A 2012-ben alapított, világszerte ismert újcirkuszi társulat kétségtelenül szintet lépett. A Müpából kilépve, egy egész új világot épített fel 6000 négyzetméteren a budapesti Millenárison.
Aki régóta jár színházba, szeret mindent beskatulyázni. Külön polc van a modern társadalomkritikának, a táncszínháznak vagy éppen a pongyola daraboknak. A Recirquel új előadása azonban minden polcra befér, sőt inkább tűzifát aprít a régi bútordarabból. De akkor mi is a Walk My World? Kicsit kortárs tánc, kicsit fényfestés és valamivel jobban cirkusz, de mindenek előtt egy TÉR.
Az alkotók igen nagyot álmodtak. Egy egész világot akartak teremteni, ahol elveszik az idő és az ember megfeledkezik a külvilágról. Erre Magyarországon még nem volt példa, már csak azért sem, mert egy vidéki színház összetenné a két kezét, ha egy komplett előadásra annyi díszletet csináltathatna, mint amennyi itt egyetlen eldugott sarokban van. Ráadásul a szereposztás is kivételes. Az előadás szereplőit több hónapos nemzetközi casting során választották ki: négy kontinensről érkeztek előadóművészek, összesen 32 klasszis artista- és táncművész alkotja a Walk My World gárdáját.
A monumentális előadótérben negyven különálló, díszletekkel és tízezernél is több kellékkel berendezett helyiség várja a nézőket. Köztük egy hatalmas, tizenöt méteres belmagasságú csatatér, huszonöt piaci kocsit és katonai lakóautóból átalakított bódét felvonultató nyüzsgő piactér, misztikus labirintus, istenek szentélyei és halandók otthonai, valamint a többi között katonai bunker, felcser szoba, kémiai labor, illatszeres kocsi és egy fülledt bár is része a produkciónak. Sőt az egyik fő helyszínen egy artistákkal együttműködő hatalmas robotkar is feltűnik.
Elveszni divatos, de nem mindig jó
A Walk My World azt jelenti magyarul, hogy ,,Járd be a világomat" és a készítők erre is hívják fel a Recirquel univerzumába betoppanókat. Az egész 2-3 órás felfedezés olyan, mintha Dante poklába csöppennénk, ahol mi választhatjuk meg saját Vergiliusunkat. Ha valami megmagyarázhatatlan érzéstől vezérelve szimpatikussá válik egy karakter, követnünk kell őt lépcsőkön és sötét folyosókon keresztül, hiszen ő lesz aki nekünk - és csak nekünk - feltárja ennek a világnak a rejtett titkait. Az úton részeg istenekbe, vérző harcosokba, csábító szirénekbe botlunk, és ha valamelyikőjük megbabonáz, nyugodtan vezetőt válthatunk, hogy velük folytassuk a bugyrok felfedezését.
Csak a nézőn áll, merre indul el, mit fedez fel, kit követ, kinek a titkos szobájába les be a kulcslyukon át, és belekóstol-e egy fülledt szobában hagyott bájitalba. A lebilincselő történet megfejtése mindenkinek a saját kezében van, maga alkothatja meg az egyedi, megismételhetetlen valóságát: szobáról szobára, helyiségről helyiségre járva újabb titkokra, fura teremtményekre vagy az általa követett eseményeknek egy újabb epizódjára lelhet.
Röviden a társulatról
A Recirquel Társulatot 2012-ben alapította Vági Bence rendező-koreográfus, mára a kortárs előadóművészet vezető társulatai között tartják számon a világon. A Recirquel a legkeresettebb magyar kulturális produkció külföldön: évente több száz előadást mutat be a legnevesebb színházakban és művészeti fesztiválokon világszerte – New Yorktól Edinburghon át Dél-Koreáig. A Társulat egyedi, az újcirkuszt, a modern és klasszikus táncot ötvöző formanyelvét, a cirque danse-t, a többi között olyan nemzetközi sikerű produkciók fémjelzik, mint a My Land (2018), a Solus Amor (2020), az IMA (2022) és a Paradisum (2024).
,,Olyan, mint egy álom, ahol az ember maga irányít"
A keddi előadás előtt rövid interjút adott az Euronewsnak Vági Bence, a Walk My World világának megteremtője, aki aznap is a nézők közt sétálva csiszolta, finomította a jeleneteket.
Mennyire van előképe Európában vagy a nagy világban ennek az előadásnak, ennek a formának? Méreteiben hol lehet elhelyezni a nemzetközi színtéren?
Az elmúlt években egyre népszerűbb trend a világ művészeti központjaiban az immerzív színház, eddig New Yorkban, Londonban és Sanghajiban lehetett a Walk My Worldhöz hasonló léptékű és koncepciójú produkciókat látni. A Recirquel előadása azonban az első olyan a világon, amelyben a cirkuszművészet is megjelenik.
Mennyire más ,,sétáló színházat" csinálni, mint egy szokványos előadást? Bonyolultabb tér a Millenáris ilyen szempontból, mint a Müpa?
A jellegéből fakadóan teljesen más. Ez a minden érzékszervre ható élmény alapvetően változtatja meg a színházról alkotott elképzeléseinket, ugyanis nincs színpad és nézőtér, megszűnik a távolság az előadó és a néző között. Maga az immerzív kifejezés belemerülést, elmerülést jelent, ami arra utal, hogy a néző sokkal intimebb módon van jelen az előadásban, egyfajta láthatatlan megfigyelőként maga is részese az eseményeknek, szabadon mozoghat a térben, miközben körülötte, mellette, tőle karnyújtásnyira zajlik minden.
A Millenáris csarnoka egyébként elképesztően jól működik az immerzív színházi élménnyel, szinte magától is egy kész labirintus az egész tér, lépcsőkkel és átjárókkal, mi pedig alkalmazkodtunk az indusztriális stílusához.
Mi volt az a vezérfonal - téma, szimbólum, üzenet - amit végigvisz az előadás?
A Walk My World Vergilius Aeneis című művének első hat énekét dolgozza fel, Dido és Aeneas szerelmi tragédiáját eleveníti meg, modern feldolgozásban. Az előadásban szereplő karakterek – összesen 25 szereplő játszik egy este - mind benne vannak az eredeti műben, csak néhányukat hangsúlyosabbá tettük: ismert mitológiai karakterek, például Minótaurosz vagy Ámor nagyobb szerepet kap. Az egyébként modern, egyszerre retro és futurisztikus látványvilágban finom utalásokkal, szimbólumokkal van jelen a mitológia.
Ahogy mi láttuk
A filmekben az univerzumugrás valamiféle féreglyukkal kezdődik, ahol az ember szimbolikusan is hátrahagyja előző életét. Ez a Walk My World univerzumában sincs másként. A hoszteszek már a bejáratban olyan tasakokba zárják a telefonokat, amelyeket csak ők tudnak kinyitni távozáskor.
És hogy a néző végképp elveszítse korábbi személyiségét csak egy steampunk fekete maszkban nyerhet bebocsátást a Mad Max-szerű világba. Ez amúgy egyszerre teszi misztikussá és nehézkessé a sokszor rázós útvonal bejárását. A díszletekben gyönyörködő, perifériás látásuktól megfosztott műélvezők sokszor egymásnak és a falnak ütköznek. Ezért is kérik a szervezők, hogy mindenki kényelmes ruhában és ne magassarkúban érkezzen.
A kimaradástól való félelem
A beharangozóban több helyen szerepelt, hogy a sokezer kihelyezett kelléket meg lehet fogni, azoknak egytől egyig jelentőségük van. Nekünk kellett fél óra mire rájöttünk, hogy ez nem egy Cludo, ahol a nyomok elvezetnek valamiféle végső megfejtéshez. Sőt az a legvalószínűbb, hogy nincs is megfejtés. Az előadás célja az, hogy az érzékekre hasson, ezért nem érdemes percekig elemezni a kopás foltot az aranyozott alma alján, mert így könnyen lemaradhatunk a lényegről.
Márpedig a FOMO érzés így is három órán keresztül kísértett minket. A WMW legnagyobb hátránya talán éppen az, amit az előnyének szántak: hogy mindenkinek a szabad döntésére hagyták, hogy merre megy, mit néz meg. Mivel a cirkuszi produkciókat nem megállás nélkül ismételgetik, hanem mindig mindenhol más showelem tűnik fel, az embernek folyamatosan az az érzése, hogy kimaradt valamiből. Mi az első órában fel-alá rohangáltunk, mint a kisgyerek Disneylandben, aki egyik sort sem akarja kiállni. Rendre mire odaértünk egy produkcióhoz, már vége lett, ráadásul a ,,közel menésnek" az is a hátránya, hogy a második sorból egy átlag magasságú magyar már semmit sem lát.
A jég akkor tört meg, amikor az egyik helyszínen megpillantottuk a mi saját Vergiliusunkat, Vági Bence rendezőt, aki természetesen tudta, hogy merre ,,érdemes" mozogni. Őt követve rövid időre végre mi is tudtunk az előadás szívzörejes dobogásával pulzálni. Lehet, hogy az IKEA-hoz szokott karámba terelt agyam mondatja velem, de ekkor gondoltam először arra, hogy ,,de jó lenne néhány nyíl és kötelező haladási irány".
Érdemes
Minden gyermekbetegsége ellenére azonban a Walk My World tagadhatatlanul Magyarország legizgalmasabb és legnagyszabásúbb színházi show-ja, amit nem érdemes kihagyni. Még úgy is, hogy az artista produkciók külön-külön nem annyira erősek, mint amihez hozzászokhattunk 7 év alatt a Müpában. Leszámítva a finálét, amikor az összes bolyongó a központi csatatéren fut össze, hogy... És erről már nem spoilerezünk, hiszen mindenkinek ajánljuk, hogy váltson jegyet élete leglátványosabb utazására.
A Walk My World a november 5-i premiert követően, heti öt alkalommal, állandó produkcióként látogatható Budapesten, a Millenáris Nagycsarnokában.