Még ridegebb terror, puccs, vagy forradalom között választhat Irán Ali Khamenei után

Access to the comments Kommentek
Írta: Székely Ferenc
Libanonban már majdnem annyira erős volt, mint odahaza
Libanonban már majdnem annyira erős volt, mint odahaza   -   Szerzői jogok  AP Photo   -  

Ali Khamenei (83) fő vallási vezető halála vagy lemondása esetén az ország politikája még keményebbre fordulhat, mint a főpap hosszú uralma idején, de káoszra is lehet számítani. Az iráni papi elitnek és a hozzá kapcsolódó katonai és gazdasági klikkeknek modernizációra lenne szükségük, hogy az ország lépést tarthasson a Közép-Kelet felemelkedő hatalmaival, egyenrangú partnere lehessen Kínának és Oroszországnak, és fenntarthassa kiterjedt terrorhálózatát a szélesebb régióban. A főpap élete és pályafutása teljesen egybe esik a teokratikus rendszer fejlődéstörténetével.

Irán második leghosszabb ideig uralkodó vezetője hosszú ideje betegeskedik

A vallási vezető állapotának ingadozását érzékelni lehet közéleti szerepléseinek és kommunikációjának szűkülésében. Míg a 2021-es jeruzsálemi zavargások során napi 8-10 Twitter üzenetet és buzdítást tett közzé, ezek idén nyáron csökkentek, és akadtak hosszabb néma szakaszok is. 

Szeptember elejétől romlott az állapota

Nour Mohamed Omara iráni török akadémikus szerint Ali Khamenei kábítószert használ. Úgy értesült, hogy a Forradalmi Gárda egy "különleges falut" üzemeltet Beludzsisztánban, ahol a speciális kábítószereket előállítják, és senki nem mehet a hely közelébe.

A főpap prosztatarákjáról szóló korábbi híreszteléseket hivatalosan sosem erősítették meg. Szeptember elején egyik repülőútját rosszulléte miatt át kellett irányítani a legközelebbi nagyvárosba, és Teheránból rendelni érte mentőket, de erről sem volt hír kormányzati forrásokban. Ugyanakkor szeptember közepén megjelent és beszélt egy vallási eseményen.

Khamenei tényleg egy vallási kókler?

Számos lehetséges forgatókönyv létezik a Khamenei utáni fejleményekre. A politikai váltás lehet sebes, de meg is torpanhat a belharcok, vagy az éppen most kiterjedő népi lázadás miatt. Stagnálás is bekövetkezhet, vagyis ugyanannak a politikának a klónszerű folytatása, élén egy jellegtelen főszereplővel. Ám ez kevéssé valószínű, mert a vallási rendszernek mindenképpen keménykezű vezetőre van szüksége. 

Azért is, mert a társadalmon belül súlyosan megrendült a papi vezetők és a papi rendszer iránti bizalom, sőt, a  kötelező tisztelet is. Az események láttán az amerikai vezetés újabb szankciókat helyezett kilátásba, bár tavaly még Teherán ezek enyhítésében reménykedett a bécsi egyeztetéseken. Khamenei most (ismét) Izrael és az USA nyakába varrja a lázongásokat, mert szerinte az általuk pénzelt ügynökök a disszidensek hergelik a közvéleményt. 

Már kevésbé félnek és kevésbé tisztelnek

Ez a narratíva egyáltalán nem újkeletű, hiszen legutóbb Qassem Szolejmani gárdaparancsnok 2020 végi bagdadi meggyilkolását Donald Trump amerikai elnök rendelte el, mégpedig izraeli hírszerzési adatok alapján. A tábornok máig élő kétségtelen népszerűségét ki lehet használni a figyelem elterelésére az ország valós problémáiról és felelőseiről. 

A papság is nyugtalan

Ezeket a klérus is érzékeli, és köreikben is nő az izgalom. Ezt jelzi, hogy a szent vallási központ, Qom papi szemináriumának (Hawza) lázongó csoportja szerint Khamenei már nem is legitim vezető, mert eszmei alappillére megdőlt. Ezzel az uralma alatt elkövetett atrocitásra és bűncselekményekre utalnak, és már nem tekintik őt az eszme Őrzőjének.

Mondják, hogy nem is ismeri kellően az arab nyelven írt eredeti teológiai szövegeket és a saría joggyakorlatot, hanem csak utánozza azokat. Nem igazi 'mujtahid', azaz nem kellően felkészült a tanok komplex ismeretéből. Ezeket a bírálatokat korábban Montazeri és Rafszandzsani ajatollahok is megfogalmazták, de kellő óvatossággal, jól ismerve a Khamenei mögött álló erők brutalitását. 

A szabálykönyv szerint a papi szakértői gyűlés jelöl és választ vezetőt, még akkor is, ha Khamenei hagyott hátra rendelkezést az utódjáról. Azért, mert – minden torzulása mellett – Irán még köztársaság, öröklés tehát nincs, és az elhunyt vezető kívánsága sem feltétlenül kötelező. Az erre mutató egyetlen precedens az, amikor az iszlám perzsa államot megalapító Khomeini ajatollah halálakor (1989) nem azt választották utódjául, akit korábban megjelölt.

Khomeini eredetileg a hadseregpárti Montazeri ajatollahot nevezte meg örököséül, de az eldöntetlen Irán-Irak háború után a legfelsőbb körökben intrikák kaptak lábra. Némi vita után a papi testület (a 12 tagú Őrök Tanácsa) hitelt adott Rafszandzsani ajatollah vallomásának, aki szerint Khomeini az államelnök Khamenei nevét hagyta meg neki. 

AP Photo
Az első utódlás főszereplői - Khomeini, Montazeri, KhameneiAP Photo

Bökkenőt jelentett a kinevezés útjában, hogy Khamenei nem volt ajatollah. Ezért az utódláshoz előbb fel kellett oldani azt a korábbi tilalmat, hogy a tisztségre nem-főpapi rangú személy is előléphessen.

Hivatalosan jelenleg tabutémának számít egy lehetséges utód megnevezése, ezért csak latolgatni lehet az esélyeket. A 89-as precedens alapján a jelenlegi elnök, Ebrahim Raiszi is befuthat, noha ő sem ajatollah.

Raiszi viszont építhet arra, hogy politikai hatalma és Irán nemzetközi aktivitása meglepően kiterebélyesedett első hivatali éve után, éles ellentétben Róhani elnökkel. Raiszi tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, Hszi Csin-pinggel, Erdogan török elnökkel, ő léptette be az országot a Sanghaji Együttműködésbe, így aktív kapcsolatai nélkülözhetetlenek a nemzetközi porondon. 

AP Photo
Raiszi egy év alatt széles kapcsolatrendszert építettAP Photo

Ha Raiszi lesz a főpap, akkor az adminisztráció végleg alárendelt szerepbe kényszerül. Egy olyan rendszer jöhet létre, amiben a két funkció jószerivel összeolvad, mint a történelem során sok teokratikus államban. Elődeihez képest Raiszi sokkal aktívabb, napi ügyekben 'intézkedő' főpap lenne, egyben a papi rendszer hűséges funkcionáriusa.

Pályafutása során Raiszi töviről-hegyire megismerte az államapparátus és az igazságszolgáltatás működését, és személyesen vett részt a terrorgépezet irányításában. 

Khamenei főpapsága során 7 elnöki mandátumot engedélyezett. A tavalyi választásokat megelőző castingon egykori kedvencét, Mahmud Ahmadinedzsádot is kiszórta, mivel benne is 'csalódott'. Annak ellenére tette ezt, hogy az elnöki posztot kétszer is betöltő politikus kimagasló népszerűségnek örvendett. Vagy éppen emiatt, hogy simább befutót biztosítson Raiszi előtt.

Raiszi nem lelkes híve a párhuzamos hatalomnak, amit többször is jelzett Khamenei felé. A 2021-es választási kampányból a főpap azért rostálta ki Róhani elnököt is, mert politikáját "túl liberálisnak" tartotta. Raiszi végül elsöprő fölénnyel (72,35%) futott be. Nem volt nehéz dolga, mert Khamenei csak jelentéktelen személyek indulását engedélyezte vele szemben. 

Az új elnök jó ütemérzékkel vette észre az ukrajnai háborúban számára megnyílt lehetőségeket az elszigetelődő Oroszország felé, amiket katonai drónok szállításával támaszt alá. Nem lehet azzal vádolni, hogy túl sokat toporgott, mert már ott tart, hogy az eszközök fejében követeli Moszkvától az ukrajnai zsidóság megtámadását is. Ezzel szemben Izrael légvédelmi eszközöket biztosít Ukrajnának ezeknek a drónoknak a lelövésére, ami több alkalommal sikerrel is járt. 

AP Photo
A két fő esélyes: Raszi és Mojtaba - a Gárda pedig a mérleg nyelveAP Photo

A mérleg egyik serpenyőjében Raiszi esélyeit rontja népszerűtlensége, ami gyakran tömeges gyűlöletet mutat. Számolnia kell azzal is, hogy az ország silány gazdasági állapotait, a robogó inflációt (52%), a nemzeti valuta romlását (-25% a dollárral szemben), és a munkanélküliséget (11,5%) az ő nevéhez kötik. Ez nem teljesen igazságos vélemény, mert idén a nemzeti jövedelem hajszálnyi erősödése várható, bár ez még így is csak harmada lesz a GDP tíz évvel ezelőtti mértékének. A munkanélküliség is rendre 10% fölött az elmúlt 21 évben, tehát ez sem lehet teljesen Raiszi nyakába sózni.

A mérleg másik serpenyőjében ücsörög a másik esélyes, maga Khamenei fia, Mojtaba is (53), aki egy évet szolgált az iraki fronton, és szintén erős kapcsolatokkal rendelkezik a titkosszolgálatok és a Gárda felé. Ő ráadásul ajatollah is, vagyis azoknak a konzervatívoknak a táborát erősíti, akik nem lennének boldogok egy 'civil' újbóli főpappá emelésétől. 

Arra viszont figyelniük kell, hogy ilyen esetben a rendszer már valamiféle vallási dinasztia felé mozdulna el, mert így legalább 60 évig ugyanaz a család uralná a papi csoportot. Ez sokan nem látnák szívesen. Jelenleg 87 ajatollahot tartanak nyilván, és elvileg közülük bárki beülhetne a Legfelsőbb Vezető székébe. Mojtabi vallási felkészültségét még apjáénál is alacsonyabbra értékelik,és rendre megemlítik zavaros pénzügyeit és rejtelmes beavatkozásait a választási folyamatokba.

Történhet-e fegyveres puccs?

Ennek az esélyét sem lehet kizárni. Felállhat egy félkatonai (féldemokratikus) rendszer, párosulva a vallási vonal háttérbe szorításával, ahogy Egyiptomban vagy Törökországban látjuk. A népi megmozdulások lendülete ilyen irányba is taszíthatja a folyamatokat. Jelenleg nincs összhang a háromezer éves reguláris hadsereg (plusz légierő és haditengerészet), illetve a  rendfenntartók között az élesedő társadalmi válságot illetően. 

A Gárda kiterjedt befolyása évtizedek óta nyugtalanítja a hagyományos katonai vezetést. A vezérkar videóüzenete szerint, amit Sajjad Asgari a légierő mérnökszázadosa közölt, a hadsereg a nép pártján áll. Mivel voltak jelentések arról, hogy a tüntetőkre törő álarcos fegyveresek arabul beszélnek, a százados gyalázatnak tartja a saját lakosság ellen importálni a rendszer külföldi szélsőségeseit. (Itt elsősorban a libanoni Hezbollahról lehet szó, de szóba kerül az ISIS is.)

A hadsereg a nép oldalán áll

A harcias hangulatot növeli a Forradalmi Gárda nyilatkozata, mely szerint az atomfegyver bevetésétől sem riadnának vissza, ha Iránt fenyegető újabb biztonsági kockázatokat észlelnek, bár ez a fegyver még nem áll készen. Viszont fenyegetésnek megfelel, különösen a bécsi atomalku kudarca után.

Üdvözöljük a polgárháborúban?

Az ország stabilitása egyik esetben sem garantált. Annyira nem, hogy az X-forgatókönyv szerint megtörténhet, hogy a Gárda lezárja Teheránt és a fontosabb ipari és nukleáris központokat, és az ország más részeit sorsára hagyja. Ebből több etnikai csoport, ellenállási szervezet vagy szomszédos állam hasznot húzhatna. Felélénkülnének a különféle disszidens, emigráns és belső ellenzéki félkatonai csoportok is, valamint folytatódna a különféle szunni irányultságú terrorcsapatok beszivárgása (ISIS, al-Kaida, esetleg a Talibán).

Eddig 240 halottról és 10 000 őrizetbe vételről számolnak be a független hírforrások. A tiltakozások 156 városra terjedtek ki. A tömegtüntetéseket kiváltó rendőri erőszak sodrában az állam részéről szinte hisztérikussá nőtt a hidzsáb-ellenes mozgalmakkal szembeni gyűlölet. A teheráni parlament egyik képviselője, Mahmúd Nabavian szerint a fejkendő levétele azonos a prostitúcióval, és pont olyan, mint ha egy nő pucéran mutatkozna férfiak jelenlétében. Dühét az váltotta ki, hogy Mahsa Amini halálát követően seregnyi tüntető nő levette a kendőjét vagy levágatta a haját. 

Ennél még magasabb szintű megszállottságot mutatott be maga az elnök. Az ENSZ New York-i közgyűlésére látogató Ebrahim Raiszi lemondta az interjút a CNN veterán sztárriporterével, Christiane Amanpourral, mivel a riporternő megtagadta, hogy a beszélgetés során hidzsábot viseljen.

Amanpour és Raiszi üres széke

Spártai életmód a külvilág felé és a betört koponyájú testvér

Khamenei után hat gyermek marad, négy férfi és két asszony. A családi szálak erős politikai kapcsolatokat mutatnak. Egyik nászura elnökjelölt volt, egy másik ajatollah, veje pedig nemzetgyűlési képviselő, miként egyik fivére is. A kiházasítások nem nélkülözték a politikai kapcsolatépítés szempontjait. 

Viszont akadt lázadó is a családban, mégpedig öccse, Hadi Khamenei, aki elhatárolódott bátyja keményedő iszlamista politikájától. Az öcs reformistának számít, aki sokallta a főpapi hatalmat, és szerepet vállalt a mérsékeltebb Khatami elnök kormányában. Tiltakozott az Őrök Tanácsának állami túlhatalma ellen, mert azt ellentétesnek tartotta az alapító Khomeini iszlám-demokratikus ígéreteivel. 

Ezzel kiváltotta a szélsőséges iszlamista csoportok gyűlöletét, akik 1990-ben a szent városban agyba-főbe verték, és a koponyáját is betörték. Haragjukat az is táplálta, hogy Hadi egyik lapja karikatúrát jelentetett meg Khomeini ajatollahról. Újságjait 1995-ben bezáratták.

AP Photo
A család fehér és fekete báránya - Ali és HadiAP Photo

Amikor legfőbb vezető lett, Khamenei egy üres telkekkel övezett házba költözött, ami köré lassan valóságos lakónegyed épült az egyházi elit és a Gárda vezetői számára a Palesztina utcában. Mintegy 50 új ház épült ott, és a komplexumban 500 embert foglalkoztatnak, akik a legszigorúbb biztonsági szűrőkön mennek át.

Az uralkodó vélemények szerint Khamenei tisztességes és aszketikus életet élt, minden luxus nélkül. Felesége egyszer úgy nyilatkozott, hogy minden ékszertől megszabadultak és szerényen táplálkoznak. Iráni disszidensek szerint viszont mindez csak a nagyközönségnek szóló politikai marketing. A Daily Telegraph riportjában azt állították, hogy Khamenei valósággal falja a kaviárt és pisztrángot, és imádja a vulgáris vicceket. 

Megemlítenek egy 100 lovas istállót, egy 170 antik darabból álló sétapálca-gyűjteményt, és még további hat palotát, ami a főpap tulajdonában vagy birtokában van. Emlegetnek amerikai hírszerzői forrásokat, melyek szerint Khamenei 200 milliárd dolláros vagyont ellenőriz szerte a világon.

Kemény előélet, viharsebes karrier, plusz pokolgép a magnóban

Reza Pahlavi sah után Khamenei ezüstérmes a főhatalomban eltöltött éveket illetően. A két főhős viszonya nem volt idilli, hiszen a Sah kétszer is száműzte őt az országból, és hatszor vetette őrizetbe. Az ajatollahok a Sahot a Nyugat bábjának tekintették, hiszen a CIA puccsa emelte a hatalomba 1953-ban és uralma mindvégig az USA-val ápolt kapcsolatokra épült, Khamenei viszont a merev Nyugat-ellenesség légkörében nőtt fel. 

Kamaszkorában Qum vallási központjában Khomeini ajatollah hallgatója volt az egyházi szemináriumokon. A későbbi államalapító ekkor figyelt fel rá, mert az ifjú Khameneit elsősorban nem a hittételek, hanem ezek politikai vonatkozásai érdekelték. Vagyis annak a módja, hogy a hit parancsai a törvényekben és az államéletben is zsinórmértéket jelentsenek, és a szent írásoknak kell meghatározni a politikát és a jogrendet. 

A Sah uralmát felszámoló forradalom után szinte természetes volt, hogy Khamenei a klerikális államalapító védőszárnyai alól tört előre az egyházi és politikai hierarchiában. Hamarosan köztársasági elnök lett, majd az Irakkal vívott emésztő háborúban teljes papi ellenőrzés alá vette a Forradalmi Gárdát, melynek parancsnokait onnantól ő jelölte ki. Ebben sosem engedett kivételt, mivel a Gárda egyre inkább az egész rendszer gerince és idegrendszere lett. 

1981-ben bombamerényletet követtek el ellene egy magnetofonba rejtett szerkezettel, miáltal jobb karja örökre megbénult. Ez a csapás egész életében akadályozta a napi életben és a munkavégzésben, de nem volt közismert, mert amennyire csak lehetett, leplezték.

AP/AP
A karrier kezdeti éveiben, 1981AP/AP

A létra legmagasabb fokára mentorának, Khomeininek a halálakor került. Ez nem volt sétagalopp a számára, mert az akkor még döntő befolyású vezérkar morgolódott a Gárda-párti főpap ellen. Mint később kiderült, volt is rá okuk. A helyzet némiképp hasonlatos volt a Hitler hatalomra kerülése idején vívott pozíciós küzdelmekhez a Reichswehr és az SA, majd később az SS között. A katonai vezetők nem kívánták, hogy a véres iraki háborúban a Forradalmi Gárda játssza a főszerepet, de a külső és a belső csatát egyaránt elveszítették, és a babérokat a Gárda aratta le. 

Khomeini halálával Khamenei lett az Astan Quds Razavi felügyelője is, azé a szervezeté, melynek feladata a nyolcadik síita imám, Reza ereklyetartójának védelme. 1200 éves története ma már messze túlmutat a vallási tanok magyarázatán. Befolyásoló politikai és gazdasági súlyt nyert, 19 000 alkalmazottal, üzemekkel és földbirtokokkal. Előző vezetője maga Raiszi volt. 

Ez a központ kezeli azt a mérhetetlen vagyont és javakat, amit a hívők adományai és beszolgáltatásai juttatnak a klérusnak szerte a világból, és aminek minimális értékét 15 milliárd dollárra teszik, felső határa pedig megállapíthatatlan. Az Anonymus hackercsoport hatalmas méretű pénzmosásokra bukkant iráni és külföldi felek között, és ígérete szerint konkrét személyek és bankok nevével is előáll majd.

Ijesztő összegekről lehet szó

Mit jelent legfőbb vezetőnek lenni?

A legfőbb vezető egyben a fegyveres erők főparancsnoka, vallási parancsokat bocsáthat ki és döntéseket hozhat, felülbírálva a kormány politikáját számos területen, így a gazdaságban, a környezetvédelemben, a külpolitikában és az oktatásban. Ő döntheti el, hogy a döntéseket előkészítő és végrehajtó testületekben kik kaphatnak helyet, és természetesen uralja az igazságszolgáltatást és a médiát is. 

Többször megtörtént, hogy a kormányzat kinevezett valakit egy fontos pozícióba, de Khamenei megvétózta, és más személyt jelölt helyette. Ilyen döntéseket többnyire a nemzetvédelem és a média vezetői posztjain hozott.

A keménykezű vezető intézkedései gyakran váltottak ki elégedetlenséget és tömegmegmozdulásokat, de ezeket rendre vérbe fojtották. Ilyenek voltak az 1988-as és 1994-es (Qazvin) tüntetések, az 1999-es diáktüntetések vagy a 2009-es iráni elnökválasztás utáni tiltakozások. A vádlottakat rendszerint istenkáromlással állítják bíróság elé, és "jobb" esetben bebörtönzik vagy megkorbácsolják őket, de sokan belehalnak a kihallgatásokba, vagy áldozatai a nyilvános kivégzéseknek. 

253 fővel tavaly Irán messze vezette a végrehajtott halálos ítéletek kétes rangsorát a világban, ami kétszerese a második helyezett Szaúd-Arábiának.

STR/AP2007
Gyakori utcakép Iránban - kivégzések 2007-benSTR/AP2007

Hullámzó külpolitika, sosem tudni, hogy mi jár a fejükben. Az önellentmondások is beleférnek

Irán külviszonyait illetően helyesnek bizonyult az a mondás, hogy sosem lehet tudni, mit akarnak, mire készülnek és végül mit tesznek. 2003-ban például a Khamenei még fatwát (minden muszlimra kötelező vallási parancsot) adott ki, amiben megtiltotta mindenféle tömegpusztító fegyver gyártását, felhalmozását és használatát. Ehhez képest két elnöki mandátumot is engedélyezett Ahmadinedzsádnak, aki gőzerővel látott neki az ország nukleáris fejlesztésének, alig titkoltan a katonai szintű urándúsítás felé törve. 

Khamenei hosszú időn át elfogadható diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat keresett és talált is a Nyugattal, az USA-val és az Európai Unióval, aminek fő eredménye a 2015-ben megkötött nukleáris alku volt. Ez az egyezség most a végét járja, de időközben Irán létfontosságú időt nyert, és jelentős bevételekhez is jutott. 

Ezzel párhuzamosan a főpap hangvétele is keményebbre váltott, és üzeneteiben egyre többször bosszút, megtorlást és halált hirdetett. A közösségi platform törölte is az iráni vezetéshez köthető fiókokat, melyek például Donald Trump meggyilkolását helyezték kilátásba. 

Ugyancsak Khamenei nevéhez fűződik Irán visszafordíthatatlannak látszó térfoglalása a Közel-Kelet nagy régióiban és országaiban. Az ő égisze alatt alakult meg Libanonban a Hezbollah, amely ma már a kis levantei állam politikai és katonai életének egyik meghatározó ereje. Ugyancsak Khamenei kovácsolt szövetséget a gázai övezetet uraló Hamásszal (1984), és mindkét terrorista tömböt folyamatosan látja el pénzzel és fegyverzettel. 

A Hamász vezetője, Ismail Haniyeh maga ismerte el az iráni támogatásokat, és hozzátette, hogy ezek nélkül sem a szervezet, sem Gáza népe nem tudna létezni.

Egy beismerő vallomás, amit mindenki tudott

Khamenei rezsimje óriási befolyást szerzett az egykor ellenséges Irakban, ahol a közelmúltban belső válságot okozott Irán túlzott jelenléte, ami már az önálló iraki nemzeti létet fenyegeti. Szintén Khamenei finanszírozza a jemeni hútik lázadását, kiváltva egy olyan polgárháborút, ami egy tradicionális ország független létét számolhatja fel. Egy olyan országét, ahol már Krisztus előtt ezer évvel megalapozták az arab kultúrát, majd egyik fő központja lett az iszlám terjesztésének Kelet felé, beleértve Perzsiát is.

Jemen területén az Irán által támogatott hútik (a "második Hezbollah") az arab félsziget többi államát és kultúráját is fenyegetik, főként Szaúd-Arábiát, ahol a Próféta nyughelye is található. Szimpla hazugság volt ezért Khamenei állandóan ismételt narratívája, hogy ő a teljes iszlám világot képviseli. Az ideológiai bőbeszédűség sokkal inkább a perzsa uralkodó elit becsvágyát és mohóságát takarta.

Minden nap van valamilyen ellenzéki akció szerte az országban

Maguk az irániak is okozhatnak meglepetést, mert 1979 óta jókora részük immunis lett az üres iszlamista ígéretekre. A forradalom hajnalán Khomeini iszlám demokráciát ígért, de ez nem teljesült, és a papok elégették a lehetőségeket. Pedig létezik liberális történelmi előkép is, mert 1905 és 1911 között demokratikus monarchia működött Iránban. 

Reza Pahlavi, a néhai sah fia továbbra is népszerű figura, még akkor is, ha inkább csak egyesítő személy lehet, mintsem potenciális uralkodó. Ám ha az irániak többsége aranykornak tekinti az apja uralkodását, akkor is meg kell küzdeniük a jól felszerelt Gárdával, amelynek szervezettsége és kapacitásai e pillanatban leküzdhetetlennek látszanak.