Andrea Mammone, a római Sapienza Egyetem kortárs történelem professzora szerint a fasizmust legitimáló történelmi revizionizmusnak vagyunk tanúi.
HIRDETÉS2022. október 27-én van a százéves évfordulója annak, hogy a Benito Mussolini által vezetett Nemzeti Fasiszta Párt mozgósította fegyvereseit és több olasz nagyvárosban – köztük Milánóban és Bolognában – átvette a hatalmat, ami a 21 évig fennálló fasiszta rezsim létrehozásához vezetett.
Most, 100 évvel később, Giorgia Meloni választási sikere után, sokakban felmerül a kérdés:
a fasizmus jelenthet-e újra valós veszélyt Olaszországban?
A fasizmus bukását követően, a II. világháború vége előtt nem sokkal ugyan megölték Mussolinit, és jó néhány párttársát is – másokat pedig megszégyenítettek –, sok korábbi párttag vagy szimpatizáns azonban újra bekerült a politikai vérkeringésbe. Voltak köztük olyanok is, akik nem voltak hajlandók csatlakozni a politikai fősodorhoz, inkább saját pártot alapítottak: az Olasz Szociális Mozgalmat (Movimento Sociale Italiano, MSI), melynek ideológiája a Nemzeti Fasiszta Párt fő alapelveire épült.
És itt jön a képbe Meloni!
Az új olasz miniszterelnök ugyanis 1992-től, azaz 15 éves korától az MSI ifjúsági tagozatának tagja volt, majd 1996-ban az utódpárt Nemzeti Szövetség hallgatói szervezete, a Hallgatói Akció vezetőségi tagja lett. Akkoriban azt mondta Mussoliniról a francia tévének:
Meloni politikai karrierje később meredeken ívelt felfelé. 2006-ban, 29 évesen a Képviselőház legfiatalabb képviselőjének, egyben alelnökének választották, 2008-tól 2011-ig pedig már kormánytag volt. Silvio Berlusconi kormányában az ifjúsági miniszteri tárcát kapta meg (31 évesen ezzel Olaszország történetének legfiatalabb minisztere volt), mielőtt 2012-ben csatlakozott az Olaszország Fivérei párthoz, amely ideológiájában olyannyira örököse az MSI-nek, hogy az annak logójából átvett zöld-fehér-piros lángok az Olaszország Fivérei logójának részét képezik.
Akkor tehát a fasizmus újra probléma lehet Olaszországban?
Sokak szerint vannak erre utaló jelek.
Az olasz szenátus elnöke, Ignazio Benito Maria La Russa – nomen est omen? – politikai múlja igencsak ellentmondásos, különösen miután kiderült, hogy fasiszta relikviákat gyűjtött. Hasonló háttérrel rendelkeznek Meloni kabinetjének egyes tagjai is. Daniela Santanchè turisztikai miniszter korábban azt mondta egy nagygyűlésen:
Aktív tagja az olasz politikának Mussolini három leszármazottja is, akik büszkén viselik a duce vezetéknevét. A legismertebb közülük, Alessandra Mussolini, aki az olasz szenátus és az Európai Parlament tagja is volt, és nagy felháborodást váltott ki, amikor 2006-ban azt mondta az olasz köztévében (RAI), hogy „jobb egy fasiszta, mint egy b*zi”.
Tovább rontja az összképet, hogy a radikálisabb neofasiszta mozgalmak, mint a CasaPound még mindig nyilvános, gyakran erőszakos tüntetéseken vesznek részt. Többek között ez is oka annak, hogy Liliana Segre, zsidó-olasz szenátor, a holokauszt túlélője gyakran felhívja a figyelmet a fasizmus veszélyére, illetve egy erős olasz antifasiszta mozgalom hiányára.
Meloni elhatárolódott
Azokkal szemben, akik a fasizmus újbóli előretörésétől tartanak, mások úgy gondolják, hogy egy fasiszta hatalomátvétel, illetve diktatúra kockázata továbbra is csekély, különösen Olaszország háború utáni alkotmányos kereteit és választási rendszerét alapul véve.
Ezt támasztja alá az a beszéd is, amelyet kormányprogramja alsóházi elfogadása után Meloni mondott a parlamentben:
– fogalmazott a miniszterelnök, aki Mussolini faji törvényeit szégyenteljesnek, Olaszország történetének mélypontjának nevezte.
Meloni mellett jobboldali koalíciójának számos tagja, köztük az Északi Liga vezetője, Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes is elutasította azt a teóriát, hogy a fasiszták még mindig bármilyen észrevehető hatalmat gyakorolnának Olaszországban.
Tényleg így van ez?
Erről az Euronews két akadémikussal beszélt, akik a téma szakértői.
Egyikük Rula Jebreal, palesztin származású újságíró, a propaganda és a népirtás közötti összefüggésekre szakosodott akadémikus, aki azok közé tartozik, akik a fasizmust tartós fenyegetésnek tekintik Olaszországban, amire adekvát példaként Meloni új, szélsőjobboldali kormányát hozza fel.
HIRDETÉS– állítja Jebreal, rámutatva arra, hogy Meloni kabinetjébe keményvonalas minisztereket neveztek ki.
Az akadémikus nemrégiben kritikák özönét kapta egy közösségi médiában közzétett bejegyzése után, amelyben kiemelte Meloni apjának bűnügyi múltját, amivel állítása szerint a szélsőjobboldaliak képmutatására akart rávilágítani, illetve arra, hogy bűnbakot csinálnak például a migránsokból, és a hátterük alapján ítélkeznek felettük.
– mondja az akadémikus, aki szerint nem csak a szélsőjobboldal erősödése aggasztó, hanem a mérsékeltek önelégültsége is. Jebreal úgy érzi, hogy „válság van" a liberális újságírók körében, akik nem tettek eleget a probléma kezelése érdekében, ami elősegítette a szélsőségek előretörését.
„A centrista politikusok és médiaszemélyiségek, akik segítik és támogatják Melonit, több energiát fektettek abba, hogy a róla szóló tweetemet kritizálják, mint hogy a miniszterelnök múltjával tették volna ugyanezt" -- mondja Jebreal, aki Meloni sikerét kommentálva úgy látja, hogy -- ahogyan az az 1920-as években történt -- a szélsőjobboldali erőknek most is sikerül a társadalmi-gazdasági kihívásokat a javukra fordítaniuk.
HIRDETÉS– összegez az akadémikus.
Mammone professzor: "A fasizmust legitimáló történelmi revizionizmusnak vagyunk tanúi"
Rula Jebreallal ellentétben Andrea Mammone, a római Sapienza Egyetem kortárs történelem professzora nem észlel közvetlen fenyegetést az olasz demokráciára.
„Legalábbis rövid távon nem. A politikai intézmények erősek. A fasizmus felé való sodródáshoz évekre lenne szükség" – vélekedik a professzor, aki a fasizmus és a szélsőjobboldali politika történetének egyik legkiválóbb olaszországi szakértőjeként számos könyvet és tanulmányt írt a témában.
„Több problémát látok az Egyesült Államokban, ahol a republikánusok nem fogadják el egy valóban demokratikus választás eredményét" – tette hozzá Mammone utalva a Capitolium tavalyi megrohamozására.
HIRDETÉSA professzor úgy véli, Meloni kormányzása kevésbé jelent veszélyt Olaszország demokratikus kereteire, fenyegetés inkább a kisebbségek elleni idegengyűlölet szempontjából áll fenn, mert – Jebreallal egyetértve – úgy látja, hogy a fasiszta retorika és szimbolika normalizálódott az olasz társadalomban.
– mondja a professzor, majd így zárja gondolatait: „A fasizmust legitimáló történelmi revizionizmusnak vagyunk tanúi. Meloni kormányzása a fasizmus további rehabilitációjához fog vezetni".