A Nagy Utazás: Olaszország és a munkanélküliség

HIRDETÉS

Torino és Milánó között félúton a festői észak-olasz kisvárosban, Viveroneban állt meg az Euronews Nagy Utazása. A két riporter Elena Cavallone és Jack Parrock arra voltak kíváncsiak, hogy miként látják az emberek az olasz gazdaságot és milyen személyes stratégiákkal küzdenek a munkanélküliség ellen.

Ez a két terület nem csak a mindennapok, de a közelgő uniós parlamenti választás kampányának is fontos témái.

Sara Viveroneban nőtt fel, de 20 éve már Angliában él. 1999-ben azt látta, hogy a környék ugyan csodálatos, de munkát találni lehetetlen erre felé. Ahogy mondja, a kilátások már akkor sem voltak túl rózsásak így aztán úgy döntött szétnéz a világban, szerez egy kis tapasztalatot. Angliában már akkor sok barátja élt, akik noszogatták, hogy menjen utánuk. Nem bánta meg, de valahányszor hazalátogat elszomorodik, hogy Viveroneban 20 év alatt semmi sem változott. Szerinte erről tehetnek az itt élők is, mert elég makacs emberek, de hibásnak látja az egymást követő kormányokat is, meg a mindent átszövő korrupciót.

Nem kell ahhoz Angliába menni, hogy világosan lássa az ember, hogy mi történik Olaszországban.

Ezt már Mario mondja, aki születésétől kezdve Viveroneban él. Szerinte is a munkanélküliség a környék legnagyobb problémája, amire az elmúlt években egyetlen kormány sem tudta a jó megoldást. Ahogy mondja az egymást követő inkompetens kormányok a felelősek azért, ami a munkanélkülieket sújtja. A politikusokat csak a hatalom érdekli, nyomják a propagandát, ígérnek fűt-fát, aztán meg nem csinálnak semmit.

Paolo, aki szintén tőzsgyökeres viveronei, azt mondja, hogy az olasz gazdaság legnagyobb problémája, hogy elhagyták az országot azok az emberek, akik a tudásukkal és vállalkozókedvükkel munkát tudtak volna adni a többieknek. Mindezért pedig azok a felelősek, akik hagyták őket elmenni. Mostanában azt látja, hogy a kormányok igyekeznek a közszolgálatban munkahelyeket kreálni, amivel egyáltalán nem oldják meg a problémákat, de legalább növelik vele a hiányt, ami már így is elég tetemes. Paolo szerint így nem megoldják, csak megsokszorozzák a gondokat.

Ha már Sarat elkísérte, német származású barátja Simon is elmondta, miként látja az olasz helyzetet. Szerinte a korábbi generációkban messze nem volt annyi mobilitás mint a mostaniakban. Egy mai huszonéves számára tökéletesen természetes, hogy beutazza, belakja Európát. Ahogy mondta rengetek olyan barátja van, aki még alig múlt 25 éves, de már több európai országban élt és dolgozott, számukra mindegy, hogy Olaszországban vagy Franciaországban élnek. Szerinte az idősebb generációk számára az ilyen váltások nehezebben mennek, ők ezért jobban kötődnek ahhoz a városhoz, ahol megszülettek.