Kinek sietős a britek uniós kilépése?

Magabiztosan írta alá 2007 decemberében Gordon Brown akkori brit kormányfő a Lisszaboni Szerződésként megismert európai uniós egyezményt. Akkor még senki sem gondolta, hogy a dokumentumba foglalt 50. cikkelyt pár év múlva a gyakorlatban is tesztelhetik.

A szabály két évet ad, hogy a közösséggel szakítani szándékozó állam és az unió megegyezzen a kilépés feltételeiről, különben a távozó országra a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályai és feltételei lesznek érvényesek. A britek látszólag nem tartanak ettől, ráérősen intézik a formaságokat.

- Az új kormányfőnek kell egyeztetnie az Európai Unióval a kilépés feltételeiről, ő dönt arról is, mikor kezdődjenek a megbeszélések – mondta David Cameron brit kormányfő, amikor bejelentette lemondását.

De hogy ki lesz az új brit miniszterelnök, az csak október táján fog kiderülni. Úgy tűnik, a szakítás mellett kampányolók sem kapkodnak.

- Az unió elhagyásával kapcsolatban igaza volt a kormányfőnek, nem kell azonnal életbe léptetni az 50. cikkelyt – figyelmeztetett Boris Johnson volt londoni polgármester.

Mintha magát a kilépési szándékot csak a szakítás feltételeinek megismerése után akarnák bejelenteni. Ez hallatszik ki George Osborne pénzügyminiszter szavaiból is.

- Csak az Egyesült Királyság kezdeményezheti a kilépést. Szerintem ezzel meg kellene várni, milyen egyezségre jutunk az európai szomszédainkkal.

A halogatásra utaló hangok bántják a brüsszeli füleket. Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker a brit referendum másnapján gyorsaságot és határozottságot követelt.

- Azt várjuk a brit kormánytól, hogy mielőbb szerezzen érvényt a szavazók döntésének, még ha ez egy fájdalmas folyamatot is indít meg.

Mivel a kilépési eljárást tényleg csak a brit kormány kezdeményezheti, az Európai Unió hangadóinak nem marad más, mint a nyomásgyakorlás.

- Remélem, nem találjuk magunkat egy macska-egér harcban. Ez nem lenne méltó sem hozzánk, sem a britekhez. A szavazók véleménye ismert, már csak valóra kell váltani azt – fogalmazott Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter.

Holland kollegája, Bert Koenders annyit tett mindehhez, hogy a bizonytalanság, a vákuum csak ártana. A kilépési tárgyalásokat jóindulattal és mihamarabb el kell kezdeni.

Az Európai Unió vezetői nem véletlenül tartanak a bizonytalanságtól. A brit referendum eredménye ismeretében az euroszkeptikus véleményvezérek sorra hasonló népszavazásokat követelnek saját országukban.