Gazdaságilag megalapozott a nyugdíjkorhatár emelése, a francia társadalom döntő többsége mégsem támogatja a Macron első megválasztása óta, vagyis több mint hat éve halogatott reformok bevezetését.
HIRDETÉS64 vagy 65 év? Ez a kérdés az egyik, mely leginkább megosztja a franciákat a nyugdíjkorhatár emelése kapcsán, és melyre holnap a miniszterelnök a tervek bemutatásával határozott választ ad. Az eddig kiszivárgott hírek szerint Emmanuel Macron köztársasági elnök a napokban a 64 éves korhatár mellett tette le a voksát - annak ellenére is, hogy korábban a 65 éves korhatárt favorizálta, vagyis tett egy lépést a közhangulat megbékítése érdekében. A szakszervezetek, a baloldali pártok és a francia közvélemény számára azonban még így sem elfogadható a reform, és ragaszkodnak hozzá, hogy ne változtassanak a jelenlegi, 62 éves korhatáron. Január ezért a nagy utcai tüntetések hónapja lehet.
Kedden mutatja be a francia miniszterelnök, Elisabeth Borne a több mint hat éve tervezett francia nyugdíjreform részleteit. A cél a jelenlegi nyugdíjrendszer kiadásainak csökkentése, melyek a francia GDP 14,5 százalékát, vagyis 332 milliárd eurót tesznek ki évente.
Emmanuel Macron francia köztársasági elnök már 2017-es megválasztása előtt azzal kampányolt, hogy hatalomra kerülése esetén nyugdíjreformot is végrehajtana - erre azonban egészen második elnöki ciklusáig, azon belül is 2022 végéig várni kellett. A téma ugyanis túl nagy társadalmi elégedetlenséget szült volna, így Macron jobbnak látta várni vele, legalább az újraválasztása utáni periódusig.
Macron megtehette volna, hogy megkerüli a parlamentet, de végül mégis a nehezebb utat választotta
2022-ben azonban tényleg nekilátott a terv megvalósításának, és bár megtehette volna, hogy már októberben, a Nemzetgyűlést megkerülve, egy elnöki rendelettel a jóváhagyásuk nélkül is engedélyezi a reformcsomag törvényerőre emelését - erre a francia alkotmány 49.3-as cikkelye ad lehetőséget neki - és bár nagy népszerűségvesztéssel járt volna számára, de már "letudta" volna a keserű pirulát. Végül mégsem a rendeleti úton való kormányzást, hanem a társadalmi párbeszédet - és ezzel a nehezebb utat - választotta.
Az elmúlt hetekben miniszterelnöke, Elisabeth Borne folyamatosan egyeztetett a szakszervezetekkel és társadalmi partnerekkel - de nem sok sikerrel, mivel a szakszervezetek és a baloldali pártok már kinyilatkoztatták, hogy semmiféle változtatásba nem egyeznek bele, vagy csak sokkal kisebb mértékűbe és sokkal lassabban végrehajtva, mint ahogy azt az elnök szeretné.
A kormány tehát nem tudott társadalmi támogatottságot szerezni a nyugdíjreform tervének - de ez nem jelenti azt, hogy nem fog tudni politikai támogatást szerezni hozzá. Ehhez azonban szüksége van a jobboldal megnyerésére, hogy a Nemzetgyűlésben többsége legyen a törvénytervezet megszavazásakor. És a legfrissebb hírek szerint úgy tűnik, ezt sikerült is megszereznie - amire nemcsak a parlamentben lesz nagy szüksége, ha a tiltakozások az utcán folytatódnak.
Milyen változtatásokat is akarnak bevezetni?
Az eddig kiszivárgott részletek alapján annyit lehet tudni, hogy az egyik legfontosabb változtatás az öregségi nyugdíjkorhatár 62 évről fokozatosan 64, vagy 65 évre való emelése, és ezt a fokozatos emelést már 2023 második felében elkezdenék. A kormány eredetileg 65 évben húzta volna meg a korhatárt és sokkal gyorsabban, 2031-ig szerette volna bevezetni a változtatást - a társadalmi elégedetlenséget és a szakszervezetek hajthatatlanságát látva azonban január elején a miniszterelnök már arról beszélt, hogy "a 65 év nem egy megdönthetetlen totem".
A legfrissebb, vasárnap kiszivárgott információk szerint a javaslatcsomagban a 64 éves korhatár szerepel majd, de biztosat csak kedden lehet majd tudni. A legtöbb elemző azt feltételezi, hogy a két évnyi korhatáremelést 10 év alatt kéne végrehajtani: 2027-ig 63 évre, 2032-ig pedig 64 évre emelve a korhatárt.
A Les Echos gazdasági napilap szerint két dolog szólt a 64 éves korhatár mellett: egyrészt Macron gesztust tett a közvélemény megnyerése érdekében és engedett, másrészt ez volt a módja a republikánus támogatás elnyerésének is - az ő szavazatuk pedig szükséges ahhoz, hogy a változtatás biztosan átmenjen a Nemzetgyűlésen. Mégis, ez váratlan fordulat a jobboldali republikánusok részéről, akik éveken át azzal vádolták az államfőt, hogy nem valódi reformer, és csak beszél róla, de nem lépi meg a nyugdíjreformot. Most mégis ők voltak azok, akik azt mondták: a 65 éves korhatár "túl nagy váltás" lenne, és beérték kevesebbel is.
Azt viszont a hírek szerint elérték, hogy a nyugdíjemelés ne csak a jövőbeli, hanem a mostani nyugdíjasokra is vonatkozzon. A javaslatcsomagban szerepel ugyanis az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 1200 euróra emelése is, miután azt a minimálbér 85 százalékához kötnék. Ez jelentékeny emelés a jelenlegi 700 euró körüli minimumhoz képest. Feltétel azonban, hogy az adott személy minimum 43 év jogviszonnyal rendelkezzen - vagyis aki élni akar vele, annak a mostaninál tovább kell fizetni a munkavállalói járulékokat.
A jogviszony kiszámítása is változik, figyelembe vennék például a szülői szabadságok idejét is, vagyis azt az időt, amit a szülő gyermeke születése és az anyasági szabadság lejárta után részmunkaidőben vagy a gyerekével otthon maradva töltött. Sok nyitott kérdés is marad azonban: mi lesz az eddig korengedményt élvező szakmákkal, hogyan akarják elősegíteni az 50+-os munkavállalok foglalkoztatását a több mint 50 főt foglalkoztató nagyvállalatoknál, élhetnek-e továbbra is a nyugdíjba készülők bizonyos, most érvényes kedvezményekkel.
Egy biztos: ha a reformcsomagot elfogadják, és az 2023-ban valóban törvényerőre emelkedik, akkor az 1961 július 1. és december 1. között születettek lesznek az elsők, akiket a változtatások érintenek: nekik - és az utánuk következőknek - évente négy hónappal hosszabb jogviszonyra lesz szükségük, hogy elérjék az öregségi nyugdíjkorhatárt. A javaslatcsomagot január 23-án mutatják be a minisztertanácsnak, majd február elején a Nemzetgyűlés is szavaz róla. A cél az, hogy 2023 nyár végére már életbe lépjenek a változtatások.
Már most megy a tiltakozás
Bár a konkrét részletekre még várni kell, mégis, a kiszivárgott információk alapján már most heves ellenállásba ütközik a javaslatcsomag elfogadása a szakszervezetek részéről. Véleményük szerint nincs szükség a jelenlegi, utoljára 2010-ben módosított korhatár emelésére, mivel az "fenntartható".
Laurent Berger, az ország legnagyobb szakszervezetének, a CFDT-nek a főtitkára a Le Parisien-nek azt nyilatkozta, hogy semmilyen megállapodás nem lesz az általa vezetett szakszervezet részéről, ha a nyugdíjkorhatárt emelni fogják, még akkor sem, ha más, pozitív változtatások is szerepelnek a csomagban.
- "Nagyon nagy a társadalmi nyomás, sok a társadalmi probléma, a népességet az aggodalom, a konfliktusok, és a sok negatív érzés jellemzi" - mondta. Épp ezért januárban nagy utcai tüntetésekre készülnek, melyben a szakszervezetek egységfrontot akarnak mutatni. Közvélemény-kutatások szerint a franciák 58 százaléka támogatja a tüntetéseket, 16 százalékuk pedig maga is készen áll demonstrálni.
A francia szocialista párt úgy számol, hogy a baloldali egységfront, a Nupes és a szakszervezetek együttesen meghátrálásra kényszeríthetik a kormányt. Manon Aubry, a Lázadó Franciaország nevű, a Nupes-ben vezető szerepet betöltő, radikális baloldali párt európai parlamenti képviselője a BFM TV-nek adott szombati interjújában szintén arról beszélt, hogy "január hónapnak a nagy társadalmi megmozdulások hónapjának kell lennie."
Pedig nem mondhatják, hogy nem próbálták megnyerni őket a kormány oldaláról: heteken át egyeztettek velük miniszterelnöki szinten és gesztusértékű lépéseket is tettek az irányukba - a CFDT-s Berger viszont egy millimétert sem tett az ellenkező irányba, és tartja magát a korhatár kérdésében.
Mit gondolnak a franciák, tényleg nem támogatják a korhatáremelést?
"A franciák sokkal ésszerűbben gondolkoznak annál, mint egyes politikusok és szakszervezeti vezetők. Senki nem akarja, hogy egy se előre-se hátra helyzet alakuljon ki. Nem kell az embereket hülyének nézni. A franciák tökéletesen tisztában vannak vele, mit kell tenniük" - nyilatkozta a Le Parisien-nek Olivier Dussopt munkaügyi miniszter, egyben a javaslatcsomag egyik gazdája.
HIRDETÉSA miniszter optimizmusát azonban a közvélemény-kutatások nem igazolják. A szeptemberben az Ifop által készített kutatás arról adott hírt, hogy a franciák 73 százaléka továbbra is 62 évben maximalizálná a nyugdíjkorhatárt és nem szeretne ezen változtatni. Még rosszabb az arány a 35 év alattiak körében, akik szerint az ideális korhatár a 62 év, vagy még annál is kevesebb lenne.
December végén, az Odoxa-Mascaret által készített felmérés szerint a megkérdezettek 67 százaléka továbbra is ellenezte a 65 éves korhatár bevezetését. A Harris Interactive-Toluna január másodikán publikált közvélemény-kutatása szerint a franciák 54 százaléka nem akarja a nyugdíjreformot és csupán 44 százalékuk támogatja azt. Az Ifop január másodikán publikált felmérése szerint pedig a franciák 68 százaléka nemhogy nem emelné, de lehetőség szerint inkább 60 évre csökkentené az öregségi nyugdíjkorhatárt.
Mi a helyzet másutt Európában?
Az öregségi nyugdíjkorhatár emelése szinte minden uniós tagállamban tervben van, ahol a korhatár nem éri el a 65 évet. Jelenleg az osztrák, a horvát, a lengyel és a román nők, továbbá a bolgár, a cseh, az észt, a lett, a litván, valamint az 1961 előtt született finn és máltai férfiak és nők esetében alacsonyabb 65 évnél a nyugdíjkorhatár. Ezekben az országokban jellemzően legkésőbb 2033-ig egységesen 65 évre (Szlovákiában 64 évre) emelik a korhatárt - írja a portfolio.hu.
Magyarországon épp 2022 végén fejeződött be egy tízéves korhatár-emelési ciklus, amikor is a nyugdíjkorhatárt 62-ről 65 évre emelték. 2023-tól a férfiak és a nők így egységesen 65 éves kortól kaphatnak öregségi nyugdíjat - kivételt csak a Nők40+-ával nyugdíjba menők élveznek. A jelenlegi becslések szerint 2035-ig valószínűleg már nem kell emelni a magyar nyugdíjkorhatárt.
Azok az EU tagállamok, amelyekben jelenleg is 65 év vagy magasabb a nyugdíjkorhatár, a jövőbeni emelési terveiket jellemzően a 60 vagy 65 éves korban várható további élettartam alakulásától teszik függővé (a 27 tagállamból 11-en tervezik ezt a megoldást: Svédország, Hollandia, Finnország, Dánia, Ciprus, Észtország, Olaszország, Portugália, Szlovákia, Cseh Köztársaság és Bulgária).
HIRDETÉSSpanyolországban 2027-től, Belgiumban 2030-tól, Németországban 2031-től 67 évre, Dániában 2035-től 69 évre, Olaszországban 2050-től 69 év 9 hónapra nő a korhatár. Hollandiában az idei 66 év 7 hónapos nyugdíjkorhatár 2024-ben 67 évre nő, de 2025-től teljes mértékben a nyugdíjazás időpontjában várható további átlagos élettartam függvénye lesz.
Svédországban rugalmas nyugdíjba vonulási korspektrum érvényesül, jelenleg 62 - 68 év között, 2023-től 63 - 69 év között lehet igényelni nyugdíjat, de minél korábbi életkorban igényli valaki, annál kisebb lesz a nyugdíja a várható további élettarttamtól függő életjáradék-osztók alkalmazása következtében.