Nyomasztó, disztopikus világba viszi magával a nézőt az Eltörölni Frankot című film, amely 1983-ban játszódik, a vasfüggöny mögötti Magyarországon. Frank, egy underground zenekar frontembere pszichiátriára kerül, ahol a rendszer az ellenségeit titokban próbálja elhallgattatni.
HIRDETÉSNyomasztó, disztopikus világba viszi magával a nézőt az Eltörölni Frankot című film, amely 1983-ban játszódik, a vasfüggöny mögötti Magyarországon. Frank, egy underground zenekar frontembere pszichiátriára kerül, ahol a rendszer az ellenségeit titokban próbálja elhallgattatni. A világ a fesztivál Critics' Week szekciójában, fekete-fehérben ismerhette meg a Kádár-kor politikai pszichiátriáját. A 80-as évek nyers orwelli világában játszódó filmben súlyos trip veszi kezdetét, amely egy társadalom sorsdöntő dilemmáira keresi a választ.
A két főszereplő a film magyarországi bemutatóján elmondta, hogy habár igyekeztek átérezni a Kádár-kor hangulatát, úgy vélik: nekik színészként nem feltétlenül ez a feladatuk.
"Alapból olyan helyszíneken forgattunk végig, és 1-2 filmet mondott Gábor, hogy nézzük meg, nem feltétlenül abból a korszakból, csak mint inspirálódás. Nem feltétlenül gondolom, hogy nekünk át kellett élni azt a korszakot" - mondta a Frankot játszó Fuchs Benjámin, akit Filo művésznéven ismer a magyar underground zenei világ.
"Én is azt gondolom, hogy nem az a fontos, hogy mi tudjuk, hogy milyen volt az a kor, hanem sokkal inkább az a fajta empátia, azonosulás bizonyos emberi érzésekkel és szitációkkal, szerintem ez az, ami időtlen tud lenni" - vélte Blénesi Kincső, aki Hannát alakítja.
A keleti blokk országai közül elsősorban a Szovjetunióban és Romániában alkalmazott módszer itthon inkább elszigetelt esetekben jelent meg, de tény, hogy pontos adataink nincsenek, mert a dokumentáció eleve nem létezett vagy megsemmisült. A politikai pszichiátria lényege mindenesetre az, hogy a hatalom számára kellemetlen embereknek, elsősorban értelmiségieknek, művészeknek kényszergyógykezelést írt elő például paranoid skizofréniára hivatkozva, a kegyetlen módszerekbe pedig sokan belerokkantak vagy belehaltak. Az orvosetikailag vállalhatatlan helyzetet nemcsak az adatok hiánya, hanem azok szenzitivitása és a pszichiátertársadalom bezárkózása miatt sem boncolgatták még eléggé sem a közbeszédben, sem műalkotásokban.
A rendező, Fabricius Gábor, akinek ez az első nagyjátékfilmje, tabutémához nyúlt - szerette volna tettenérni azokat a transzgenerációs traumákat, amelyek a mai napig hatással vannak a társadalomra abban, ahogy nem merünk szembenézni dolgokkal vagy vállalni az identitásunkat. A rendező elmondta az Euronewsnak: megpróbálta megtalálni azt a momentumot, ahol ez tetten érhető, és úgy véli, ez a politikai pszichiátria területe.
"A Kádár-korszaknak a politikai pszichiátriája, amely harcot hirdetett az identitás, a másság, a különbözőség ellen és az uniformizáció irányába vitte az embereket, az a pszichiátrián volt tettenérhető, aki hogyha más volt, akkor kezelték. Azt gondolom, hogy ez a trauma mindannyiunk traumájává válik egy idő után, és a társadalomnak közösen kell megoldania, ez izgatott elsősorban a téma választásában." Hozzátette: "Egy filmnek nem feladata az aktuálpolitika megérintése. Ez egy történet az identitásról, a hangról, az identitással kapcsolatos harcról, és ez egy annyira nyitott történet, hogy utána ezzel a nézőnek van feladata."
Arra a kérdésre, hogy mint elsőfilmes rendező, nem érezte-e nagy falatnak a feladatot, hiszen nagyon súlyos témáról szól, Fabricius Gábor azt mondta, hogy az volt a legnagyobb kihívás számára, hogy minden reggel úgy tudjon felkelni, hogy erőt öntsön magába, hogy amit vállalt, azt el tudja végezni. "Borzasztó nehéz volt azzal a kérdéssel szembesülni, hogy elég tehetséges vagyok-e hozzá."
A film rendkívül részletgazdag, az egyik jelenetben, amelyben az underground világ képviselői egy lakásban gyűlnek össze, egy pillanatra felvillannak a korszak ismert karakterei, köztük a baloldali érzelmű, Vörös Grófnőnek nevezett Andrássy Katinka, akit leszármazottja, Pallavicini Zita alakít a filmben, aki felidézte, ő hogyan élte meg ezt a korszakot.
"Én egy kicsit privilegizált helyzetben voltam, külföldről kaptam a híreket, és tudtuk, hogy egy hamis világban élünk. Én mindig a két verziót kaptam, nekem legalább el volt mondva, ezt egy fiatal tizenévesnek nehéz felfogni, és ha én olyan körülmények között vagyok, mint a Frank, akkor biztos, hogy lázadok!" - mondta Pallavicini Zita, aki a film kreatív tanácsadója is egyben.
A film címszereplője, Fuchs Benjámin Starlight-díjat. nyert a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, az alkotás pedig ugyanitt elnyerte a nemzetközi kritikusoktól a leginnovatívabb filmnek járó díjat.
A magyar mozikban október 7-én mutatják be a filmet színes verzióban, de a hazai art mozik fekete-fehérben is vetítik majd.
Az Eltörölni Frankot a Nemzeti Filmintézet támogatásával az Otherside Stories gyártotta.