Oslói megállapodás: keserű emlékek

A 25 éve aláírt oslói megállapodásnak a palesztinok önállósulási álmát kellett volna valóra váltania. Ehelyett a Palesztin Felszabadítási Szervezet területei nagy részét feladta.

Egyesek a megállapodást igazságtalannak tartják.

– 1993-ban Oslo lényeges szerepet játszott a palesztin hatóság létrehozásában. A palesztinok saját területükhöz juthattak volna. Izrael azonban akadályokat gördített a folyamat elé, így sikerült meghiúsítania a végrehajtást – így vélekedik az évfordulóról Atef Abú Szaif, a Fatah mozgalom szóvivője.

Az 1993-as oslói egyezmény felmondására szólított fel a Hamász és más palesztin csoportok Gázában csütörtökön. A jelszót: „Egység és ellenállás az esély” egy konferencián fogalmazták meg a részvevők, a Hamász mellett az Iszlám Dzsihád terrorszervezet és más kisebb palesztin csoportok.

– Az oslói megállapodás csapás a palesztinokra nézve. Akár nemzeti katasztrófának is tekinthető, pedig az évszázad megállapodásának indult. A megállapodás jeruzsálemi jogaink csorbításával és a palesztin nép megosztásával ért véget. A világ elismerte Izraelt, de nem ismerte el a palesztin nép jogait. A megállapodás véget vetett a palesztinok ellenállásának, amire joguk van – nyilatkozta Favzi Barhúm, a Hamász szóvivője.

Ma azt is kifogásolják, hogy a megállapodás egy a Nyugat és az Egyesült Államok által támogatott erős fél és gyenge ellenfele között született meg. Ezért is igazságtalan.

– Izrael nem teljesítette a megállapodásba foglaltakat, és ez kedvezőtlenül hatott a palesztin gazdaságra. Magas a munkanélküliségi ráta, sok a szegény, alacsony a gazdasági növekedés. Emiatt magasak a megélhetési költségek, egyszóval szinte lehetetlen Palesztinában élni – emlékeztet a körülményekre Maher Tabba, közgazdász.

Huszonöt évvel az aláírás után még mindig nem valósult meg a palesztinok legfőbb célja: az önálló és független palesztin állam létrejötte.