Sir Keir Starmer azzal vádolta meg a brit uniós kiválás (Brexit) atyját, hogy miatta következett be a csónakos átkelési migráns-hullám az országba. Nigel Farage viszont hülyeségnek tartja a miniszterelnök kijelentését.
HIRDETÉS
A miniszterelnök a migráns dingiket „Farage-csónakoknak” nevezte, ami a legújabb támadás a jobboldali Reform UK vezetője ellen.
Sir Keir a GB Newsnak azt mondta, hogy „finom módon szeretném felhívni Nigel Farage és mások figyelmét, hogy mielőtt kiléptünk az EU-ból, minden EU-s országgal volt visszaküldési megállapodásunk, és azt mondta [Farage] az országnak, hogy semmi különbség nem lesz, ha kilépünk. Most ezek Farage-hajók kelnek át a Csatornán.”
Sir Keir megjegyzései a dublini egyezményre utaltak, amely lehetővé teszi az EU-tagállamok számára, hogy a menedékkérőket visszaküldjék abba a tagállamba, ahová először érkeztek. Az uniós szerződés utolsó éveiben Nagy-Britannia több menedékkérőt fogadott be, mint amennyit visszaadott.
Starmer azt is mondta, hogy „megvolt a Boris-hullám, nem igaz? A bevándorlás a konzervatívok alatt öt rövid év alatt négyszeresére nőtt. Hihetetlen. Mi viszont csökkentjük, láthatják, hogy ezek a számok csökkennek”.
A Labour liverpooli konferenciáján tartott nyitóbeszédében Sir Keir azzal vádolta Farage-t, hogy nem szereti Nagy-Britanniát, és „káoszba fulladt olajárusként” olyan csodagyógymódokat hirdet, amelyek nem oldják meg a nemzet problémáit.
Percekkel a beszéd után a reformpárt (UK) vezetője visszavágott, és „kétségbeesett utolsó kockadobásnak” nevezte Starmer nyilatkozatát, ami szerinte nem csak hülyeség, de erőszakra is buzdít pártja ellen.
Az előzmények és a valós adatok
Való igaz, hogy a kiscsónakos átkelések a Brexit után kezdtek tömegesen megjelenni. 2018. december 28-án Sajid Javid belügyminiszter rendkívüli helyzetet (major incident) hirdetett, 2019 januárjában pedig határőrhajókat vezényelt a Csatornára. A rendszeres nagyszámú észlelés 2018 késő őszétől indult, majd 2021–2022-ben ugrott meg igazán.
A brit Belügyminisztérium adatsorai alapján körülbelül 184,700 fő érkezett kis csónakokon a brit szárazföldre 2018 végétől 2025 szeptemberéig.
Az Oxford Migration Observatory adatai szerint legalább 152 olyan haláleset történt, ami közvetlenül a csónakos átkelésekhez kapcsolódik. A legdrámaibb év 2024 volt, 73 halottal. A legsúlyosabb egyedi tragédia 2021 november 24-én történt, amikor legalább 27–31 menekült fulladt a csatorna vízébe.
A Brexitet követően Theresa May miniszterelnök visszarendelte a járőrhajókat a Csatornára, erősített a brit-francia együttműködésen a Sandhurst-egyezmény keretei között, extra finanszírozást nyújtva Calais biztonságára.
Boris Johnson (2019–2022) a Ruanda-terv meghirdetésével a kis csónakkal érkezők egy részének Ruandába küldését hirdette meg elrettentési céllal, 120 millió fontos keretben.
Miután a Legfelsőbb Bíróság jogellenesnek ítélte a ruandai elképzelést, Rishi Sunak (2022–2024) tett vállalást a csónakok megállítására a Migrációs törvény megalkotásával.
Valóban csökkent az átkelések száma? Iparággá vált az embercsempészet?
A Starmer-kormány még túl rövid ideje van hivatalban ahhoz, hogy érdemi csökkenést lehessen kimutatni, ezért a miniszterelnök öndicséretét kétkedve kell fogadni. A megfigyelők szerint 2024-ben 37,000 csónakos érkezőt észleltek, vagyis többet, mint Starmer miniszterelnöksége előtt. 2025-ben pedig már ősz előtt 30–33 ezer felett járt a szám, ami nem utal tartós csökkenésre, hanem inkább az ellenkezőjére.
Az „egy ki - egy be” (one-in, one-out) francia–brit megállapodás csak nyáron indult, az első visszafordításról a belügy szeptember 18-án számolt be; a hatása statisztikailag még nem mérhető.
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a csatornaút „iparosodott”. A part menti indulási pontokat iraki kurd hálózatok uralják, az albán csoportok többnyire köztes szereplők, a logisztika pedig nemzetközi, értve a csónakokat és a motorokat Kínából, Németországon át. Egy tipikus csempészbanda 8–12 fős, jól szervezett feladatmegosztással, az útvonaltervezési a modell pedig magas kapacitást és gyors indításokat tesz lehetővé.
Egy csónakos jegy 2,500–4,000 font/fő között van, míg a szárazföldi teherautós rejtőzés ára ennek többszöröse. 2025-ben a brit sajtó szezonális „akciós” ajánlatokról is írt (1,500 font), ami a bűnszervezetek közötti árverseny jele. A csempészgazdaság tömegtermékké tette az útvonalat.
Miért nem tudják a franciák megakadályozni az indulásokat?
Jelenleg ez a fő politikai és gyakorlati kérdés, ami előtt több nehézség tornyosul. A partszakasz hosszú és tagolt, korlátozottak a helyi erőforrások, és hiába léteznek jogi-szuverenitási korlátok, ezeket a bandák rugalmas taktikákkal kerülik meg.
A francia belügyminisztérium 2025 nyarán a szabályok szigorítását ígérte a tengeri elfogásokra, miközben a francia adatok szerint havonta átlagosan 2,400 embert akadályoznak meg az indulásban. 2024 májusa óta több mint 33,000 személyt jelentett, de a „zár” nem teljes, csak lassít.
A megelőzést nehezítő ok az is, hogy Macron kormánya következetesen ragaszkodik a szuverenitáshoz, így például brit partőrség nem járőrözhet a francia szakaszon. „Nem fogadhatjuk el, hogy brit rendőrök vagy katonák járőrözzenek a partjainkon. Ez a szuverenitásunkból fakad” - közölte Párizs a francia kormányálláspontot.