Inkább hasonlít elefánthoz, mint egérhez az apró állat, amint ormánya és gombszerű szemei miatt aranyosnak tart a legtöbb ember.
HIRDETÉSKihaltnak hitték, de most újra felfedezték az elefántcickányt Afrikában. Az állatot fél évszázada kihaltként tartják nyilván a legforróbb kontinensen, mert utoljára 50 éve figyelték meg természetes élőhelyén, de most ismét látták.
A kis termetű emlős különlegessége, hogy külső jegyei alapján jobban hasonlít elefánthoz, mint egérhez, noha a méretei egy egérével egyeznek meg. Afrikában ötven éve nem találkoztak vele.
Elefántra hasonlító megjelenése mellett nagy, gombszerű szemei miatt tartja aranyosnak a legtöbb ember az apró állatot. Tévéműsor sztárvendége is volt az Egyesült Államokban:
Az utolsó tudományos megfigyelést az 1970-es években jegyezték meg. Az azóta kihaltnak hitt állat „remekül van”, lelkendeztek az észlelést megerősítő biológusok.
Most Dzsibutiban tűnt fel, a Vörös-tenger partján fekvő kelet-afrikai országban. Egy tudományos expedíció tagjai vették észre.
Az elefántcickány valójában se nem elefánt, se nem cickány. Külső megjelenése változatos, tizenöt ma élő faj tartozik a családba, egyes publikációk 20 féle fajukat írják le.
A szomáliai (Elephantulus revoilii) a legrejtélyesebb faj az elefántcickány-félék közül, eddig összesen csupán 39 példányát figyelték meg a tudósok. Kitömött egyedeit múzeumok őrzik.
A mostani felfedezést a vadvilág megfigyelését szolgáló állatcsapdák tették lehetővé. Ezek a vadászok csapdáival ellentétben nem tesznek kárt az állatokban, a biológusok szabadon engedik a befogott példányokat a megfigyelés után.
Az elefántcickányok Afrika sivatagos, félsivatagos területein, valamint Kelet-, Közép- és Dél-Afrika szavannáin és trópusi erdeiben élnek.
Az állatkertek nagy erőfeszítések árán igyekeznek szaporítani az elefántcickányokat, egy új példány születése mindig nagy esemény:
Az állatok hossza 10-30 centiméter, a farkuk hosszúsága fajonként eltérő, 8 - 25 centiméter. Egyes fajoknál a hosszú farok alsó felületén szőrcsomók vannak. A feltételezések szerint ezzel a talajrezgéseket érzékelik. A legnagyobb faj testtömege 540 gramm.
A szőrzet színe változó, de többnyire sárgásbarna és barnán árnyalt, gyakran található rajta a jobb álcázást szolgáló fekete rajzolat.
A sivatagi fajok hasa fehér, ami visszasugározza a homokból áradó meleget. Az elefántcickányok hosszú, erős hátsó lábaik szökelléseivel menekülnek el üldözőik elől.
Az állatok füle és szeme viszonylag nagy. Ez vadászat közben és az ellenség észlelésében segít. Orruk hosszú, ormányszerű, táplálékkeresésnél van az állatok hasznára. Hosszú nyelveikkel továbbítják a szájba a zsákmányt.
Életmódjuk sötétedéskor és hajnalhasadáskor a legaktívabbak. Túlnyomórészt magányosan élnek, de territóriumaikat megosztják partnereikkel. Táplálékuk rovarok, csigák, gyökerek, gyümölcsök és magvak. Az elefántcickányok 2 - 4 évig élnek.