére hirdették meg. "Rendjén való és legitim, hogy mindenki hangot adjon a véleményének. Bízom a tüntetések szervezőiben azzal kapcsolatban, hogy az elégedetlenség jogszerű kifejezése úgy történik, hogy az nem okoz túl sok kellemetlenséget honfitársaink számára, és természetesen nem jár felfordulással és rombolással" - mondta Emmanuel Macron francia elnök, aki szerint "a kormány a párbeszéd szellemében, de eltökélten és a felelősség szellemében folytatni kívánja a reformot".
A piac megnyugtatása, az adósság felszámolása, az unió globális szerepének megőrzése mind ettől a lépéstől függ
Macronnak azonban nem csak az a célja a nyugdíjreformmal, hogy teljesítse választási ígéretét. Nem elhanyagolható tény, hogy a tervezett korhatár-emeléssel az évtizedek óta hiánnyal küzdő nyugdíjkasszát is egyensúlyba, vagy ahhoz közeli állapotba lehetne hozni - a tervezett lépés 12 milliárd eurónyi megtakarítást jelentene 2030-ig. Emellett lehetővé válna a munkával töltött évek számának jelentős és tartós emelése, ami nem elhanyagolható előny a munkaerőpiacot tekintve (folyamatos emberhiánnyal küzdenek), miközben Franciaország és európai szövetségesei az ukrán-orosz háború terhét is nyögik, és az amerikai-kínai pengeváltások is jócskán érintik.
HIRDETÉSVagyis a reform véghezvitele európai uniós szinten is nagyon is szükséges: az EU a globális perifériára kerülés veszélyét kockáztatja, ha nem tud gyorsan és tömegesen munkavállalókat előteremteni, hogy megvédje és megtartsa saját iparát és védelmét - véli Macron.
Amit viszont a francia elnök nem sokszor hangoztat, az az, hogy Franciaország maga sem tudja tovább finanszírozni a jelenlegi nyugdíjrendszert - nem beszélve az ország 3000 milliárd eurós, maga előtt görgetett adósságáról, ami a reform nélkül csak tovább növekedne, és aminek kamatai a nemzetközi helyzet miatt így is egyre nőnek. "Ha a kamatlábak magasabbak a nullánál, az ország gazdasági mozgástere szinte megszűnik, és nem lesz elég a bevétel, hogy a meglévő igényeket (az oktatásra, egészségügyre, környezetvédelemre, újraiparosításra és honvédelemre szánt összegeket) finanszírozzák. Ez a központi problémája Macron ötéves elnöki ciklusának, és ez lesz az utána jövőknek is" - véli Jean Pisani-Ferry közgazdász.
Véleménye szerint Macron idén szeptember óta mást sem tesz, mint próbálja tematizálni a közvéleményt az eddig megszokott "kerül, amibe kerül" narratíva felszámolásával és a "bőség időszakának vége" szlogennel - ám míg az emberek véleményét igyekszik megváltoztatni, addig ambivalens módon a gondoskodó állam képét oly erősen tartja fenn, hogy továbbra is óriási összegeket költ mind a háztartások, mind a vállalatok terheinek enyhítésére - legyen szó energiaárakról vagy inflációról, a vásárlóerő megtartásáról - azok fenmaradása érdekében. Ez viszont újabb ok arra, miért kell a reformot - és az abból remélhetőleg származó takarákossági intézkedéseket - minél hamarabb végrehajtani.
Ha sikerül véghezvinni, az az európai partnerek és a piac számára is jelzésértékű lesz: Franciaország továbbra is remek terep a befektetésre, az országnak ismét van pénzügyi mozgástere, többen és tovább fognak dolgozni, vagyis vonzó célpont a befektetők szemében.
A baloldali Nupes-pártszövetség népszavazást indítana a kérdésben
A baloldal több pártját, köztük a zöldeket, kommunistákat és az országosan harmadik legnagyobb erőt, a Lázadó Franciaországot is tömörítő Nupes eközben bejelentette, hogy az "eddig nem tapasztalt mértékű, társadalmi megmozdulások miatt" úgy érzik, "demokratikus kötelességük népszavazást kezdeményezni" a nyugdíjreform kérdésében.
HIRDETÉSA kommunisták indítványát 98 képviselő támogatta. A referendum benyújtása azonban nem olyan egyszerű: az indítványt először befogadhatónak kell nyilvánítani, majd a február hatodikai parlamenti ülés elé kell bocsájtani, és ha az megszavazza az indítványt, tovább kell küldeni a Szenátus elé. A Szenátusnak - vagyis a parlament felsőházának - 30 napja van dönteni az ügyben. Ha mindkét házban támogatják a népszavazás kiírását, akkor a köztársasági elnök, vagyis Macron elé kerül, aki vagy elfogadja azt, vagy nem.
A baloldaltól függetlenül a szélsőjobb Nemzeti Tömörülés tagja, Marine Le Pen hétfőn szintén úgy nyilatkozott, hogy népszavazási kezdeményezést nyújt be a nyugdíjreformról, a párt elnöke, Jordan Bardella pedig azt is hozzátette, alternatív javaslatot fognak benyújtani a nyugdíjrendszer jelenlegi fenntartása érdekében.