A költségvetésről szóló megállapodást otthon mindenki győzelemként tudja tálalni, de ettől még egyik fél sem lehet maradéktalanul elégedett az alkuval. Szakértőkkel beszéltük át a részleteket.
HIRDETÉSMár csak az Európai Parlament jóváhagyására van szükség ahhoz, hogy januártól életbe léphessen az Európai Unió történetének legnagyobb, több mint 1000 milliárd eurós hétéves költségvetése, és az ezt még 750 milliárddal megfejelő helyreállítási alap is zöld utat kapjon. A várakozások szerint az EP már nem fog akadályt gördíteni a tagországok állam- és kormányfői által csütörtökön kialkudott megállapodás elé. Az alkut minden szereplő megpróbálja a saját győzelmeként beállítani, de ki a megállapodás valódi győztese, ha van egyáltalán? Ennek próbáltunk meg utánajárni két szakértő segítségével.
A kormány győzelmet ünnepel, az ellenzék vereséget kiált
Hatalmas győzelemként értékelte a magyar kormány az uniós költségvetés és a jogállamisági mechanizmus vitájában született csütörtöki megállapodást. „Magyarország érdekeit megvédtük, a partraszállás megtörtént" - mondta a mosolygó Orbán Viktor a Facebookra csütörtök este feltöltött videójában.
A miniszterelnök több hasonló videót is közzétett a közösségi médiában, és fő üzeneteit párttársai közül is sokan visszhangozták. Kubatov Gábor egészen odáig ment, hogy ha a trianoni békeszerződést Orbán Viktor tárgyalja, az Antant országainak felét Magyarországhoz csatolják.
A megállapodás híre még a koronavírussal foglalkozó kormányzati tájékoztató honlapon is megjelent. Az ellenzék ezzel szemben Orbán visszavonulásáról, vereségéről beszélt a kompromisszum kapcsán, és a Political Capital szakértője szerint sem egyértelmű a magyar-lengyel tengely győzelme.
„Gyakorlatilag az történt, hogy egy olyan megállapodás született, amelyet minden fél el tud adni győzelemként. Viszont én úgy gondolom, hogy alapvetően Magyarország és Lengyelország nem ért el annyit, mint amennyit előzetesen szeretett volna. A jogállamisági mechanizmus szövege változatlanul megmarad." - mondta Szicherle Patrik.
Sokat puhult a jogállamisági mechanizmus
Bár a mechanizmus szövege megmarad, az azt szorgalmazó tagállamok sem lehetnek mindennel elégedettek, sőt. Az Európai Tanács csütörtök este elfogadott egy nyilatkozatot, amely sok tekintetben enyhít az eredeti szabályozásban megfogalmazott szigoron. Ahogy a 444.hu-n Magyari Péter összefoglalta, az eredeti szöveg kifejezetten arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy értelmezze tágan a jogállamiságot, és általános elveket érintő problémák esetén is indítsa meg az eljárást. A nyilatkozat ezzel szemben jelentősen leszűkíti azt, hogy milyen feltételek esetén lehet élesíteni a mechanizmust.
Ráadásul az Európai Bizottság vállalta, hogy nem fogja alkalmazni a jogállamisági mechanizmust mindaddig, amíg az EU bírósága át nem vizsgálja a teljes joganyagot. Ez az előzetes várakozások alapján azt jelenti, hogy a 2022-es magyar választásig már nem nagyon kell foglalkozni a kérdéssel, de talán a 2023-as lengyel választásig sem jutunk el odáig, hogy használható legyen a jogállamisági mechanizmus. Ezt a várakozást némileg árnyalta Vera Jourová, az Európai Bizottság alelnöke, aki azt mondta, hogy az ügyben a bírósági döntés akár hónapok alatt is megszülethet, úgyhogy sok időt nem nyertek a jogállamisági mechanizmus ellenzői.
Szicherle Patrik szerint a mechanizmus késleltetéséhez egyébként egyáltalán nem lett volna szükség a vétófenyegetésre. Az Európai Unió Bíróságán ugyanis enélkül is meg lehetett volna támadni a jogszabálytervezetet, és ebben az esetben a Bizottság minden valószínűség szerint nem alkalmazta volna a mechanizmust a bírósági döntés megszületéséig. Nagy kérdés, hogy a vétófenyegetéssel a magyar és a lengyel kormány nem játszotta-e el feleslegesen a helyreállítási alapra a többieknél is jobban rászoruló déli tagállamok vezetőinek bizalmát.
Történelmi kihívás, történelmi kompromisszum
Nem egyértelmű tehát, hogy a magyar és a lengyel kormány mennyi időt nyert a kompromisszummal, és az sem, hogy többet nyert-e egyáltalán, mint amennyit a vétófenyegetés nélkül is meg tudott volna szerezni. Emellett viszont az is biztos, hogy a jogállamisági mechanizmus mellett kardoskodó északi tagállamoknak még hosszú ideig várniuk kell arra, hogy működésbe léphessen az eszköz, és könnyen lehet, hogy az a bírósági döntés megszületése után is még jóval puhább lesz, mint ahogy azt ők eredetileg szerették volna.
Hiába nincs optimális megoldás, dönteni valahogy kellett. A Budapesti Corvinus Egyetem docense, Gálik Zoltán szerint a mostanihoz fogható konfliktus még nem volt az Európai Unió történetében. A koronavírus-járvány történelmi léptékkel is érzékelhető nyomása végül az összes érintett szereplőt arra késztette, hogy kompromisszumot kössön:
„Láttuk, hogy az Európai Parlament nagyon keményen képviseltette az érdekeit, és az északi tagállamok nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy ez a bizonyos jogállamisági mechanizmus benne legyen az új szabályrendszerben. És hát a kelet-európai országok, Magyarország és Lengyelország is megkapták azt a sajtszeletet, amire szükség volt a kompromisszumhoz. Csalódott igazából senki nem lehet" - magyarázta a szakértő.
Gálik arra is felhívta a figyelmet, hogy a költségvetési vita már nagyon régóta, 2-3 éve húzódott, és ez az időszak az uniós döntéshozatalra egyébként is rendkívül jellemző folyamatos kompromisszumkeresésről szólt. A költségvetés főösszege, a kiadási és a bevételi oldal szerkezete, az új politikaterületek, és nem mellesleg a jogállamisági mechanizmus is komoly vitákat eredményezett, elég a nyári maratoni, ötnapos uniós csúcsra gondolni. A rengeteg tárgyalás végén úgy néz ki, hogy legalább addig sikerült eljutni, hogy januártól van új költségvetése az Európai Uniónak. A jogállamisággal kapcsolatos viták viszont várhatóan még hosszú ideig meghatározóak lesznek az uniós politikában.