NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Hirosima 74 éve: az eltemetett piros tricikli

Hirosima 74 éve: az eltemetett piros tricikli
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A 3 éves kisfiú története, akit a biciklijével együtt temettek el Hirosimában

HIRDETÉS

Sinicsi Tetsutani 3 éves volt 1945. augusztus 6. án. A kertben játszott a legjobb barátjával, Kimivel és a legkedvesebb játékával a kis piros háromkerekű biciklijével. Hirosimában.

Az atomtámadás utáni éjszaka meghalt. Édesapja a kertben temette el, a legjobb barátjával Kimivel, és a legkedvesebb játékszerével, a piros triciklivel együtt.

40 évvel később Sin édesapja úgy érezte, eljött az idő, hogy méltó helyre a családi sírba kerüljenek Sin maradványai. Felnyitották hát a kertben a sírt és a gyerekek csontjai mellett ott volt a bicikli.

A temetés után a biciklit a helyi Béke Emlékmúzeumnak ajándékozták édesapja visszaemlékezéseivel együtt, ami a „Sin triciklije” címet viseli.

Sin és a kis háromkerekű szimbóluma lett mindannak, amit a háború jelent.

Tatsuharu Kodama, írta meg Sin édesapjának emlékeit a könyvében:

„A háború nem öl meg politikusokat. A háború nem öl meg tábornokokat. Az áldozatok ártatlan gyerekek, mint Sin. A kis Sin a piros triciklijén ült, amikor az USA atombombát dobott Hirosimára. Ez a történet örökké emlékeztetni fog minket a háború borzalmaira, és arra, hogy dolgozzunk a békéért.

Ötven évvel ezelőtt, amikor Sin 3 éves volt, egy kis házban éltünk egy patak partján, ami keresztülszelte Hirosimát. Sinnek két nővére volt. Misiko és Yoko. De a legjobb barátja a szomszéd kislány Kimi volt. Amikor nem a kertben játszottak, akkor egy képeskönyvet bújtak. A kedvencük az a könyv volt, amiben volt egy tricikli is. Sin annyira vágyott rá, még akkor is, ha tudta, hogy ez egy elérhetetlen álom. Japánban akkor nem voltak biciklik. 1941-ben Japán megtámadta Amerikát. Négy évnyi háborúskodás alatt minden biciklit, templomi harangot, de még háztartási edényt is beolvasztottak, hogy fegyvereket készíthessenek belőlük. Nem voltak játékok. Japánban sehol.

De Sin annyira akarta azt a kerékpárt, hogy egyszer nem is evett egy egész napig.

Papa, ugye megveszed nekem?- kérlelt. Az édesanyja gyengéden megérintette a vállát. Sin, türelmet kell tanulnod, mondta. Most mindannyiunknak olyan dolgok nélkül kell élnünk, amikre nagyon vágyunk. Sin szíve megszakadt, de tudta, hogy az édesanyjának igaza van.

Egy napon Sin nagybátyja, aki tengerész volt a Japán seregben, meglátogatott minket egy hatalmas csomaggal a kezében. Sin, van valamim a számodra-mondta. Valami, amiről tudom, hogy nagyon, de nagyon akarod.

Sin olyan izgatott volt, hogy körbeugrálta a nagybátyját. A nagybácsi egy ideig nevetve próbált ellenállni a folyamatos támadásnak, az értékes tárgyat a háta mögött rejtegetve, de az egyik ugrásnál a csomagolópapír engedett, és a piros kormány elővillant.

Egy tricikli!!-kiáltotta Sin. Nem is hitte el, amit lát. Miközben letépte a maradék csomagolást a kincséről megtelt a szeme könnyekkel. Látod, apa- mondta- valóra vált az álmom! Hol szerezted nagybácsi? - kérdezte izgatottan.

A szekrényemben bukkantam rá. Várni akartam a születésnapodig. - válaszolta Sin nagybátyja. De még előtte ki kell hajóznom, ezért hoztam el most.

Reggel volt.

1945 augusztus 6. Gyönyörű reggel.

10 nap múlva lett volna Sin 4. születésnapja.”

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

G7: Kínának kéne meggyőznie Moszkvát a fegyverletételről

A G7 vezetőivel folytatta diplomáciai offenzíváját Zelenszkij

Nem csak Ukrajna áll a G7-csúcstalálkozó központjában