Hogy jutottunk idáig, és mi köze ehhez a Nobel-békedíjnak?
HIRDETÉSAz etióp kormánycsapatok harca a Tigré tartományban szolgáló harcedzett katonákkal lángba boríthatja az Afrika szarvának is nevezett, szegénységtől és éhínségtől sújtott régiót.
Az Addis Abeba-i kormányzat évek óta feszült viszonyban van az északi Tigré tartományt kormányzó Tigréi Nép Felszabadítási Front (TPLF) nevű párttal, amely egészen 2018-ig az országot meghatározó politikai formáció volt. Két évvel ezelőtt azonban lemondott a kormányfő, Hailemariam Desalegn. Ő volt az első vezető az országban, aki lemondott, mindenki mást vagy megpuccsoltak, vagy haláláig hatalmon maradt.
Helyére Abiy Ahmed került, aki reformokat, és további gazdasági fejlődést ígért az országnak. Felsorakozott mögé az ország több meghatározó politikai ereje – kivéve a tigréi TPLF-et. Abiy gyorsan lezárta a 20 éve tartó háborút Eritreával, ami korábban szinte elképzelhetetlennek tűnt. Ezért Abiynak ítélték a 2019-es Nobel Békedíjat.
De a háború lezárása, a külső ellenség megszűnése felszínre hozta az ország belső problémáit. A százmilliós országban több száz különböző népcsoport él, akiknek többsége nem ért szót egymással – az ország hivatalos nyelvét, az ősi amharát csak a népesség egyötöde beszéli. A belső ellentéteket az sem csökkentette, hogy az ország a világ egyik legrégibb keresztény országa, és a népesség kétharmada még ma is kereszténynek vallja magát. A maradék egyharmad többsége muszlim, de a törésvonalak nem a vallási, sokkal inkább kulturális vonalak mentén alakultak ki.
Ebben az állapotban jutott el az ország a 2020-as általános választások idejéhez. A szavazást azonban a koronavírus-járványra hivatkozva elhalasztották. Abiy és kormánya a helyén maradt, a TPLF számára ez casus bellit jelentett. A tigréiek szerint ugyanis a kormány kitöltötte a mandátumát, ezután már nincs felhatalmazása az országot vezetni. A háttérben azonban nem csak jogi, hanem érzelmi indokok is álnak. A TPLF tagjai közül került ki az ország vezetése majdnem 30 éven át, a tigréieknek ez az állandóság és a biztonság érzetét adta. Abiy azonban egy másik, korábban elnyomott népcsoporthoz, az oromókhoz tartozik, ezzel pedig felborult az eddigi status quo.
Tigrében 2020. szeptember 9-én ezért választást tartottak. Az Addisz Abeba-i kormány ezt nem ismerte el, és november 9-én megkezdte a katonai bevonulást a tartományba. A kormányzat ezzel szerette volna a jogfolytonosságot és az ország egységét biztosítani.
Az etióp hadsereg 140 ezer főt számlál, katonái megedződtek a szomáliai iszlamistákkal és az eritreai hadsereggel vívott harcokban. A sereg nehézfegyverzetét javarészt régi orosz és szovjet technika adja, Szu27-es és Mig23 repülők, és T55 és T72-es tankok.
A tigréiek viszont harcedzett katonák, a régióban egyes becslések szerint körülbelül 250 ezer tapasztalt harcos él, többségük rendszeresen karbantartott AK47-es fegyverrel rendelkezik, és nem valószínű, hogy egykönnyen megadja magát.
A harcok elől eddig több tízezren menekültek el, egy részük az ország más részébe, de a legtöbben inkább Eritreát és Szudánt választották. Ez a két ország azonban nem csak a menekültek miatt figyeli aggódva az eseményeket. A jelentések szerint ugyanis Etiópia felől több rakétát is kilőttek eritreai repülőterek és katonai célpontok felé. Ha pedig Eritrea válaszol a támadásokra, akkor kiújulhat az éppen befejezett eritreai-etióp háború, ezzel véget vetve a térség gazdasági növekedésének, és újabb menekülthullámot indíthat el a világ gazdagabb és békésebb részei felé.