A német koreográfus művészetének védjegyei voltak az egymás után ismétlődő, szuggesztív mozdulatok. A világhírű wuppertali társulat táncosai nemcsak mozogtak a színpadon, hanem beszéltek is.
80 éves lenne a táncszínházat, a mozgásművészet nyelvét alapjaiban megváltoztató német koreográfus, Pina Bausch. Hitvallása a következő volt: "én nem úgy akarok mozogni mint egy táncos - én azt akarom megmutatni, ami mozgat."
HIRDETÉSŐ volt az, akinek sikerült hidat építeni a tánc, a színház, az érzelmek, a nyelv és a dal között. Vitathatatlanul a múlt század második felének egyik legnagyobb táncszínházi alkotója volt - egy neves tánctörténész "a magatartásformák archeológusának" nevezte őt.
A solingeni születésű Bausch a New York-i Juilliard Schoolra járt, ott ismerkedett meg az amerikai modern tánctechnikákkal, majd a Metropolitan Balett tagja lett.
A hatvanas években tért haza Németországba, ahol együtt dolgozott a német expresszionista tánc egyik életre hívójának tekintett Kurt Joss-szal. A wuppertali színházon belül 1973-ban alapította meg a mára fogalommá vált Tanztheater Wuppertalt, amelyet több mint 30 éven át irányított.
A táncosok kiválasztásánál táncost és személyiséget egyszerre keresett. Koreográfiáiban leginkább a férfi-nő kapcsolat foglalkoztatta, a táncot és a színházat ötvöző műveibe belefoglalta az éneket, a beszédet, a pantomimot és hétköznapi jeleneteket is.
Az egymás után ismétlődő, szuggesztív mozdulatok koreográfiájának védjegyévé váltak. Táncosai nemcsak mozogtak a színpadon, hanem beszéltek is, mi több, mindig megpróbáltak az adott ország nyelvén beszélni, ahol felléptek.
Első olyan rendezése, amelyet nem saját társulata mutatott be, 1997-ben készült a Goethe Intézet felkérésére. A Tavaszi áldozatot vitte színre a Párizsi Opera balett-társulatával: ez volt az az előadas, ahol a színpadot földdel kellett felszórni.
1977-ben Kékszakáll címen készített Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájából koreográfiát. Többször is felléptek Budapesten: 1995-ben Nelken (Szegfűk) és Café Müller című darabjukat adták elő a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. 1999-ben hosszabb időt töltött Magyarországon, a társulat a Trafóban dolgozott.
A Budapesten született Wiesenland (Zöld föld) című produkciót 2000-ben mutatták be a Vígszínházban. Utóbb ebből a darabból választott részleteket Pedro Almodóvar spanyol rendező Beszélj hozzá című filmjéhez, amelyben Bausch önmagát alakította.
Művészetét számos kitüntetéssel ismerték el: megkapta többek között a Kyoto-díjat, a Goethe-díjat, a New York-i Bessie-díjat, a brit Laurence Olivier-díjat, a francia Becsületrendet, valamint a japán Praemium Imperiale kitüntetést. Az amerikai művészeti és tudományos akadémia tagjának is megválasztották.
1983-ban Federico Fellini És a hajó megy című filmjében Lherimia hercegnőt alakította. Utolsó koreográfiáját Ein Stück von Pina Bausch címmel 2009 nyarán mutatták be Wuppertalban. Néhány nappal a premier után tüdőrákban hunyt el.
Wim Wenders kései dokumentumfilmje
A világhírű német filmrendező, Wim Wenders éveken át készült egy Bausch-ról szóló háromdimenziós dokumentumfilmre, ám a koreográfus nem sokkal azelőtt, hogy a forgatás elkezdődhetett volna, meghalt. A munka akkor félbemaradt, ám végül mégis elkészült a Pina című film.
2011-ben a legjobb dokumentumfilm és a legjobb idegen nyelvű film kategóriában is Oscar-díjra jelölték, és elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Európai Filmdíjat is. Wenders megmutatni akarta a darabokat, nem pedig elmondani, vagy elmagyarázni azt, hogy miről szólnak, hiszen ezt maga Pina Bausch is mindig megtagadta.