Öt híres politikus, illetve aktivista, aki a Szaharov-díj után Nobel-békedíjat is kapott

Öt olyan jelentős emberi jogi aktivista, illetve politikus is van, aki megkapta az Európai Parlament Szaharov-díját, majd nem sokkal később a Nobel-békedíjat is neki ítélték.

Szerdán délután jelentették be az Európai Parlamentben, hogy kinek ítélték oda az EP-képviselők idén Szaharov-díjat. Az előzetes várakozásoknak megfelelően az ukrán nép kapja idén a gondolat- és véleményszabadságért járó elismerést. Tavaly egyébként a jelenleg börtönbüntetését töltő, orosz korrupcióellenes, ellenzéki politikus Alekszej Navalnij munkáját ismerte az EP.

Az Andrej Szaharov Nobel-békedíjjal kitüntetett orosz fizikus nevét viselő díjat 1988-ban alapították, és az emberi és alapvető jogok védelme érdekében tevékenykedő személyeket vagy csoportokat tüntetik ki vele.

1. Nelson Mandela

Nelson Mandela az apartheid elleni harc egyik vezető alakja volt hazájában, Dél-Afrikában. Neki ítélték oda az első Szaharov-díjat 1988-ban, amit még a börtönben kapott meg.

Mandela 27 év börtön után 1990-ben szabadult, és az akkori dél-afrikai elnök, Frederik de Klerkkel együtt dolgozott a megbékélésért. A norvég Nobel-bizottság elismerte "az apartheid rezsim békés felszámolásáért végzett munkájukat", és 1993-ban Nobel-békedíjjal tüntette ki őket.

2. Aung Szan Szú Csí

A mianmari politikus és aktivista Aung Szan Szú Csí évtizedeken át küzdött a demokráciáért és a katonai diktatúra ellen. 1990-ben az általa vezetett ellenzéki párt, a Nemzeti Liga a Demokráciáért megnyerte a választásokat, ekkor került házi őrizetbe került. Ebben az évben ítélte neki a Szaharov-díjat az Európai Parlament.

Egy évvel később Nobel-békedíjat kapott "a demokráciáért és az emberi jogokért folytatott erőszakmentes küzdelméért". Házi őrizetét végül 2010. november 13-én oldották fel.

2015 novemberében elsöprő győzelmet aratott a Nemzeti Liga a Demokráciáért, így Aung Szan Szú Csí lett az ország kormányfője. 2017 óta mianmari hatóságok rohinja közösség elleni erőszakos cselekményei, az etnikai tisztogatás, a muszlim kisebbség elűzése miatt, illetve, hogy lényegében tétlenül nézte azt, több nemzetközi díjától megfosztották a politikust

2020-ban az Európai Parlament elnökeinek konferenciája hivatalosan kizárta Aung Szan Szú Csít a Szaharov-díjasok közösségéből. 2021 februárban katonai puccsot hajtottak végre az országban, azóta több ügyben is vádat emeltek Aung Szan Szú Csí ellen, legutóbb októberben ítélték 6 év börtönbüntetésre, így már összesen 26 évet kapott a 76 éves politikus. 

2022. januárjában a norvég Nobel-bizottság közleményben állt ki korábbi díjazottja mellett,  politikai ítéletnek minősítették és elítélték a bebörtönzött, mianmari vezető ügyében hozott bírói döntést (akkor épp 4 év börtönbüntetést szabtak ki rá). "Aung Szan Szú Kji továbbra is a demokráciáért folytatott küzdelem legkiemelkedőbb harcosa Mianmarban. A Nobel-bizottság rendkívüli mértékben aggódik a sorsáért" - hangsúlyozta Berit Reiss-Andersen, a bizottság elnöke.

3. Malála Júszafzai

Malála Júszafzai mindössze 15 éves volt, mikor 2012-ben pakisztáni tálibok merényletet követtek ellene, mert azért kampányolt, hogy a lányok iskolába járhassanak. A lányra az iskolából hazafelé menet támadtak rá, életveszélyesen megsérült, a nyakán és a fején is eltalálták. Nagy-Britanniába szállították, ahol teljesen felépült a sérüléseiből. Családjával azóta is ott élnek, hazájában nem lennének biztonságban.

Malála azóta is folytatja harcát a lányok oktatáshoz való hozzáférésért. Küzdelméért 2013-ban ítélték neki a Szaharov-díjat. 2014-ben megosztva ítélték neki a Nobel-békedíjat az indiai Kailás Szatjárthival, a "gyermekek és fiatal emberek elnyomása ellen tett küzdelmükért, hogy minden gyermeknek alanyi jogon járjon az oktatás".

Malala ekkor 17 éves volt, ezzel ő a legfiatalabb Nobel-díjazott.

4. Denis Mukwege

Dr. Denis Mukwege kongói nőgyógyász, akit "a férfi, aki meggyógyítja a nőket" néven emlegetnek. A kongói nőgyógyász "az erőszak áldozatainak kezeléséért" kapta a Szaharov-díjat 2014-ben.

Mukwege  életének legnagyobb részét annak szentelte, hogy véget vessen a szexuális erőszak háborús fegyverként és fegyveres konfliktusok során való alkalmazásának. 1999-ben megalapította a Panzi kórházat a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén elkövetett szexuális és nemi alapú erőszak áldozatainak kezelésére, ahol több tízezer túlélőnek segítettek.

Munkásságát elismerte a norvég Nobel-bizottság is. Az iraki Nádia Muráddal megosztva ítélték neki a Nobel-békedíjat "a háborús helyzetekben elkövetett szexuális erőszak elleni erőfeszítéseikért".

5. Nadia Murad

A kurd származású fiatal iraki nőt, Nadia Muradot 21 évesen, 2014-ben rabolták el az Iszlám Állam csoport dzsihadistái, és szexuális rabszolgasorba taszították. Sikerült megszöknie, Németországban telepedett le, beszámolt a vele történt borzalmakról. Azóta is küzd az emberkereskedelem és a szexuális erőszak ellen. Könyve, melyben az átélt szörnyűségekről, és szökéséről is beszámol 2018-ban magyarul is megjelent, "Az utolsó lány - Küzdelmem az Iszlám Állam ellen" címmel.

2016-ban az EP-képviselők Muradnak egy másik jazidi emberi jogi aktivistával Lámija Adzsii Bassárral megosztva ítélték oda a Szaharov-díjat, aki szintén a terrorszervezet szexuális rabszolgatartásának túlélője.

Két évvel később, a fent említett Mukwegével megosztva kapta Murad a Nobel-békedíjat.

Kofi Annan és az ENSZ

Fordított sorrendben ismerték el az ENSZ-t és főtitkárát, Kofi Annant, azaz először Nobel- majd Szaharov-díjat kapott. 2001-ben "egy jobban szervezett és békésebb világ érdekében végzett munkájukért" ítélte oda a szervezetnek és Annannak a díjat a norvég bizottság. Az Európai Parlament pedig 2003-ban.

+ 1: Az orosz Memorial

Nem személy, hanem szervezet az orosz Memorial, melynek első vezetője a Szaharov-díj névadója, a világhírű ellenzéki fizikus, Andrej Szaharov volt. 2009-ben ismerték el munkásságukat az EP-képviselők a díjjal, 2022-ben pedig Nobel-békedíjat kaptak megosztva Alesz Bjaljacki belarusz aktivistával és az ukrán Polgári Szabadságjogok Központjával. Az indoklás szerint "kiemelkedő erőfeszítéseikért a háborús bűnök, az emberi jogok megsértése és a hatalommal való visszaélés dokumentálása érdekében".

Az 1989 januárjában Moszkvában alapított Memorial a legrégebbi orosz emberi jogi szervezet. Azzal a céllal alapították, hogy emléket állítsanak a szovjet rendszerben politikai okokból meghurcolt, elítélt személyeknek, feltárják és nyilvánosságra hozzák a múltban elkövetett törvénytelenségeket.

2021. december 28-án az orosz legfelsőbb bíróság elrendelte a szervezet bezárását, miután a nyugati országok által rendszeresen bírált orosz NGO-törvény alapján megvádolták.