rendkívüli hír

Ruanda - egy tragédia tanulságai

Ruanda - egy tragédia tanulságai
Betűméret Aa Aa

Éppen huszonkét éve annak, hogy elkezdődött a második világháború utáni legszörnyűbb népirtás. 1994. április 7-én az afrikai Ruandában a hutu nemzetiséghez tartozó milíciák rárontottak a tuszikra.

A bozótvágó késekkel, puskákkal és nehézfegyverekkel felszerelt csoportok száz nap alatt csaknem egymillió tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le.

“Egy genocídium nem történik egyik napról a másikra” – mondja az ENSZ népirtások megelőzésével foglalkozó szervezetének tanácsadója. – A tervezés és felkészülés időbe telik, és jól látható jelei vannak. A világ vezetőinek sokkal többet kell tenniük annak érdekében, hogy Ruanda ne ismétlődhessen meg sehol a világban” – tette hozzá Adama Dieng.

Ruandában is voltak árulkodó jelek, ennek ellenére az ENSZ és a nagyhatalmak is tétlenek maradtak.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa két héttel a háború kirobbanása után békefenntartói 90%-át hazarendelte. Roméo Antonius Dallaire tábornok alig 275 katonával maradt, de parancsot kapott, hogy ne avatkozzon a konfliktusba. Az Egyesült Államok és Franciaország sem küldött csapatokat annak ellenére, hogy a szemtanúk elbeszéléseiből világossá vált: nem polgárháború, hanem népirtás folyik Ruandában.

A világszervezet később bekapcsolódott a véres eseményeket követő igazságszolgáltatásba. A Tanzániában ülésező nemzetközi törvényszék eddig több mint harminc ítéletet hozott. Több, egykori minisztert és magas rangú katonai vezetőt ítéltek életfogytig tartó börtönre emberiesség elleni bűnök miatt.

Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.