rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Már nem csak a muszlim sportolónőket zavarja, ha mutogatniuk kell a testüket

Access to the comments Kommentek
Írta: Noemi Mrav
Sarah Voss német tornásznő a bázeli Európa bajnokságon
Sarah Voss német tornásznő a bázeli Európa bajnokságon   -   Szerzői jogok  FABRICE COFFRINI/AFP or licensors
Betűméret Aa Aa

Nagy port kavart a napokban a norvég női strandröplabda-válogatott ügye, akik nem akartak tenyérnyi bikinialsóban versenyezni, ezért helyette sortban játszottak. Ez a ruházat azonban szembemegy a Nemzetközi Strandröplabda Egyesület (IHF) előírásával, így a csapatra hétfőn 1500 eurós, azaz tagonként 150 eurós bírságot szabtak ki. Pedig a hivatalos szerveknél előre kérvényezték, hogy rövidnadrágban játszhassanak, de a válasz csak az volt: a szabálysértés bírsággal jár.

A csapat két tagja, Tonya Lurstaad és Julia Bird úgy fogalmazott: "Szerettünk volna kiállni a véleményünk mellett azzal, hogy a férfiak pólójához és shortjához hasonló uniformisra cseréljük az egyenruhánkat, és megváltoztatjuk az erre vonatkozó szabályt. Minden egyesület támogatott bennünket, kivéve az, amelyik a szabályokat alkotja. Nagyon hálásak vagyunk ezért. Nem látunk jó okot arra, hogy ez legyen az egyenruha, egyszerűen csak közölték velünk, hogy ez a szabály. Sok nő azért nem röplabdázik, mert nem magabiztos a testét illetően, ami nagyon szomorú” - fűzték hozzá a játékosok, akiket a férfi válogatott is támogatott a döntésükben.

A büntetés kiszabása után Pink, az amerikai popsztár felajánlotta a a norvégoknak, hogy kifizeti a csapatra kirótt büntetést. "Nagyon büszke vagyok a norvég női kézilabdacsapatra, amiért tiltakoztak a sportruhájukra vonatkozó szexista szabályok ellen" – írta a Twitteren az énekesnő vasárnap.

2021-ben egyébként egy, a fentiekkel ellentétes helyzet is kialakult, amikor a német strandröplabda két sztárja, Karla Borger és Julia Sude kérte ki magának, hogy Katarban a játékosok nem hordhatják a munkaruhának számító bikinit.

Teljes testet eltakaró dresszel tiltakoznak a német női tornászok

De a női sportolók öltözéke körüli indulatok a következő napokban sem csitultak. Az olimpián fellépő német tornászlányok ruhaválasztása ugyanis megint csak szembement a megszokottal: a csapat tagjai a hagyományos tornadressz helyett teljes testet takaró dresszben jelentek meg, hogy így tiltakozzanak a sportágat övező szexizmus ellen – írja a Deutsche Welle.

A 21 éves Sarah Voss arról beszélt a hírportálnak, hogy belefáradtak már abba, hogy a bírák tárgyiasítják őket. Azt akarták megmutatni: teljesen mindegy, hogy hosszú vagy rövid trikót vesznek fel, mert mindkettőben csodálatosan néznek ki. A lábakat takaró ruhák engedélyezettek a nemzetközi versenyeken, de eddig szinte kizárólag vallási okokból viselték őket. Sarah Voss azonban már a bázeli Európa-bajnokságon is ilyen ruhában jelent meg.

Mint mondta: korábban nem zavarta a combtőnél hosszan felfelé nyitott dressz, de a pubertáskor után, mikor elkezdett menstruálni már igen, ezért váltott a nők számára sokkal kényelmesebb bokáig érő dresszre, amiben egyébként edzéseiket is tartják. Azt is hozzátette, hogy példaképekké szeretnének válni a fiatalok számára, és több sportoló is dicsérte a kezdeményezésüket.

Korábbi példák, melyek indulatot kavartak

A 2012-es londoni olimpia előtt az amatőr boxolók nemzetközi szövetsége megpróbálta elérni, hogy a női bokszolók a mérkőzéseken szoknyát hordjanak sort helyett. Érvelésük szerint a nézők így könnyebben megkülönböztetik a női és férfi bokszolókat, mert korábban "nem tudtak különbséget tenni". A javaslat nagy felháborodást szült, és online petíciót is indítottak azért, hogy a nők maguk dönthessék el, miben kényelmes nekik versenyezni. Miután 57 ezer aláírást gyűjtöttek, a bokszszövetséget megbírságolták, a versenyzők pedig maguk választhatták meg, miben állnak ki.

2011-ben a Badminton World Federation-nél viszont nem voltak ilyen engedékenyek: a szervezet úgy döntött, hogy a női atléták csak szoknyában vagy dresszben léphetnek pályára, döntésüket pedig azzal védték, hogy így "sokkal vonzóbb kinézetet" kreálnak.

Hidzsáb a muszlim női sportolók fején?

És akkor még nem is beszéltünk a muszlim versenyzők által vallási okokból hordott hidzsábról. 2016-ban a riói olimpián Ibtihaj Muhammad volt az első, az Egyesült Államok színeiben játszó nő, aki hidzsábbal a fején versenyzett az olimpiai játékokon. A vívásban olimpiai harmadik helyet szerző Muhammad saját bevallása szerint korábban soha nem látott olyan sportolót, aki hidzsábban versenyzett volna.

Charles Sykes/AP
Muhammad egy new york-i interkatív edzésen még 2016-banCharles Sykes/AP

A Nike rárepülve a nyíló piaci résre, 2018-ban előállt pro-hidzsáb nevű termékével, melyet Beazley Design díjjal is jutalmaztak az évben.

De a hidzsábos sportolók előtt még akkor is hosszú út áll a fejtakaró elfogadtatása előtt, ha a világ egyik legnagyobb nevű sportszergyártója már felvette kínálatába a ruhadarabot. Sok sportolónak ugyanis azért nem engedik a viselését, mert a szövetségek szerint balesetveszélyes és "megsérti biztonsági előírásaikat".

Robert F. Bukaty/Copyright 2017 The Associated Press. All rights reserved.
A sporthidzsábot viselő Tabarek Kadhim egy teniszmeccsen, 2017-benRobert F. Bukaty/Copyright 2017 The Associated Press. All rights reserved.

Kulszum Abdullah, pakisztáni súlyemelőnőnek az amerikai súlyemelő szövetséggel gyűlt meg a baja, akik nem engedélyezték neki, hogy hosszú ujjú pólóban, nadrágban és hidzsábban versenyezzen. Csak azután engedélyezték neki a fenti öltözetet, miután Abdullah sajtóközleményt adott ki, elmagyarázva miért lép vissza muszlim nőként a versenytől. De említhetnénk az egyiptomi maratonfutót, Manal A. Rostom-ot is, vagy a szintén súlyemelő Amna al Haddadot az Egyesült Arab Emirátusokból.

"Csak most realizáltam, milyen vegyes reakciókat okozott a Nike által fejlesztett fejkendő - írta Haddad a facebook-on. - Én támogatok minden muszlim nőt hidzsábbal vagy anélkül, mert az, hogy hogyan öltöznek, az ő döntésük. De várom azt a napot, mikor a média nem arról fog tudósítani, hogy mit viselünk, helyette arra koncentrál, milyen tehetségesek vagyunk."

Az esztétikum helyett a praktikum és funkcionalitás domináljon

Tagadhatatlan, hogy a profi sportolóknál kettős mércét alkalmaznak a női és férfi sportolókkal szemben: míg a férfiak ruhájánál egyértelműen a funkcionalitás a lényeg, a nők ruházata sokszor minden, csak nem praktikus. Elég, ha megnézünk egy teniszmeccset, ahol a nők miniszoknyában versenyeznek, a férfiak viszont rövidnadrágban. A női sportruházat tekintetében mindig is inkább az esztétikumot helyezték előtérbe a kényelemmel szemben - és ezt a hagyományt vitték tovább a sportágak női "dresszkódjának" kialakításakor is.

Hosszú időn át próbálták összebékíteni a "nőiességet" és a "sportosságot" - ám a végén mindig oda jutottak vissza, hogy a nőket, a női testet tárgyként kezelték, melyet imádni, bálványozni kell - de a teljesítménye miatt elismerni nem kell. Ám ezek a hagyományok az idők során elavultak és szexistává váltak.

Helen Jefferson Lenskyj, a torontói egyetem professzora szerint az egyenruha kialakítása a praktikum és a hagyományok mellett a két nem szétválasztásán, a különbözőségek felnagyításán alapul. Szerinte ez egyértelmű diszkrimináció, főleg azoknál a sportszövetségeknél, melyek vezetése nagyrészt férfi tagokból áll - nyilatkozta a France24-nak.

"Az esztétikusnak titulált sportoknál, mint amilyen a jégkorcsolya, szigorú szabályok vonatkoznak az öltözködésre, mely összevág a bírák sokszor sztereotipikus gondolkodásmódjával, hogyan is kéne egy női korcsolyázónak kinéznie. A női strandröplabdások sportruhája pedig egyértelműen egy heteroszexuális felhívás."

"Egyértelmű, hogy sok minden kereskedelmi célok miatt alakult úgy, ahogy - mondta Janice Forsyth, az ontario-i egyetem korábbi oktatója. - A nemzetközi szövetségek azzal próbálják a heteroszexuális férfi közönséget a női sportok követőivé tenni, amiről úgy gondolják, hogy vonzza őket, azzal érvelve, hogy ha többen nézik majd a női sportokat, azok vonzóbbá válnak a hirdetők, a kereskedelmi tévék és szponzorok szemében és így végső soron mindenki nyer."

A női sportolók azonban egyre inkább nem így gondolják. Figyelemfelhívó akcióik pedig segíthetnek abban, hogy a nők nagyobb kontrollal rendelkezzenek egyrészt a saját testük felett, másrészt abban, hogy hogyan mutatják be azt a nagyközönség előtt, versenyzés közben.