A brit társadalom egyre megosztottabb társadalmi, etnikai és politikai kérdésekben.
A brit társadalom egyre megosztottabb társadalmi, etnikai és politikai kérdésekben. A közhangulatra rányomja bélyegét az elmúlt hetek terrortámadásai, a toronyház-tűz kapcsán előkerült társadalmi egyenlőtlenségek és a Brexit miatti bizonytalanságok.
Brendan Cox személyes tragédiája, ahogyan szembesült a szélsőséges eszmékkel. A feleségét Jo Cox-t akkor ölték meg, amikor a Brexit ellen kampányolt. A személyes élményei után elindította mozgalmát, amelynek felesége szavai adják a mottóját: Több minden köt össze minket, mint amennyi elválaszt.
Egyre több terrortámadás célpontjai a Londonban élő muszlim közösségek, elég csak az elmúlt hetek eseményeire gondolni. Én Londonban nőttem fel és egy toleráns városnak ismertem, már nem az?
Nem, szerintem egyre toleránsabb és a trendek is ezt igazolják. Az emberek egyre elfogadóbbak a különböző vallásokkal, fajokkal vagy éppen a szexuális orientáltsággal kapcsolatban. Megítélésem szerint az elmúlt hetek eseményeiből nem szabad arra következtetni, hogy a szélsőségesek száma nőtt, mert szerintem csökkent. Ami történt, az az, hogy vannak politikusok, akik szerepléseikkel legitimálták a gyűlöletbeszédet. Trump, Le Pen, Wilders, Farage. Persze nem azt mondtam, hogy a történtekért közvetlenül ők tehetők felelőssé. A muszlimok elleni támadások, a választási csalások, a klímaegyezményből való amerikai kilépés, ezek mind a szélsőséges vélemények irányába vezetnek embereket.
Tehát ha jól értem azt mondja, hogy a felsorolt politikusok tehetők felelősség a gyűlöletbeszéd terjedéséért? De honnan származik maga a gyűlölet?
Gyűlölet mindig is létezett. Mindig voltak olyan emberek, akiket a gyűlölet hajt, azért mert bizonytalanok, az életüket kilátástalannak tartják, akiknek sosem jutott szeretet, vagy éppen szélsőséges ideológiákkal átmosták az agyukat.
Ez igaz a szélsőséges iszlámellenesekre, szélsőséges jobboldaliakra.
Nagyon érdekes számomra, hogy mindkét közösséget ugyan azok a célok mozgatják, nagyon sok a közös vonásuk. Abban hisznek, hogy tiszta országban kell élni, jelentsen ez bármit is, vallási értelemben? Etnikai értelemben? Mindkét közösség számára elfogadhatóak a civilek elleni támadások. Azt vallják, hogy a különböző emberek nem tudnak egymással együtt élni, ezért elutasítják a sokszínű társadalmakat.
A kampányának célja, hogy elfogadtassa az emberekkel, hogy lehet békében egymás mellett élni. De túl a kampányon, túl az egyénen, ön elégedett azzal, ahogyan a politika kezeli az elmúlt hónapok támadásait?
Azt gondolom a kormány komolyan veszi az eseményeket, legyen szó iszlámellenes, vagy szélsőjobboldali terrortámadásokról. Az igazi kérdés az, hogy a közösségek, a társadalom mit tud tenni a gyűlöletbeszéd ellen. Rengeteget foglalkoztam a különböző terrortámadások elemzésével, szeptember 11-től kezdve a Bataclan-ig. Azzal, hogy honnan származik a gyűlölet. A véleményvezérek, vagy nevezzük inkább hangadóknak, ugyan azt a logikát követték. Megvannak a felületeik, megvannak a mondataik és nagy hatékonysággal sulykolják az iszlámellenességet. Az a feladatunk, hogy ezt megállítsuk, hogy az ilyen nézetek ne lehessen céltáblája egy közösség, a muszlimok.
Beszéljünk egy kicsit a gazdasági egyenlőtlenségekről, különösen a londoni tűz kapcsán. A lakók között nagyon sokan vannak olyanok, akik most költöztek Londonba, akik nem tartoznak a legtehetősebbek közé, viszont egy tehetősek által lakott kerületben laknak. Ha a beilleszkedésükről, az egymás mellett élésről beszélünk, akkor a vagyoni különbségek miatt a probléma sokkal súlyosabb?
Azt gondolom, hogy a társadalmi különbségek miatt van miért aggódnunk. A toronyház-tűz egy olyan problémára irányította rá a figyelmet, ami túlmutat a ház közösségén, akut probléma Londonban. Azt gondolom érthető az a düh, ami a társadalmi megosztottságból fakad és azt gondolom, hogy ezen a téren a kormánynak igen is aktív szerepet kell vállalnia a probléma megoldásában. A gazdasági különbségek megosztják a közösségeket és erre mondtam azt, hogy ez részben a kormányok, részben pedig a közösségek felelőssége is.
Nagy kérdés az is, miként kezeljük a Brexitet. Említette azokat az európai politikusokat, akik megosztóak, unió ellenesek, nem kerültek hatalomra. Mindeközben a Európa nyugati fele kezd összezárni, Nagy-Britannia meg ettől távolodni. Ön is így látja?
Ha az elmúlt évek eseményeit nézzük azt kell mondanunk, hogy egy viszonylag békés időszak után jöttek a választások Ausztriában, Franciaországban és természetesen az Egyesült Államokban, ahol megválasztották Donald Tumpot. Megválasztása felkavarta az állóvizet és komoly kérdéseket vet fel, hogy személyisége összeegyeztethető-e az értékeinkkel. Nem szabad azt hinnünk, hogy Európa olyan egységes ország, amely képes ellenállni az ilyen politikai viharoknak. És a viharok nagyobbak, erősebbek lesznek, amelyekkel szemben fel kell készíteni a társadalmunkat, az embereket közelebb kell vinnünk egymáshoz, hogy csökkenjenek a távolságok minden értelemben. Ezt elmulasztottuk az elmúlt években.
Végül hadd kérdezzek valami személyesebbet. Rengeteged dolgozik azon, hogy összehozza az embereket, Milyen szerepe van mindennek a megbocsátás folyamatában?
A megbocsátásról és azt gondolom, hogy amíg nem tapasztalom a megbánást, addig nem is tudok a megbocsátásról gondolkodni. Ezt néhányszor talán elmondtam már, azzal törődöm, hogy Jo a feleségem hogyan élt, milyen értékeket képviselt, miért harcolt. Mi adott neki energiát és miért érzett felelősséget. Soha nem fogom megengedni magamnak, hogy Jo életét beárnyékolja az, ahogyan egy borzalmas gyilkosság áldozata lett. Úgy akarom megőrizni az emlékét, ahogyan élt és nem úgy, ahogyan meghalt.