Szakértők szerint a háború kimenetele attól függ, hogy Oroszország és Ukrajna képes lesz-e további erőforrásokat mozgósítani.
HIRDETÉSAmikor február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, sokan gyors orosz győzelemre számítottak. Hat hónappal később a második világháború óta a legnagyobb európai katonai konfliktus a kimerülés őrlődő háborújává vált. Az orosz offenzíva nagyrészt elakadt, és az ukrán erők egyre inkább a frontvonalak mögött lévő kulcsfontosságú létesítményeket veszik célba, a többi között az Oroszország által megszállt Krímben.
Elfuserált villámháború
Amikor Putyin orosz elnök bejelentette a "különleges katonai művelet" kezdetét, arra buzdította az ukrán hadsereget, hogy forduljon a kijevi kormány ellen. Ez a Kreml azon meggyőződését tükrözte, hogy a lakosság széles körben üdvözölni fogja a megszállókat.
A Moszkva szövetségesétől, Belaruszból érkező orosz csapatok egy része állítólag magával hozta a parádés egyenruháját is, készülve a gyors diadalra. Ezeket a reményeket gyorsan szertefoszlatta a heves ukrán ellenállás, amelyet a Volodimir Zelenszkij elnök kormányának nyugatról szállított fegyverrendszerek is támogattak.
A Kijev környéki repülőterek elfoglalására küldött légideszant csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek, a fővárosba tartó orosz páncélozott konvojokat az ukrán tüzérség megfékezte. Az ukrán légi támaszpontok és légvédelmi eszközök elleni számos támadás ellenére az orosz légierőnek nem sikerült teljes ellenőrzést szereznie a légtér felett. Súlyos veszteségeket szenvedett, ami korlátozta a szárazföldi erők támogatásának képességét.
Egy hónappal a háború után Moszkva visszavonta csapatait Kijev, Harkiv, Csernyihiv és más nagyvárosok közeléből, ezzel hallgatólagosan elismerve, hogy kudarcba fulladtak villámháborús tervei.
Változó csataterek
A Kreml ezután a Donbaszra, Ukrajna keleti ipari központjára helyezte át a hangsúlyt, ahol a Moszkva által támogatott szakadárok 2014 óta harcolnak az ukrán kormánycsapatok ellen, miután Oroszország annektálta a Krím félszigetet.
Az orosz erők hatalmas tüzérségi előnyükre támaszkodva kegyetlen harcokban törtek előre, amelyek feldúlták a régiót. Az Azovi-tengernél fekvő Mariupol stratégiai fontosságú kikötője az ukrán ellenállás jelképévé vált, de májusban elesett csaknem háromhónapos ostrom után, amely a várost romhalmazzá tette.
Az óriási Azovsztal acélgyárban meghúzódó több mint 2400 mariupoli védő később megadta magát, és fogságba esett. Közülük legalább 53-an meghaltak a múlt hónapban egy kelet-ukrajnai börtönben történt robbanásban, amelyért Moszkva és Kijev egymást vádolta.
Az oroszok átvették az ellenőrzést a teljes Luhanszki régió felett, amely a Donbászt alkotó két tartomány egyike, és a másiknak, Donyecknek is valamivel több mint a felét elfoglalták. Oroszország jelenleg Ukrajna területének mintegy 20 százalékát tartja megszállva.
"Putyin megpróbálja majd egyik ukrán területdarabot a másik után elharapni, hogy megerősítse tárgyalási pozícióját" – mondta Mikola Sunhurovszki, a kijevi székhelyű Razumkov Center agytröszt katonai elemzője. "Az az üzenete Ukrajnának, ha most nem ülsz le tárgyalni, a dolgok rosszabbra fordulnak, még több területedet vesszük el, és még több emberedet öljük meg. Nemcsak külső, hanem belső nyomást is próbál gyakorolni az ukrán kormányra".
A donbászi offenzíva lelassult, mivel Moszkva kénytelen volt csapatai egy részét átcsoportosítani az Oroszország által megszállt déli területekre, hogy kivédjen egy esetleges ukrán ellentámadást.
Az orosz csapatok az invázió elején elfoglalták a Krímtől északra fekvő Herszon régiót és a szomszédos Zaporizzsja régió egy részét. Moszkva-barát közigazgatásokat telepített oda, bevezette saját valutáját, orosz útleveleket adott ki, és népszavazások előkészítését indította el, hogy előkészítse az utat az annexiójukhoz.
Az ukrán erők azonban nemrégiben visszaszereztek területeket, hidakat támadtak és lőszerraktárakat vettek célba. Eközben a szembenállók azzal vádolták egymást, hogy támadják a zaporizzsjai atomerőművet, ami atomkatasztrófától való félelmet keltett.
"Ukrajna arra kényszerítette Oroszországot, hogy tömeges erőátcsoportosítást hajtson végre, és a frontvonal mentén, Harkivtól Herszonig szétszórja őket" - mondta Oleh Zsdanov ukrán katonai szakértő. "Bár Kijevnek nincs elég fegyvere egy nagy ellentámadás megindításához, az idő Ukrajna javára játszik, mert Ukrajna egyre több fegyvert kap a szövetségeseitől" - tette hozzá.
Ukrán sikerek
A nyugati fegyverek, köztük az amerikai HIMARS rakétavetők, növelték az ukrán hadsereg képességeit, lehetővé téve, hogy precízen és büntetlenül célba vegyék az orosz lőszerraktárakat, hidakat és más kulcsfontosságú létesítményeket.
Ukrajna áprilisban szimbolikus győzelmet aratott, amikor az orosz Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója, a Moszkva rakétacirkáló felrobbant és elsüllyedt járőrözés közben, miután állítólag ukrán rakéta találta el. Ez súlyos csapást mért Oroszország büszkeségére, és arra kényszerítette, hogy korlátozza a haditengerészeti műveleteit. Másik nagy siker Ukrajna számára az volt, amikor az orosz csapatok a heves ukrán támadások miatt visszavonultak a stratégiai fontosságú Kígyószigetről. Ez csökkentette az Odessza elleni tengeri támadás veszélyét, ami segítette az ukrán gabonaexport újraindításáról szóló megállapodás megkötését.
Oroszország ebben a hónapban újabb csapást szenvedett el, amikor egy krími légibázison és lőszerraktárban robbanássorozat történt. Bár Kijev nem vállalta magára a robbantásokat, az ukrán részvételhez nem férhetett kétség. A robbanások, amelyeket dróntámadások követtek, rámutattak a Krím sebezhetőségére, és arra, hogy az ukrán erők képesek messze a frontvonal mögött csapást mérni. A félsziget szimbolikus értékkel bír Oroszország számára, és kulcsfontosságú a déli műveletek fenntartásához. Ukrán tisztviselők arra figyelmeztetnek, hogy a 19 kilométeres krími híd, Európa leghosszabb hídja lehet a következő célpont.
Elveszett és szétroncsolt életek
Mind Oroszország, mind Ukrajna többnyire az egymásnak okozott veszteségeket hangsúlyozza, kerülve saját veszteségeik említését. Ukrajna katonai főnöke, Valerij Zaluzsnij tábornok hétfőn ugyanakkor azt mondta, hogy már csaknem 9000 ukrán katona halt meg a harcokban.
HIRDETÉSA moszkvai védelmi minisztérium utoljára március 25-én, a háború egy hónapja után számolt be a veszteségekről, amikor közölte, hogy 1351 orosz katona meghalt meg, és 3825 megsebesült. Nyugati becslések szerint az orosz halottak száma 15 ezer és 20 ezer között lehet – ez több, mint amennyit a Szovjetunió a 10 évig tartó afganisztáni háborúja során vesztett.
A Pentagon a múlt héten azt közölte, hogy 70-80 ezer orosz katona esett el vagy sebesült meg a harcokban. Ezek a veszteségek aláásták Moszkva képességét arra, hogy nagy offenzívákat hajtson végre.
Az ENSZ emberi jogi főbiztosa a háború több mint 5500 civil halálos áldozatáról számolt be, de megjegyezte, hogy a tényleges számok ennél jóval magasabbak lehetnek. Az invázió a világháború utáni legnagyobb menekültválságot idézte elő Európában. Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint az ukránok egyharmada elmenekült otthonából, több mint 6,6 millióan kényszerültek elhagyni otthonukat az országon belül, és több mint 6,6 millióan a kontinensen.
Mi lesz a következő lépés?
A háború kimenetele attól függ, hogy Oroszország vagy Ukrajna tud-e több erőforrást összegyűjteni. Míg Ukrajna mozgósítást hajtott végre, és célul tűzte ki az 1 millió fős hadsereg létrehozását, addig Oroszország továbbra is az önkéntesek korlátozott létszámú kontingensére támaszkodik, ami a Kreml azon félelmét tükrözi, hogy egy tömeges mozgósítás felszíthatja az elégedetlenséget.
Moszkva átmeneti lépések mellett döntött, megpróbálta ösztönözni az embereket, hogy szerződést kössenek a hadsereggel, egyre több magánvállalkozót, például a Wagner-csoportot, és még néhány foglyot is begyűjtött szolgálatra. Ezek a félmegoldások nem elegendőek nagy offenzívákhoz.
HIRDETÉS"Hacsak Oroszország nem mozgósítja a lakosságát és az iparát, nem tudja az embereket és az ipart egy sokkal nagyobb, hatékonyabb haderő szolgálatába állítani, el kell gondolkodnia azon, hogyan kapaszkodjék abba, amit már megszerzett" - véli Richard Barrons nyugalmazott brit tábornok.
Ukrajnának nincsenek forrásai területének gyors visszaszerzéséhez, és Barrons becslése szerint akár a jövő évig is eltarthat, amíg olyan erőket tud összeszedni, amelyek képesek lennének kiszorítani az oroszokat.
"Csak akkor tudja ezt megtenni, ha a Nyugatnak megvan ehhez a politikai akarata, és ad havi 5-6 milliárd dollárnyi pénzt, fegyvereket, például nagy hatótávolságú tüzérséget, lőszert, logisztikai és orvosi támogatást, ami lehetővé teszi Ukrajna számára egy egymilliós hadsereg felállítását" - mondta Barrons, a Universal Defence & Security Solutions tanácsadó csoport társelnöke.
Szerinte a Nyugatnak fel kell készülnie arra, hogy még sokáig támogatnia kell Ukrajnát, az emelkedő energiaárak és az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókból eredő egyéb gazdasági kihívások ellenére is.
Szerinte Ukrajna feladása azt az üzenetet küldené Oroszországnak, Kínának és mindenki másnak, hogy a Nyugat nem áll ki a barátai vagy akár a saját érdekei mellett.
HIRDETÉS