rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Karantén alatt a német menekültszállások

Városi rendészek figyelik a frankfurti Friedberger Platzon piknikezőket 2020. április 24-én
Városi rendészek figyelik a frankfurti Friedberger Platzon piknikezőket 2020. április 24-én   -   Szerzői jogok  Arne Dedert/(c) Copyright 2020, dpa (www.dpa.de). Alle Rechte vorbehalten
Betűméret Aa Aa

Közel tízezer ember él a német befogadóközpontokban és menekültszállásokon, a koronavírus járvány kezdetén szinte mindegyiket bezárták, így se ki, se be nem lehetett menni. A bielefeldi egyetem kutatói azt vizsgálták, ez milyen hatással volt a fertőzés terjedésére.

A kutatók szerint a szállások nagyon különbözően reagáltak a vírusra: néhány helyen új falakat építettek és megmagasították a kerítéseket, valahol helikopterrel köröztek az épületek fölött, másutt csak becsukták az ajtókat.

A Kayvan Bozorgmehr epidemiológus által vezetett csoport megállapításai szerint azonban nem ezek a különbségek okozták azt, hogy a szállásokon egészen változóan alakultak a fertőzésszámok. Egy bonni befogadóközpontban mindössze egyetlen ember fertőződött meg, míg az ellwangeni szállás hatszáz lakójának kétharmada lett pozitív. A kutatók szerint a menekültszállások lakói 17 százalékos valószínűséggel fertőződtek meg, ha a vírus bejutott a szállásra. Ez egy rendkívül magas szám, a hírhedté vált Diamond Princess ócenjáró hajón volt ilyen magas a fertőzésveszély.

A menekültszállásokon ugyanis nagyon szűk helyen él sok ember: 2016 óta egy lakóra 11 négyzetméternyi területnek kell jutnia, saját szobája szinte csak a családoknak van. De a konyhákat és a fürdőket sok lakó közösen használja, így nincs lehetőségük arra, hogy hetekig távol maradjanak egymástól, hogy ne legyenek egy légtérben, és ne használják ugyanazokat az eszközket.

A kutatók szerint a fertőzések behurcolásakor legalább az időseket és krónikus betegeket máshol kellene elhelyezni.

A szállások hetven százaléka általános karantént vezetett be, így 5700 fertőzésmentes embert is kollektív lakat alá került.

A gießeni egyetem kutatója, Michael Knipper a migráció és az egészségügy viszonyával foglalkozik, szerinte ez a kollektív elzárás stigmatizálja az embereket, és további lelki sérüléseket okozhat. Ha az elzárásra nincs alapos ok, és nem tudják elmondani és megértetni a bentlakókkal az elzárás okát és értelmét, akkor ezek az emberek úgy érezhetik, ok nélkül fosztották meg őket a szabadságuktól – pedig sokan épp ilyen okokból menekültek el szülőföldjükről.

Erre a helyzetre a német közegészségügyi intézet, a Robert Koch Institut járványügyi terve sem tér ki, mindössze annyit említ meg, hogy a korlátozásokkal szemben „kulturális okokból” nagy lehet az ellenállás a menekültszállásokon.

Magyarországon a hajléktalanszállásokat is bezárták a járványhelyzet kezdetén, aki bent volt, az azóta is bent van, aki kint volt, az azóta is az utcán él. Az Euronews korábban beszámolt a helyzetről, egy nő például se mosni, se tiszta ruháihoz nem tud hozzájutni, mert azok bentmaradtak az egyik fővárosi szállón. A kintmaradtak így egyre rosszabb helyzetben, ellátás nélkül várják a karantén feloldását. Cserébe viszont a szállókon lévő szerencsések között alacsony maradt a fertőzések száma.